Harangszó, 1922
1922-09-17 / 38. szám
XIII. évfolyam. 1922. szeptember 17. 39. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe: i DoBlnttll Lntber-Szövetség. Köziratok Lovásepatonára (Vesiprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. Megjelialk minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HA&ANQSZO előfizetési ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Lather-Szövetégl tagoknak I0°/o-os kedvezmény. Amerikába kőidre előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára % korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY. NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyen példányokat küldünk. Felekezetközi viszony. Kapi Béla dunántúli püspök ez évi püspöki jelentéséből. A keresztyén egyházak sokat sürgetett és áhított együttműködése holtpontra jutott. Sőt attól félek, hogy a jövőben az egyházak szerteágazó irányban működnek, sőt sok tekintetben egymással szembekerülnek. Tartós együttműködést nem is biztosíthat a külső viszonyok által kierőszakolt egymásrautaltság. Igaz együttműködést csupán a lelkek egy- sége, egymás létjogosultságának és hivatásának elismerése biztosíthat. A legilletékesebb férfiú ajakéról hangzottak ugyan el igazán emelkedett kijelentések a keresztyén testvériességről s a keresztyén egyházak szolidaritásáról. De amennyivel több olyan kijelentés hangzik el, mely eme biztató programm megnyilatkoztatá- sának ellene mond. És milyen sok olyan jelenséggel találkozunk, mely egyenesen meghazudtolja a közös hivatásban rejlő Ígéreteket. A róm. kath. egyház uj törvény- könyve olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek alapjaban rendítik meg a vallásfelekezeti békességet. A törvénykönyv az evangélikus templomban megkötött házasságot nem ismeri, el törvényes házasságnak. A belőle származott gyermekeket törvénytelennek bélyegzi. Ezen házasságból származott róm. kath. vallásu gyermekeket is hasztalan viszik el a róm. kath. templomba, azokat is törvénytelennek tekinti. A protestáns egyházak szertartásain és istentiszteletén való részvételt saját híveire nézve bűnnek minősíti. Az áldozástól való eltiltás- ' sál, az oldozat megvonásával, a legerősebb lelki fegyelmezéssel oltja hívei leikébe azon tanítását, hogy a protestáns egyházak a lélek veszedelmei és az üdvösség eltemetői. Ezen rendelkezéssorozat az állandó vallásfelekezeti harc megindítója. Mert várhatja-e az állam a róm. kath. egyháztól, hogy a társadalmi és nemzet- építő munkájában egyesüljön azzal a protestáns egyházzal, melynek keresztyén jellegét s az Isten országa szolgálatában álló hivatását kétségbevonja, szertartásait, szentcselekvényeit megbélyegzi ? . . . És várhatja-e az állam a protestáns egyháztól az önérzetnélküliséggel határos ama önmegtagadást, hogy elfelejtve szégyent és megaláztatást, közös munkamezőn dolgozzék az őt megbélyegező katho- likus egyházzal? Az egyházaknak a hívek hitéletét érintő rendelkezései, az egyházak belső ügyét képezik. Mivel azonban az egyház élete az államban történik, ezen rendelkezések a legközelebbről érintik magát az államot is. Evangélikus és református egyházunk törvényeit csakis királyi szentesítés emeli törvényes erőre. Bizonyára hasztalan várnánk oly törvények szankcionálását, melyek a vallásfelekezeti békességet veszélyeztetik s a nemzet vallási meggyőződése szerint rétegeződő osztályai közé a viszálykodás tüzét vetné. Királyi tetszvény- jog biztosítja az uralkodó ama fő- felügyeleti jogát, mellyel az apostoli király jogkörébe ütköző s az állam belbékéjét veszélyeztető rendelkezések ellen védekezhetik. A csalhatatlansági dogma meghozatalakor gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1870. augusztus hó 10-én értesítette a róm. kath. egyház összes érsekeit és püspökeit, hogy a vatikáni zsinat több határozatával szemben a király fel- ségjcgával él. És midőn ezen királyi rendelkezés ellenére, Jekkelfalusi Vince székesfehérvári püspök a vatikáni zsinat határozatait kihirdette, vele a király rosszalását és feddését közölték. Nem vitázom arról, hogy a fentebb említett egyházi rendelkezésekkel szemben és épen a mostani időben alkalmazható lenne-e a királyi tetsz vény jog s hogy a mostani politikai viszonyaink közepette ezen jog miképen volna alkalmazható, de teljes határozottsággal rámutatok arra, hogy a róm kath. egyház fentebb megjelölt rendelkezései az állam testén vérző sebet ütnek, a nemzet egységét veszélyeztetik, s az állam belső békességét, az állam polgárainak békés együttélését kockáztatják. Meggyőződésem szerint az állam eluta- síthatatlan kötelessége az, hogy megtegye a protestáns egyházakat megbélyegző, a felekezetközi békességet veszélyeztető róm. kath. egyházi rendelkezések megváltoztatására, avagy felfüggesztésére a szükséges lépéseket. Nem egyházunk védelmezését kérjük. Egyházunk védekezzék önerejével, az igazság fegyverével, az evangélium krisztusi szellemének terjesztésével, az emberek felvilágosításával. Mi a nemzet belső egységének védelmezését akarjuk és várjuk az államtól s védelmet kérünk a lappangó kultúrharc ellenében. A keresztény egyházak külső viszonya is nagy átalakuláson ment keresztül. Kedvezőtlenre változott a róm kath, egyház közhangulata. Eltűnt az egyöttérzés, megszűnt a szövetkezés szükségének hangoztatása. Helyébe először a féltékenykedés, később az idegenkedés, végül pedig a nyílt harcbaszállás lépett. Most már elérkeztünk oda, hogy újságcikkekben, beszédekben, előadásokban a legkíméletlenebb támadásokat intézik a protestáns egyház ellen. Kétségbevonják vallási és történelmi hivatásunkat. Támadják erkölcsi és kultúrái életünket. Tagadják nemzetfenntartó és nemzetépítö jelentőségűnket
