Harangszó, 1922
1922-08-27 / 34-35. szám
266 1922. augusztus 27. A s a ( > mennyit veszítenének, ha az eddigi hármas szövetséget megbontva éppen az egyházi szellem hivatott képviselőjét, a teológiát vinnék el. Hogy a Pécsett vagy ideiglenesen Budapesten felállítandó fakultás Dunántúlra nézve talán tehermentesítés lenne, azt senki ne higyje. Haubner Máté szelleme, akinek fia fejedelmi alapítványt tett a soproni teológia biztosítására, kikelne sírjából és kérdőre vonná a hűtlen epigóno- kat, akik nem tudják megtartani, ami náluk vagyon s a bizonytalanért vetnek áldozatul egy kipróbált ősi alkotást. Mint* egyházi autonóm fakultás vagy ha így már nem lehet, mint a pozsonyi egyetembe bekapcsolt fakultás is, evang. teológiánk maradjon Sopronban. A történeti tradíció s a jelen nehéz helyzet egyaránt ezt követeli. Ajánlom e sorokat az egyházkerületi és egyetemes gyűlésre küldendő képviselőink szíves figyelmébe. Presbyter. Gyakran halljuk: Már nem változtathatok a dolgon. — Egy végső eszköz mégis marad: változtassuk meg magunkat s a körülmények is változni fognak. Schalk Ernő. Ki mindent el tud viselni, annak sokat szabad mernie. Vauvenargues. Hogyan szaporodnak az egyes vallásfelekezetek? Nemzetünk kedvezőtlen szaporodása mellett érdekelhet bennünket az a kérdés is: hogyan szaporodnak az egyes vallásfelekezetek ? Itt is a háború előtti állapotokat vesszük, mert az ország feldarabolása nem egyformán sújtott minden fele- kezetet. Legkevesebbet vesztettek aránylas|^ katholikusok, reformátu sok és pítaók, úgyhogy az ő arány számuk az ország többi lakosáéhoz képest Csonkamagyarországon tetemesen növekedett. Nagymagyarorszá- gon a lakosságból katholíkus volt 52%, Csonkamagyarországon pedig 63%; református volt 12-5%, most 2L3%; zsidó volt 4*5%, most 62%. Legtöbbet vesztettek a görögkeletiek és unitáriusok, akik Csonkamagyar- országból csaknem egészen eltűntek, a görögkatholikusok, akiknek arány száma 11%-rói 2'1%-ra apadt s az evangélikusok, akik híveiknek mintegy %-át elvesztették. Az evang. lakosságnak ugyanis csak 29%-a volt magyar, ellenben 33% a némát, 37%-a tót s elszakították tőlünk nemcsak a tótok és németek nagy részét, hanem sok magyar gvtilekezetet is. Az 1840 - 1910 közt eltelt 70 esztendő népesedési viszonyait véve számításba, arra a leverő eredményre jutunk, hogy a protestánsok szaporodása még a kedvezőtlen nemzeti szaporodásnál is sokkal kedvezőtlenebb. Nálunk ebben a tekintetben csak a görögkeletiek állnak rosszabbul. Nagymagyarország lakossága vallásilag 1840 ben és 1910-ben a következő volt s 70 év alatt ennyi lélekkel szaporodott: 1840-ben 1910-ben Szaporodás Evang. 1,006.210 1,331 476 325.266 Ref. 1,846 844 2,602 545 755.701 Unit. 47.280 73.601 26.321 Róm. kath. 6,130.188 10,806.762 4,676 574 Gör. kath 1,322.344 2,014.570 -692.126 Gör. keleti 2,283.505 2,970.185 686.680 Izraelita 244.035 928.631 684.586 Ebből láthatjuk az egyes felekezetek 70 év alatt milyen különböző mértékben szaporodtak. Százalékban kifejezve a szaporodás ilyen aiányt mutat: a zsidók szaporodtak 280%- kal, a róm. katholikusok 73, az unitáriusok 55, a görög katholikusok 52, a reformátusok 40, az evangélikusok 32, a görög keletiek 30%-kai. Könnyen áttekinthető tájékozást nyújt a következő kimutatás: 1840 tői 1910 ig szaporodott 100 magyar lakos 161-re, ehhez képest 100 görög keleti 130-ra, 100 evang. 132-re, 100 ref. 143-re, 100 gör. kath. 152-re, 100 unit. 155-re, 100 róm. kath. 173rra, 100 zsidó 380-ra. Az ország lakosságában pedig az 'irA k o A.» R farkasok hadnagya. Irta: Porkoláb István. (Folyt. 3.) Bögöthyné Skribáékkal az első padba tilt, míg a Bögöthy fiú: Máté, ifjú nemes társai közé szerényen a fal mellé húzódott. Az ifjaknak nem illett az idősebbek sorába ülni. És onnét is jól láthatta Jucikát. Szórhatta s önfeledten szórta is feléje meleg szeme szelíd sugarait. És szórták a többiek is, sokan. Hiába. Ókét nem vette észre Jucika. Ám Bögöthy tekintetére — súgták össze irigyen — ni ni, hogy elpirult... Ha Bögöthy Máté eddig nem szerzett ellenségeket, most már voltak neki: azok a mellőzött tekintetek sötéten szegződtek reá. De ő meg sem látta, a pírban ragyogó fehér arcú leányt nézte. Különben sem tudta, hogy a lélek mélyén milyen csúnya indulatokat is kavar fel a szerelem... Istenitisztelet után Máthé fölsegítette Skribáékat a kocsira s különös melegség járta át szívét Skriba barátságos szavaira: — Ha utad visz arra öcsém, látogass meg bennünk. — Hogyne vitte volna arra útja?!... És ha nem vitte volna — akkor is viszi... A szavakon boldogan kapott az ifjú : — Ezer örömmel élek az engede- lemmel, urambátyám 1 És még melegebb érzés járta át duzzadó keblét, ahogy Jucika is megszólalt : — Ha eljön, megmutatom a virágaimat, a cicákat, a rokkámat. . . Máté álmodozva nézte a piroshamvas fehér leányt: — De szépek lehetnek a virágai... mint a kisasszony... mint... Jucika... Belepirult a bókba: nem értett hozzá. A tiszta szívek nem tudnak bókolni; az igazi szerelemben megsemmisül a széptevés, amint nem érvényesül a kacérság sem. A leányka is elpirult s keskeny, finom ajkain át alig hallhatóan lehelte: • — Valóban szépek a virágaim. .. Fehérek mind... S a rokkám dali duruzsol... A rudas ló hirtelen megijedt valamitől, vagy talán bogár csípte meg büszke nyakát, nagyot lendítve nyerges társán, ugrott neki a hámnak. A kocsi megindult s Máié addig nézte a hátsó ülésből feléje aranyld-fehérlő selyempártás leányfejet, míg csak el nem nyelte szeme elől egy hirtelen útkanyarulat. Egyedül maradt. Nem, mégsem: a szívében már lakott Valaki és ott állt mellette az édesanyja Szeretettel simult a fiához: — Szép volt, ugye, az a kis leány? Máté saeme ragyogott, lelke túláradt, a hangja muzsikált: — Több volt annál, édesanyám 1 Különös jóság sugárzott a szeméből És azután ki tudná azt megmondani, hogy milyen volt ? !... Bizony: melyik szerelmes ember is tudja, hogy mi tetszik az ideálban ? Csak azt tudja, hogy ő a legszebb a legjobb, a legnemesebb az egész világon valamennyi között... (Folytatjuk.)