Harangszó, 1922
1922-09-03 / 36. szám
1922. szeptember 3 mint fegyver, mint földtnívelési és ipari eszköz. Ezután a győzelem még biztosabb reményével vívta a harcot a célja előtt álló akadályok ellen és mind magasabb fokra emelte uralmát az öt környező természetben. A szükség később is új és új alak ban jelentkezett és nem szűnt meg sarkalni az embert a benne rejlő te hetségek kiművelésére, a maga és családja jövőjének ernyedetlen törekvéssel biztosítására. Megérteti az emberrel, hogy ha nem akar éhezni: keressen munkát és megtalálja kenyerét. Ha a míveltek sorába akar tartozni : ne sajnálja fejét törni tanulással, ismeretek szerzésével. Ha kedvező helyzetében óhajtja a köztiszteletet : érdemelje azt ki a közügyek buzgó szolgálatával, tegye életét má sokra nézve áldássá. A gondviselés nem azért küldi a szükséget, hogy az embert leverje, hanem hogy haladásra, tökéletesbii- lésre, az óhajtott boldogság kiérdem- lésére buzdítsa. Saját tehetetlenségéről tesz bizonyságot azon ifjú, ki ezt elfelejti és ha akadályra talál, ha nélkülözni kell, csak sopánkodik, zúgolódik, folyton csak pártfogás, segítség után tped. így megszokja a fáradalom kerülését és a segélyért könyörgést, és pedig a folyton másoktól várt gyámolítás nem más, mint mankó és régi igazság, hogy aki mankón jár, nem messze jut. A kéregetés utján elveszti önérVagy valami vihar söpörte ide... Úgy lehet, leányom... Fölkelt, ment megnézni: van-e víz a méheknek? Jucika újra szívére szorította kis kezét és halkan, önmagának ismételgette a hallott szavakat: — A madár hozta... a szellő hozta... Vagy talán a vihar söpörte ide ezt a virágot... És ezt az érzést is... Igen: a szerelem vihar-szárnyon jár. A szerelem mindig vihar: hol kisebb, hol nagyobb, hol meg éppen mindent elpusztító. Utána hol derű, hol ború marad, hol meg éppen örökös sötétség. Jucika az égre nézett: Vajon mi marad ez. után ? A mennybolt olyan kék, olyan sima. olyan felhőtlen volt fölötte, hogy szinte latta a selyemszárnyu angyalok tündöklését és hallotta harsonájuknak pünkösdi halleluja-ját .. A kérdések egymást követték: — Vajon eljon-e? Mikor? (Folytatjuk.) HARANQSZO. zetét és hol a férfias erő, bátorság vívja a harcot: onnét csüggedten visszavonul, következéskép. hol a kitartó munka az érdem jutalmát osztja ki, oda ő nem jut el. »Ha férfi vagy, légy férfi, ne hitvány, gyönge báb, mit kény és kedv szerint dob a sors idébb, odább.« Az utadban álló nehézség ne riasz- szon hátra, a szükség ne hajtson kétségbeesésre, ne tanítson koldulásra, hanem indítson a versenytéren teljes erőd kifejtésére. Tűzd ki célul a diadalt és ne nyugodj, míg becsületes munkával, e jó fegyverrel ki nem kürdöd. Akkor végül tapasztalni fogod, hogy a szükség jó tanító. Egy szomorú emberrö!. Hajótörések fáradt szenvedője, Ö, — kihez Isten kérve hívlak téged; Mérges fulánkját ott feledte egykor Örökérező szivében az élet. Emésztő sajgás gyötri lassú tűzként, S mámort szomjazó réveteg a lelke .. . És úgy érzi: nincs többé mit keresni, És várja, hogy leszálljon a nagy Este . .. A múlt nehezül ólomsúllyal álmán, S emlékét űzi egy régi tavasznak; Meddővé vállán múlik, tűnik a nyár . .. Ködbe tévedt... s azt hiszi: már havazhat Óh mondd Uram : mit tudjak szólni hozzá, Hogy áttörjön e sötéten a hajnal ? . .. És a gyomverte romok hasadékán Beömöljék a fényár diadallal ? . .. Keményen ráznám !... Könyörögni tudnék! Erős hitemet belé szuggerálni... Biztatni, hogy Atyám, te szereted öt, S jóságod fogja lépteit vigyázni... És elvezetném Lethe hős vizéhez, Melyből új remény szivárványa reszket; Odavesznének nyomtalanul, sorban Azok a fájó, fekete keresztek! Lennék fáklya, mely elébe világol;... Serleg, mely osztja a lét (idvét, célját;... Pedig óh Uram, — nem kért ö egyebet: — Egy könnyharmatos őszirózsa szálat, — s fehér margarétát, .. S. Pohánka Margit. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Nyolcadik fejezet. 30. folyt. A kommissió elnökének kérdésére Korláti zavartan válaszol. Jóllehet a régi ismeretség kötelékei fűzik a prédikátorhoz s igaz szánalommal van eltelve személye, valamint családja iránt, mégis dacára az ő szívbéli fáj275 dalmának, kénytelen Rafanides prédikátor ellen tanúvallomást tenni. Kénytelen erre, mert az állami rend s a társadalmi béke fenntartását mindenek felett megóvandónak tartja. Azután részletesen elismétli a kommissió elnöke által már elmondott vádakat és pedig sokszor ugyanazon szavakkal, nem hagyván kételyt arra nézve, hogy tulajdonképen kitől származik a vádirat. Rafanides némán hallgatja a súlyos vádakat s szemét egy pillanatra sem veszi le a beszélőről. Az pedig csakhamar leküzdi zavarát s a végén már gyűlölettől izzó haDgon beszél Rafanides prédikátor személyéről, gondolkodásáról és törekvéseiről. Most már a tekintetét is elbírja. Nyugodtan, dacosan, mindennel számotvetve végzi be beszédét. — Számotvetettem lelkiisméretem- mel, érdemes kommissió, s mivelhogy választanom kell eme egyéb ként érdemes prédikátor és országunk közrendje, egy papi család nyugodalma és egy egész nemzet társadalmi osztályainak békessége között, inkább feláldozom a személy és család iránt táplált érzéseimet, semhogy romlásba sodorni engedjem súlyosan megpróbált hazámat. Én azért vádat emelek Rafanides prédikátor ellen és bizonyítom, hogy ő beszédeiben és nyilatkozataiban a felséges császár ellen többszőrönként lázított és elégedetlenségre izgatta az egyébként is folyton követelődző jobbágyságot. Vádolom egyszersmind azzal is, hogy a protestáns egyházhoz tartozókat a katholikus egyház ellen izgatta s tanúsítom, hogy a katholikus egyház szertartásait nevetség tárgyává tette és törvénybe ütköző lelkipásztori szolgálatokat teljesített!... Korláti már a fal melletti széken ülve törölgeti a verejtéket homlokáról. Halotti csend uralkodik a teremben. A kommissió tagjai az asztallapra szegezik tekintetüket, csak néha pillantanak egymásra. A kommissió elnöke a prédikátorra tekint, nem szól semmit, csak vár. Mikor azután Rafanides nem akarja elérteni tekintetét, végre megszólal: — Van e a prédikátornak megjegyzése Korláti ónagysága tanúvallomására ? — Csak annyi, hogy őnagysága beszédje vád volt csupán, nem pedig bizonyítás. — Korláti őnagysága személye a vádat bizonyító erőre emeli I... feleli éles hangon a kommissió elnöke s a
