Harangszó, 1922
1922-10-15 / 42. szám
1922. október 15 HARANQSZO. 325 ben az eddiginél is erőteljesebbnek kell lennie ezen határozott célkitűzésnek. A világháború és a hazug béke után csakis a vállvetett közös munka támaszthatja fel a nemzetet. Előadása témája: A nők hivatása a nemzet szolgálatában volt. Rámutatott a »hivatás« és a »szolgálat« erkölcsi jelentőségére. A hivatás az ember élettartalmát jelöli meg. A szolgálat állandó céltudatos törekvést s az emberi képességeknek eme célért való munkálkodását jelenti. A nőnek a nemzettel szemben elutasít- hatlan kötelességei vannak. Isten-adta tehetségeivel szolgálnia kell a nemzetet. Behatóan magyarázta a nemzet fogalmát és arra az eredményre jutott, hogy a nemzet fogalmának erkölcsi tényezői megegyeznek a női lélek sajátosságaival. Épp azért a nő természetszerűleg és könnyen szolgálhatja a nemzetét. Tulajdonkép nem is kell egyebet t ennie, hanem női lényét kell kifejlesztenie, jellemének, gondolkodásának tisztaságát kell érvényesítenie, igazi nőnek kell lennie és ugyanakkor szolgálja már nemzetét. Majd megvilágította a nemzeti műveltség kérdését. A nőtől várja a magyar nyelv megbecsülését, a nyelv tisztaságának megőrzését, a nemzet műveltségének mélyítését. Szólt a nemzet egyéni sajátosságainak megbecsüléséről. Szóbahozta a nemzeti viseletét, a nemzeti szokásokat, a társas élet nemzetietlen kilengéseit. — Most az egyszer teccel nekem te csúnya kapitány! És este meg is adta a csókot. A férfi olvaduzott a boldogságtól: Mivel viszonozhatnám ezt a rég várt gyöngédséget ? Az asszony, ah 1 de tüstént tudod volna felelni: — Ha Öt szabadon bocsátanád ? — ám ezt nem lehetett csak így kimondani. Hallgatott. Gondolatai elszálltak a sötét penész-nyirkos tömlöcbe, a szép magyar vitézhez, aki ott szenved, gyötrődik s hirtelen kimondhatatlan gyűlölet fogta el a kapitány iránt, egész testében fázósan megborzongott;— Mi ez asszonykám? — enyelgett a kapitány — talán csak nincsenek itt viperák ? Az asszony szemeinek gyülöletlángja belécsapott a férfi arcába s ha ez tud olvasni a női szemekben, megértette volna, amit az asszony magába fojtott: — Nincsenek viperák ? I De igenis vannak! Te is azok közül való vagy, vérszivó kígyó, gyilkosa önfajodnak, hazádnak 1... Ezt akarta szíve szerint mondani az idegen, ékszerként viselt olasz asszony magyar kapitányának — de az esze szerint csak annyit mondott: — Álmos vagyok. Jó éjszakát kapitány- kám 1... Kezét csókra nyújtotta s a félelmetes Ostorozta azt a lázas törekvést, amely hazug frázisok nyomán mindent egyetemessé tesz és a nemzet egyéni karakterét megszünteti. Részletesen kiterjeszkedett a nő nemzetgazdasági feladataira. Nem a női erő nemzetgazdasági érvényesítéséről beszélt, hanem arról, hogy minő gazdasági értéket képvisel a nő a családi életben. A magyar jog szerint a férfi minden szerzeménye közös szerzemény. Ebben van a nő háztartási munkájának igazi megbecsülése. De rámutatott ugyanakkor a müveit társadalom divat őrületeire, amely gazdasági és erkölcsi romlásba dönti a gyenge lelkeket. Végül rávilágított a nő társadalmi feladataira. Nem elég a szociális jótékonykodó munkában való résztvétel. Minden nő feladatát képezi a társadalom erkölcsének, lelkiismeretének visszaállítása. A nő a jövendő idő eszményeit hordozza szívében. Tőle függ, hogy mit tart a társadalom jónak, szépnek és igaznak. Akarata érvényesítéséhez semmi egyéb nem kell, hanem erkölcsi belátás, bátorság és erő. A nő politikai szereplésével szemben rámutatott arra, hogy nem a politikai jogok gyakoriása, hanem a hitvesi és a családanyai kötelességek teljesítése az igazi építő politikai tevékenység. A család erkölcsétől függ a nemzet erkölcse. Már pedig a család erkölcsét a nő biztosítja. Madách, a próféta költő alomlátákapitáhy, mint a jól dresszirozott agár, kisomfordált az ajtón. Vajon a hites feleség tud-e így parancsolni ? 1 Hevenessy a lépcsőkön lefele botorkált a pince irányába, ahol már várt reá muskétás Kammerádja Russwurm. Egy fenékre állított hordó tetején faggyú gyertya égett, körülötte kupák, kancsók düledeztek s a hordó mögül egy borpiros, borostás fej látszott: Russwurm-é. — Osszál, vén vasas! — kiáltott rá Hevenessy. — Ma elnyerem az aranyaidat, ha van még. — Persze, — vágta vissza hasonló durvasággal a császár kivénült csontja — azt hiszed, szerencséd lesz a kártyában, mert bizonyosan pofont kaptál az asszonyodtól csók helyett... A pince alatt — jó! lent — voltak a börtönök. Szép sorjában, mint temetőben a sirok, sorakoztak egymás mellé a koporsónál alig nagyobb cellák. Bögöthy Máté a fekhelynek bedobott fél-rothadt zsupp- szalmán gunnyasztott; fogadta az álmatlan éjszaka kisérteteit, akik a börtönlakókhoz aszott testen, lidérc lángot röhögő koponya- fejje^ látogatnak el. Mátéhoz sokan jöttek. Az egyik azt mondta : — kétségbeesésében félőrült már az édesanyád I — A másik ezt: A mátkád, a gyönyörűséges fehér gasában egy mély rirüreg elé állítja lelkünket, A sirüregben elvész tudomány, műveltség, hatalom, szépség, egyedül a nő libben át az enyészeten s leikébe zárva viszi magával a szebb jövendő biztosítékait. Nemzetünk is csak akkor várhatja jobb jövendőjét, ha az enyészet sirja felett átlép a magyar nő s lelke tiszta erkölcsi értékeivel biztosítja nemzetünk számára egy nemesebb élet feltételeit. A nagyértékü előadást nagy tapssal honorálta meg a közönség. A másik kiemelkedő pont Ráspiné Berts Mimi művészi éneke volt. Az acélgyári dalárda zenekar.-zámai, valamint egy helybeli szerző. Kassai Sándor tehetségről tanúskodó s izzó hazafias érzést sugárzó színmüve, helybeli műkedvelők előadásában, szintén nagy tetszést arattak. A másnapi istentiszteleten az oltári szolgálatot a dunáninneni kerület új püspöke, Kis István végezte, dr. Kovács Sándor teológiai akadémiai tanár pedig alkalmi szentbeszédet mondott. Ezután Ráspiné Berts Mimi énekelt. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Pántyik Árpád felügyelő és Jeszenszky Károly lelkész méltatták az évforduló jelentőtégét, tömör előadásban ismertetve a lefolyt félszázad történetét. A Luther-Társaság a közgyűlést Salgóvár romjai alatt tartotta, ahová a fogaskerekű vasút szállította föl a tagokat és a vendégeket. A közgyűlést báró Radvánszky Albert elnök nyitotta lamb elsorvad utánad ! — A harmadik egy véres ifju-főt tartott a hóna alatt, romuta- tott s szólt: — A te fejed is így jár nemsokára 1 ... Az ilyen rémek ellen nincs védelem ? — De igen vau: az isten. A börtön alig tenyérnyi rézsut nyíló szelelőlyukán parányi fénysugár révedezett be a kormos sötétbe. Egy csillag az ég azuros arcától letekintett a mélybe, a föld alá, mintegy mondván az odavetetteknek j — Ide föl nézzetek és megkönnyebbültök ' Máté nézte a csillagot, láttára felszabadultak leikéről a nyomasztó érzések, helyet adva egy mindent betöltő szebbnek, jobbnak, amit nem lehet megnevezni, csak érezni lehet: vele volt az Isten 1.. . Hatása alatt ennek a hatalmas érzésnek, sokáig imádkozott s beköltözött le!kébe]ajhit.'adta|nyu- galoni, amely elűzi a rémképeket. Azután dalra fakad ajka, arra a dalra, amelynek refrénjét együtt énekelgették úgytetszett immár, hogy valaha, a szebb, a jobb napokban : Kegyelmes Isten 1 Kinek kezében Életemet adtam; Viselt gondomat, Vezéreld útamat Mert csak rád maradtam Vezéreld útunkat Az én galambommal...
