Harangszó, 1922

1922-10-08 / 41. szám

1922. október 8

HARANGSZO.

317

kora e kedves vidékére a költő később is olyan szívesen vissza-visszatért, Lőrinc népe ünnepet szentelt Petőfi emlékének.

Kettőssé tette az ünnepet az a körülmény, hogy a gyülekezet és község most töltötte be fennállásának kétszázedik évét. 1 722 szeptember

8-án telepedett meg a mai Lőrinc helyén 8 család s tartotta magával hozott lelkészével az első istenitiszteletet. A 8 családból 200 viharos, küzdelmes év alatt 400 családból álló nagy község és gyülekezet lett. Méltán állt meg hát az évfordulónál a gyülekezet ifja-véne s méltán állították fel lelkűkben a hálaadás emlékkövét. Mindeddig segítségül volt az Ür I

A bálaünnepre eljött a gyülekezet körébe a dunántúli kerület lelkes főpásztora is, Kapi Béla püspök, hogy megossza a gyülekezet örömét. Jobban, mint valaha átérezte a gyülekezet Lutherünk hatalmas énekének fel- csendülése közben: Erős vár a mi Istenünk. Átérezte azután ugyanazt a főpásztor ihletett szavai után, aki megkapó színekkel állította a mai szép lőrinci templomba egybegyűlt hívek lelki szemei elé azt az első sárból készült templomot, amelybe — ha külső ékesség nélkül volt is az •— hálakönnyeket hullatva ment a hívek nyája, hogy az Úr adott nekik templomot, amely az övék, ahol kitárhatják szíveiket előtte. Buzgóság, hit volt annak a sártemplomnak ékessége S az őszülő férfiak törődött arcán is végig barázdáltak a lecsorgó könnyek, mikor a porladó apák nevében Mózes V. könyve 32. r. 7. verse alapján azokkal a szavakkal intette a főpásztor a mai gyülekezetét, amely- lyel az első százados évfordulón hirdették a gyülekezetben az igét. Egyúttal az apák életével kapcsolatban odaállította azt az igazságot, hogy a leggazdagabb gyülekezet gazdagsága se földjeiben van, hanem a hitében. S mi éreztük, ha javaink nem szaporodtak is e napon, gazdagabbakká lettünk hitünkben, bizodalmunkban.

Istenitisztelet után díszközgyűlés következett, amelyen dr. Pesthy Pál ny. kúriai biró, nemzetgyűlési képviselő, a gyülekezet felügyelője mutatott rá erőteljesen a sárszentlőrinci gyülekezet kétszázados rövidre fogott történetében arra, hogy a haza sorsa elválaszthatatlan a honfiak hitéletétől. Erős hitélet erős hazát, fellendülő nemzeti életet, hitetlenség, közöny pusztuló hazát, végül nyomorúságot jelent. Kimondotta a díszközgyűlés, hogy kétszázéves fennállásának emlékére s hálájának kifejezőjeként egy gazdasági téli szakiskola létesítését fogja szorgalmazni.

A hálaadó istentiszteletről harangszó mellett az egykori algimnázium épülete elé vonult az egybegyült hívek végeláthatatlan sokasága, ahol megkoszorúzott vörös márványtábla hirdeti, hogy az egyszerű iskolának két esztendőn át diákja, dísze, büszkesége volt Petőfi. Itt először a bonyhádi ev. főgimnázium hódolt Petőfi emlékének. Abból kifolyólag, hogy a bonyhádi főgimnázium az egykori sárszentlőrinci algimnázium áthelyezéséből keletkezett, a bonyhádi fő- gimnáeium is kivette részét az ünnepből hat tanára élén Qyalog István nyug. igazgatóval és 31 tanulójával. A megbetegedett Fáik Henrik igazgató helyett, annak Petőfiről írt gyönyörű értekezését, melyben hű képet festett a költőről, Rózsa Sándor tanár olvasta fel. Az ünnep fénypontja volt Jakab Ödön kiváló költőnknek a Petőfi-Társaság küldöttjének előadása a nagy költőről, mint a világ egyik legnagyobb költői leikéről s a legnagyobb dalköltőről s rámutatott arra, hogy a költő múlhatatlan dicsőségéből mindig esik egy fénysugár arra az iskolára, községre, mely falai közé befogadta, (iyalog István nyug. igazgató, mint a régi sárszentlőrinci algimnázium tanulója arról az iskoláról, azokról a padokról beszélt, amelyek körében megfordult a költő. Közben a dalárda Nincs szebb dal a magyar dalnál, Petőfi népdalok, Magyar hiszekegy című szép énekeivel emelte az ünnep hangulatát. Schöll L , Hajas L., Qyalog I. főgimnáziumi tanulók szavalataikkal, Miszlai György joghallg, Szabó György földmíves pedig saját szerzésű szép költeményeikkel hódoltak Petőfi emlékének.

Senkise vette észre, hogy a toronyban a 9 óra óla ünneplő közönség feje felett az egyet is elverte az óra. Osztatlan figyelemmel hallgatta a gyönyörű őszi napsütésben Horváth Béla gazdász szavalatát, melyben az A négyökrös szekér elevenedett meg, melyet a költő itt Sárszentlőrinc mellett írt. Alig hangzottak el az utolsó szavak, már ki is nyílt a szomszédház kapuja, kivonult onnét Pesthy Endre urdi birtokos négyökrös szekere, épen akkora, hogy felfértek rá a lőrinci magyarruhás leányok 30— 40 en, hogy elmenjenek az iskolától addig a házig, ahol a költő lakott. Sárszentlőrinc széles utcája nem látott egyhamar olyan mozgalmas, színes képet, mint amilyen itt kibontakozott. Elől mentek tanítóik vezetése alatt az iskolás gyermekek, utánuk a négyökrös szekér leányokkal, kétoldalt kísérve a csikósruhás bandériumtól. Majd a bonyhádi gimnázium cserkészei, diákjai, tanárai mentek katonás, kemény lépéssel, a dalárda, vendégek s az egész ünneplő sokaság. A színes, örömtől sugárzó menet arca csak akkor borult el. mikor az egész tömeg megállt a hősök emlékszobránál s Horváth Béla elszavalta Petőfi Egy gondolat bánt engemet c. gyönyörű költeményét. A legnagyobb hősi halott szavaival hódolt az ünneplő közönség hősei emlékének.

Petőfi egykori lakása előtt Fábián Imre lelkész adott választ az ünnep gondolataira s tett fogadást a gyülekezet nevében, hogy ifjak, öregek méltóak lesznek arra, hogy Petőfi iskolája körükben van. Az ünnep utolsó akkordja Sántha Károly, Sárszentlőrinc nagy költő papjának Petőfihez című ódája volt, melyet Horváth Béla szavalt nagy átérzéssel. Az ünnep a Himnusz hangjaival véget ért, de az ünnep emléke bevonult a fehér házak falai közé s ott buzdit arra, hogy a község lakosai becsüljék meg a kegyelmet, melyet Istenünk jóvolta a kétszázéves gyülekezeti és a százéves Petőfi-jubileum által tár eléjük. A Gondviselés az emlékek, ünnepek által bátorítani akar minket nyomorúságunkban, de egyúttal meggondolásra is akar téríteni, amíg nem késői Most, a nagy csapások idején nagy emberek, nagy események emlékeit újítja fel előttünk, de azt is megmutatja, hogy a nagyság és élet magaslataira csak Isten útja vezet, ellenben a gonoszok útja elvész.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Kismartonban ülésezik a burgenlandi tantományülés. Az iskolareformról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. A tövényjavaslat értelmébea a volt állami, községi és felekereti iskolák bécsi mintára (?) szerveztetnek át. A bécsi mintának pedig, amint azt nagyon jól tudjuk, nagyon is vörös a színe.

A törvényjavaslat szerint az iskolák iskolaszékeiben a lelkész ezután csak a vallást érintő kérdésekben bir szavazati joggal. Az egyházközségek képviselői a járási és tartományi iskolaszéknek is csak másodrendű tagjai. A cél világos!