Harangszó, 1922
1922-10-22 / 43. szám
334 HARANQSZO. 1922. október 22 — Hát te is keresed a mi jó prédikátorunkat, édes, édes bátyókám te? Gáspár elfojtja elérzékenyedését s megkeményedett hangon folytatja: — Nyomon vagyok I Eddig helytelen irányban ment a kutatás. Abból a feltevésből indultak ki, hogy a prédikátort vagy tömlöcbe vetették, vagy eltették láb alól. Én azonban azt sejtem, hogy őt elrejtették és pedig azért, hogy megmentsék. Zsófia sápadt arcát pirosra festi az íróm. Két kezébe fogja bátyja kezét, azután szelíden ráhajtja fejét. — Hogy megmentsék?... Hát hiszed, hogy él?... Gáspár még erősebben magához szorítja a leány fejét. — Bízom benne, hogy él. Sőt bizonyosra veszem, hogy éli... Hát mondd csak, annyira örülsz ennek a hírnek ?... — Zsófia fejével inti a választ. De acután hozzáteszi: — Apánk miatt is örülök neki. — Igazad van, édes húgom, apánk miatt is örülnünk kell! Sőt elsősorban épen édesapánk miatt kell ennek örülnünk 1... — Dehát mondd, mit sikerült megKORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Ma mindenkinek kötelessége: hallgatni, imádkozni és dolgozni. Ma nem az egyéni becsvágy hajhászásnak napjait éljük. Hitük, nemzetük és nemzedékük jövője követeli önöktől, hogy ébredjenek fel, áldozzák fel saját énjüket a vallás és a haza oltáráa, rázzák le a restséget, fegyverkezzenek föl férfias energiával és dolgozzanak, dolgozzanak, dolgozzanak. Mi végtelenül hálásak volnánk a pápai nunciusnak, ha a kath. nagygyűlésen szép, zengő olasz nyelven elmondott, fentebb idézett szavai visszhangra találnának Magyarországon, különösen pedig azoknál, akikhez közvetlenül szavai adresszálva voltak. Mert nálunk az emberek sajnos fele- kezetre való tekintet nélkül még mindig sehogysem tudják magukat beleélni abba a szomorúi helyzetbe, melyben itt Magyarországon vagyunk. Nincs meg bennük az önmegtagadás szelleme még azokban sem, akik az angyalok nyelvén szónokolnak a nagy tömegekhez; úgy gyűlölködnek, mintha mi sem történt volna, ahelyett, hogy egymást szeretnék és támogatnák. tudnod?... Gáspár komoran ingatja a fejét — Semmit se mondhatok. Talán holnap, vagy holnapután már biztosat tudok Most pedig sietek, mert még a faluban van dolgom s öt órára haza kell érkeznem. Márton jön. A leány csodálkozva néz bátyjára. Azután lassanként égő biborszinü lesz az árva. — Márton jön 1.. . Ide hozzánk ? Gáspár nyugodtan biccent egyet. — Igen? Dehát mi csodálatos van ebben ?... Zsófia fájdalmasan mosolyog. — Sohase jönnek hozzánk. Legalább is Márton sohase jön. — Ezután majd ez is máskép lesz, feleli Gáspár, s kutatólag néz Zsófia szemébe. Ezután majd Márton is jön. Meglátod, ma is öt órakor pontosan itt lesz. A kertben találkozunk. Öleléssel búcsúznak. Gáspár a faluba indul. Zsófia egy ideig mozdulatlanul áll az ablakmélyedésben azután lassú léptekkel lemegy a lépcsőn. Az oszlopos bejárónál sokáig áll s elmélázva tekint maga elé. Azután lassan megindul a kert felé (Folytatjuk.) Arról ismernek meg titeket, hogy az én tanítványaim vagytok — mondd Jézus — ha egymást szeretitek. Csonka-Magyarországon ma nem szeretik, hanem gyűlölik az emberek egymást a Krisztus nevében. Olvassuk a bibliát! Bizonyosságot! II. Okt. 23. Lukács 1. i—4. Sokan szeretnék másra bizni az üdvösségüket. Megnyugosz- nak azon, hogy a papok úgy tanítják s oly sokan vannak, akik hiszik a Hiszek-egy-et. Másnak bizonyosságát felhasználhatja Isten az enyém szolgálatára, de a bizonyosságot mindenkinek személyesen kell megszereznie. Nem kell hozzá sok doktorok könyvé. Lám azért is kell azt mindenkinek magának olvasni, hogy alkalma legyen megbizonyosodni. Isten igéje nélkül ugyanis még túl- világi szellemek idézésével sem lehet mindenkinek bizonyosságokhoz jutni. Okt. 24. Cselekedetek 2. so. A bizonyosság az Istennel való viszonynak sokféle kérdésére vonatkozhatik, de csúcspontja nem abban van, hogy Isten teremtette a világot, hanem abban, , hogy Megváltót adott a keresztrefeszitett Úr Jézus Krisztusban. Hiába megy át valaki megragadó, ritka élményeken, hogy az Isten így, meg úgy, kimentette a golyózáporból, súlyos betegségből, — ha nem mondhatja el bizonnyal, hogy az Úr Jézus érte is meghalt a keresztfán, s hogy Aki ott meghalt, Úrrá és Királlyá tette Azt Isten élete fölé. Nézd meg jól! Ezen megtudhatod, ha van-e bizonyosságod De aztán azt is, ha nincs, — hogy miért nincs. Okt. 25. Róma 8.32—39. Nincs Istenről egyetlen egy bizonyosságunk, melyről úgy meglehet bizonyosodni, mint az Ur Jézusról. Az, hogy Ö értünk adatott, jobban megtudható s tapasztalható, mint az, hogy hogyan teremthette Isjen a világot. Nem ködbeveszően áll az Úr Jézus a bizonyosságok hegycsúcsán, mintha a bizonyosság Hozzá csak legvégül juthatna el. Legelői van Ő s akik őhozzá eljutnak, azok előtt kigördül diadalmasan az élet minden bizonyossága. Óh, hány hivő jár-kél rendesen templomba, gondolja, hogy egész rendben van Jézussal s az élete oly más. Panaszkodnak, hogy igen, szép az a templomban, de az élet más! Ám aki igazán megbizonyosodott Róla, azt többé semmi sem választhatja el Tőle. Okt. 26. Ii. Timótheus I . 8—11. A Megváltóról s megváltottságunkról szóló bizonyosság különös mértékben kiterjed Isten gyermekeinél a hivatásra. Mily szükséges is ez 1 Hisz olyan kínos, ha valaki egész életét leéli egy pályán anélkül, hogy érezné hozzá küldetését. S mennyivel könyebb s busásabb annak munkája, kinek bizonyossága van hivatása felöl. Isten bizonyára mindenkinek kész megadni ezt a drága bizonyosságot, főkép az Ő országa körüli szolgálatban. Alkalmat is„ ad rá mindenkinek, aki elfogadja az Ő szent végzését, legelsőbb azt, mely mindenki számára a kereszt „Elvégeztetett“-jében lett nyilván. Okt. 27. Róma 14.u. Életünk menetére nemcsak a nagy dolgok fontosak. Sokszor kis dolgokban való bizonytalankodás egészen szétroncsolja nagy bizonyosságaink megtéstesülését. Sokszor nem tűnik ki a nagy bizonyosságokból áradó diadalmas erő, mert kis dolgoknál nem vesszük igénybe kiáradásukat Hányán vesződnek az életük egyes bűneinek lecsiszolásával, anélkül, hogy igénybe vennék azt a bizonyosságot, hogy nekik nem kell már a maguk rut szívével tovább vesződniük, arra a kérdésre is átvehetik a Megváltó véréből kicsurgó szent bizonyosságot. Okt. 28. Zsidók 6.11. Van-e bizonytalanabb a reméeységeknél és mégis Isten gyermekeinél nem bizonyosság-higitók, hanem bizonyosság-sürítők a reménységek. Persze ezek a reménységek nem a mi hangulataink felszökő szivárványhidjai, hanem Isten szívében kőszikla szilárdan készen váró várak. Nem arra való a reménység, hogy kalandos vágyaink csatangoljanak a délibábjain, hanem, hogy egészen pontosan megszabott irányba formálják át a vágyainkat, épen azt a forrongó világot, mely egy éhként oly bizonytalanná tenné életünket. Okt. 29. I. Thessalonu. 5.1—8. Vannak bizonyosságok, melyeknek hiányát előzőleg nagyon érezzük. De ki érezné hiányát annak a bizonyosságnak, hogy az Urnák napja eljő-e, vagy sem. Csak mikor már benne vagyunk az Érte való életben, amikor kitárul előttünk, hogy mindenek Ő reá nézve teremtettek, s hogy mégis, mit csinál most Vele ez a világ, akkor fogja el szívünket a vágv a bizonyosság után, hogy Ö vissza jön. Ez a bizonyosság Isteni Ígéreteken alapszik, de össze van kapcsolva egy nagy bizonytalansággal. Ez azonban nem tartozik a megszüntetendő bizonytalanságok közé. Mert az, hogy nem tudom, mikor jön Ö el, nem dob vissza engem a bizonytalanságok lélekvesztőjébe, hanem még jobban oda- kényszerít szüntelen a bizonyosságok kész bárkájába.
