Harangszó, 1922
1922-11-05 / 45. szám
350 HARANGSZO. 1922. november 5 — He hehe! Ilyen az ember: amit szívességből a világért sem tenne meg, megteszi irigységből. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. >Aggódó hazafisággal, éber lelki- ismerettel lehet csupán újságot írni.« E szavakat az uj sajtófőnök, Ángyán Béla dr. hivatalának elfoglalása alkalmából mondotta. Nagyon kívánatos volna, hogy ezeket a bölcs szavakat politikai pártra, felekezetre való tektntet nélkül, minden újságot író és újságot kiadó ember Magyarországon jól emlékezetébe vésné. Mert tisztelet a kivételnek, nálunk újabban mindinkább az oly jelenségek tapasztalhatók az újságírás terén, amelyek legkevésbé sem tesznek bizonyságot amellett, hogy az újságíró tollát ma Magyarországon aggódó hazafiság és éber lelkiismeret vezérli Pedig amint egy-egy újságíróban az aggódó hazafiság s az éber lelkiismeret nincs meg napjainkban, elvesztette a jogcímét ahhoz, hogy akár a jelenben, akár a jövőben irányító szerepet töltsön be. * Eszelősen törtek fel a végső szavak s mintha velük együtt a lélek is elhagyta volna a hölgyet, a fogoly lábaihoz rogyott. Máté gyengéden emelte fel. Megrendültén, tehetetlenül nézte a kínban vonagló arcot: — Nekem mátkám van, asszonyom... Szavait zaj nyelte el, nem is hallotta a hölgy. A zaj: rekedt, dühös ordítás, zuhanás, hordódöngetés a pince felől hangzott. Hallatára eszmélt a kapitány asszonya. Nem magát féltette — Mátét: — Ha a kapitány ide talál botorkálni, a fogoly ügye elveszett. — Egy szökkenéssel künn termett a folyosón, majd rohant át az udvaron. A szél marék-szám csapta arcába, keblébe a kavargó havat. Egyforma fehér volt a ziháló kebel s a rajta elolvadó hó. Jól esett neki a hideg; lehütötte kissé forró, dobogó, bolondos szívét... A szoba előtti folyosón a muskétás vígan kortyolgatta a máslást. Ijedten kiáltott rá: — Siess, te szerencsétlen, helyedre, jön a kapitány! Az őr mámortól kedélyesen vigyorogta: — Nem jön az még ilyenkor! Verekszik a másik kapitánnyal. Minden éjjel így végződik a kártyázás s a lármájuk úgy dong a pinceboltozatok alatt, mint a lépések zaja . . . De azért elkotródott. Pedig valóban neki volt igaza. A két kapitány egymást püfölte ólomkupákkal a.nyert és a veszített aranyak miatt. A kapitány asszonya felizgatott képzeletében rémeket látott. . . (Folyt, köv.) Az uj sajtófőnök bölcs mondásá val kapcsolatban lehetetlen meg nem emlékeznünk a sajtó váltságáról. A nap-nap után rohamosan emelkedő árakban a papírárak úgyszólván vezetnek. Az újságpapír kilója a békebeli árhoz viszonyítva 850-szeresre emelkedett. A >Harangszó« 1922-ik évfolyamának 1. száma 8.900 koronába került, a 20. száma 10.500 koronába, a 30. száma 14.400 koronába, a 44. száma 37.500 koronába. E néhány adat is világosan igazolja, hogy bevételeink egyáltalán nem fedezik szükségleteinket. A jövőre azért félve, aggódó lélekkel gondolunk annál is inkább, mert úgy érezzük, evangélikus közönségünk még mindig nincsen úgy át és átitatva az evangélikus sajtónak fontosságáról, szükségességéről egyházi és nemzeti szempontból, ahogyan azt látjuk a katholikus vagy akár a református testvéreknél a saját sajtójukat illetőleg, ahol legutóbb is az egyik lapnál a lap kiadását a presby- terium vállalta magára, egy másik lapnál pedig kétszer is egymásután 10—10.000 koronás adomány nyugtázását olvastuk. Igaz, a Harangszó sem panaszkodhatik, hogy nem volnának egyáltalán jóltevő, áldozatkész, lelkes barátai. De mégis valahogy úgy érezzük, hogy fenntartására eddig befolyt adományok Dagyobbrészt még mindig csak „a szegény özvegy asszony fillérei.“ Egy tojás ára ma nálunk 40 korona. A Harangszó egy száma ma 20 korona. Tessék egy kicsit elgondolkodni felette. Minden tekintetben érdekes jelensége ez az életnek, napjainknak. Olvassuk a bibliát! Isten bánata. Nov. 6. I. Mózes 6.5—7. Mennyit bánkódom s panaszkodom, hogy komisz a világ, pedig mit látok én a világ bűneiből! És mit lát Isten! Lát a világ minden zugában elkövetett minden bűnt, látja minden ember minden gonosz gondolatát, még a jó cselekedeteken is — mindegyiken látnia kell a bűn belopózkodó rút vonásait. Mily rettenetes látvány lehet ez! Hát nem elég még az Isten bánata, hogy én is tetézem! Nov. 7. Ezsaiás 1.2—4., Jeremiás 8.7 Isten bánatát még növeli az, hogy ezen a világon minden ékesen és rendben van, minden engedelmeskedik az Ő akaratának, minden az Ő dicsőségéi hirdeti, csak az rontja meg a világ szépségét, az van gyalázatára akit a legszebbnek, legjobbnak, a teremtés koronájának akart teremteni: az ember. Az égnek és földnek panaszkodik az Úr az emberre. Hát engedhetem, hogy megszégyenítsen engem egy oktalan állat? Nov. 8. IV. Mózes 14.11. Úgy-e fájna 1 nekem, ha valakivel szemben sok jellel, , nagy áldozatokkal bebizonyítottam már i jóindulatomat s az illeíő mégis bizalmatlan 1 volna velem szemben, nem hinné, hogy \ mindenben javát akarom! Isten a legcsodá- - latosabb áldozattal, a golgothai kereszttel I bizonyította be, hogy mennyire szeret min- ■ két és én még sem bízom abban, hogy > mind jó, amit Isten teszen? Nov. 9. Máté 23.37. A javunkért fára- - dozó, de a mi akaratunkon kudarcot valló, , visszautasított’szeretet fájdalma sír e sza- - vakból. Mennyi áldást nyújt felém az Úr i s én nem fogadom el, mennyi áldott 1 alkalmat teremt elém és én kiaknázatlanul 1 hagyom azt... nemcsak a magam kárára, , hanem az én"Uram fájdalmára is. Nov. 10. János 1.11 A betlehemi éjsza- - kán a visszautasított kegyelemnek ez a 1 fájdalma sirhatott az Atya szívében. Érdé- ■ mes volt-e fiamat a földre küldeni, ha már 1 élete első pillanataiban sincs, aki helyet 1 adjon neki! Érdemes volt-e érettem meg- ■ halnia vagy visszautasítva a kegyelmet én 1 sem adok szállást Krisztusnak szívemben! ! Nov. 11. Lukács! 15.2«. Ez a vers ugyan 1 Isten örömének megrajzolása, de ez az : öröm azért oly túláradó, mert nagy bánat 1 volt az előzménye. Mennyit ülhetett az Atya 1 annál az ablaknál, amelyen kilátott arra az 1 útra, amelyen elment a fia s amelyen 1 hazavárta őt, hogy oly messziről meglátta 1 már fiát! Minden általam okozott fájdalmat 1 megsokszoroz Isten szívében az, hogy egy \ gyermek követi el Atyjával szemben. De : megsokszorozza a szégyenemet is. Nov. 12. Lukács 19.41—44. Istennek : nem öröm a büntetés. Jobban fáj az atyának, mint a gyermeknek a verés. Az Olajfák hegyén is a kényszerű itéletmondás í könnyei hullanak. Nem elég, hogy bűneimmel, még bűnhődésemmel is fájdalmat 1 okozok az Istennek! M 1 = 1 ■■■--= 3 IRODALOM. . Legény furfang. Ezt a címet hordja homlokán Csite Károly most megjelent háromfelvonásos humoros népszínműve. A magyar színpadi irodalom általában nagyon szegény oly darabokban, amelyek magyar talajból sarjadtak s amelyeket magyar érzés és magyar életfelfogás diktált. Aki ilyen darabot akar, annak ugyancsak vissza kell ballagni a magyar irodalomtörténetben néhány emberöltőt. Ez az oka aztán annak, hogy a magyar műkedvelők nem^ találnak darabot, mert hiszen a magyar műkedvelők temperamentumától mi sem áll távolabb, mint a pesti színdarab- nagytermelők fércelménye. — Már ez is érdeme Csite Károlynak, hogy izig-vérig magyar darabot írt, melyet műkedvelők is előadhatnak. A pom- \ pás darabon mindvégig emelkedett hangulat vonul végig s a magyar nép ragyogó humora szövi át egész cselekményét. Alakjai mind a magyar
