Harangszó, 1922
1922-08-27 / 34-35. szám
268 Lelkem en-fajomnak bűne miatt retteg, Kisértenek a sok meg nem születettek, S a megszületettek, kiket sirba tettek, Zsengén, amikor még föl sem cseperedtek. Óh, lelkem ezentúl e bűnt sohse lássa, Pusztuló fajomnak legyen újulása! Hadd szóljon a gólya jókedvű kelepje, Pókháló a bölcsöt többé be ne lepje. Munkában örökké s vígan sokasodva Dongj ki s be, magyar nép, mézzel telt kasodba; Ajkad az Úr áldott, szent nevét dicsérje S munkádat az Úrnak áldása kísérje. Vargha Gyula. Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Nyolcadik fejezet. 29. folyt. — Hitt a vádlott tud-e védekezni azon vádponttal szemben, hogy a felséges uralkodóház ellen izgatott?... Rafanides felháborodottan pattanik fel székéből. — Hazugsági Sohasem tettem!... — De igenis megtette! Durva módon bírálta a felséges császár személyét és uralkodásának tényeit I.. . — Határozottan tagadom! Csak úgy és annyira bíráltam, amennyire az minden gondolkodó magyar embernek joga és kötelessége I... Az asztal végén egyik kominissió- tag hangosan felnevet. Egyszerre hárman is közbeszólnak: — Ez azután kényelmes álláspont 1... — Persze, a politizálás csak úri szórakozás volt!... — így azután könnyű a felelősség alól kibújni!... Az elnök csendet int kezével. — A vádiratban nemcsak ilyen általános alakban emeltetik vád Ra- fanides prédikátor ellen, hanem van még egy külön, speciális vád is. Állítólag kegyelmed, prédikátor uram, olyannyira elragadtatta magát a felséges uralkodócsalád iránt érzett gyűlöletétől, hogy nem átallotta gyűlöletét hűtlenséggé tenni. Arról álmodozott, hogy nemzeti királyt kell az ország élere állítani. De hát persze, egy új király csak a régi holttetemén keresztül léphet a trónusra. A királyi koronát csak akkor tehetik fejére, ha a régi király fejéről leütötték... Rafanides feláll s néhány lépést tesz az asztal felé. Percekig nem szól, csak mozdulatlanul áll és mereven néz az elnökre s a kommissió tagjaira. Mikor megszólal, szava lassan és tompán hangzik. HARANQSZO. — A most elhangzott vád súlyosabb mindeneknél. Hiszem is, hogy ez a nehéz vád nincsen, mert nem lehet a vádiratban megalapozva, hanem csupán a kommissió érdemes elnökének messzemenő következtetését tartalmazza. Kijelentem itt a kom- missió színe előtt, hogy nyilvánosan soha, de soha a felséges császár személyét és uralkodói ténykedéseit bírálat tárgyává nem tettem. Ha szóltam róla, legfeljebb bizalmas körben, magánbeszélgetés között cselekedtem, így tehát az ellenem kovácsolt vádpont csakis gyáva, férfiatlan indiskré- cióval, alattomos besugással kerülhetett a kommissió elé. De kijelentem azt is, hogy még magánbeszélgetésemben sem mondtam sohasem azt, hogy a mostan uralkodó felséges császár helyett nemzeti királyt kell a trónusra ültetni. Mondhattam azt, hogy nemzeti királyra van szüksége a magyarnak, de vájjon eme történelmi szükségletünk kielégítése nem történhetik-e meg olymódon is, hogy mostani felséges uralkodónk az eddiginél több érdeklődést tanúsít nemzetünk iránt és több időt tölt hűséges magyar nemzete körében?... Kegyelmed akkoriban neveket is mondott, — folytatja az elnök. Rákócziról álmodozott, őt sírta vissza!... — Nekem Rákóczi egy szent fogalom, egy szent ideál 1 Ha Rákóczi nevét kiejtette ajkam, imádkozás volt az és nem felségárulás I.. . De hiszen kegyelmed a nép között tapasztalt mozgalmakról is beszélt, sőt állítólag ezen mozgalmakban maga Í3 részt vett ?... Rafanides megrázza őszfürtü fejét. — Legfeljebb a munkácsi zendülésről szólhattam. Erről sem tudok többet, mint mások. Újból kijelentem s szavamat kész vagyok szent esküvel erősíteni, hogy a felséges uralkodóház ellea semmiféle mozgalomban soha részt nem vettem s ilyen mozgalmat lelkem sohasem helyeselt volna. A kommissió elnöke elgondolkodva hallgat néhány percig, azután hirtelen Rafanides felé kapja fejét. — Hát a külföldi kapcsolatairól mit mondhat a kommissiónak prédikátor uram ?... — Külföldi kapcsolataim teljesen egyházi természetűek, — feleli nyugodtan a prédikátor. — Az önök egyházi érdeke sokszor ellentétben áll az állam érdekeivel 1... vágja közbe éles hangon az elnök mellett ülő papi ember. Rafanides megnyugtatja rajt tiszta tekintetét, azután csak ennyit mond: / 1922. augusztus 27. — Erre a közbeszólásra már bőségesen és igazságosan válaszolt a magyar história 1 Áz asztalvégen megszólal az egyik kommissiótag: — Széltében beszélik, hogy a prédikátor külföldi összeköttetései felettébb aggodalmatkeltők. Úgy tudom, a fia is kinn járt külhonban s nem régen tért haza. — A helytartótanács engedélyével volt kinn. Az elóbbeni kommissiótagnak se- hogyse tetszik a helytartótanács engedélyére való hivatkozás. Ingerülten rázza a fejét és kezét. — Helytelen dolog az is, hogy a helytartótanács külországba menetelre engedélyeket ad ki. Tudni kellene, hogy az 1609. évi XIII. t.-c. kimondja, miszerint »haszon és zsold kedvéért senki se mehet külföldre 1« ... Rafanides arcán pillanatmúlásu szelíd verófény játszik. — Hiszen nem is anyagi haszonért ment ki a fiam étf mennek ki theologusaink, hanem a tudományért! Nem zsoldért szolgálnak, mivelhogy azt csak a katonák kapják 1... — Ej, dehogy is!... A stipendium is csak zsold! — kiált közbe az ingerült kommissiótag. A kommissió elnöke egy kézintéssel elhallgattatja a kommissótagot. — Nem taitozik ide ez a kérdés. Térjünk csak vissza a tulajdonképeni vádpontra. Szóval prédikátor uram határozottan tagadja, miszerint bármikor is, bárhol is a felséges császár ellen lázitott. Ezzel szemben a vádirat teljesen részletességgel felsorolja prédikátor uram mindazon nyilatkozatait, melyek nemcsak e kérdésbeni meggyőződésére, hanem egyszersmind szándékolt törekvéseire is bizonyossággal következtetni engednek. — Nem ismerem a vádirat vádpontjait 1... — Részletesen ismertettem azokat. Prédikátor úr védelme nem erőtleni- tette a vádirat állításait. — A vádaskodó tanukat sem ismerem. — A tanuk beidézését a kommissió feleslegesnek látta, mert a vád nagy részét bizonyítja prédikátor ur védekezése, mely védekezés helyett inkább beismerésnek látszik. Hanem, hogy az egész kommissió, nemkülönben Kegyelmed mint vádlott előtt nyilvánvalóvá legyen a vád tulajdonképeni állása, szólíttassék be ama tanú, ki tanúvallomásra jelentkezett s kinek kihallgatását a kommisió szükségesnek látja.
