Harangszó, 1922
1922-08-13 / 33. szám
258 HARANQSZO. 1922. augusztus 13. be, ezer házasságra esik Hollandiában 279 születés, nálunk csak 217, a* franciáknál pedig csak 146. Nálunk tehát a házasságok nem valami termékenyek s e tekintetben messze elmaradunk a germán népektől és csak a terméketlenségéről hires francia nemzet következik utánunk. Hogy a régebbi időhöz képest erősen csökken szaporodásunk, mutatja az a körülmény, hogy a nyolcvanas években még 44% volt születési arányunk, 1903-ban pedig már csak 36%. Nemzetiség szerint ilyen nálunk a termékenységi sorrend: horvátok, tótok, rutének, magyarok, németek, oláhok. Legszaporább vidék Szabolcs-, Szatmár-, Mármarosmegye, legszapo- rátlanabb a Tisza—Marosszöge, Erdély és Dunántúl. Míg Szabolcs-Szat- már vidékén a szaporodás 12—17%, Dunántúlon csak 5%, a Tisza—Marosszöge pedig csupán 4%. Hogy mi az oka a szaporodás általános csökkenésének, következő számainkban fogjuk bővebben kifejteni. Szalay Mihály. A papírgyárban. Az egyik jómódú rokonomnak a felvidéken papírgyára volt s amidőn őt egyszer meglátogattam, egy szép délután azt kérdezte tőlem, nem volna-e kedvem a papírgyárat meglátogatni. »Hogyne — feleltem én — TÁRCA. A farkasok hadnagya. Irta: Porkoláb István. I. (Folyt. 2.) Skriba Sámuel felszopori kúriája nem tartozott a hangosabbak közé. Különösen mióta az öregedő nemes úr életetársát kikísérték a temetőbe, takaros portája küszöbét nem igen vásították ivó, agarászó cimborák léptei. Egyetlen leányának: Juciká- nak élt, reája ruházta apai szívének minden szeretetét. Így Jucika bár anya nélkül, mégis a szeretet melegében nőtt naggyá, széppé s fehérvirágos ifjúságát nem zavarta senki, semmi. Nem járt sehova, csak a szomszédba, Hetyeynéhez, nagynénjé- hez. Szépségének hire mégis messze- földre eljutott s irigyelt daliák szíve ilyet még nem is láttam.« Elmentünk s bizony nem bántam meg, hogy elmentem. Micsoda érdekes gyár volt ez. Három hatalmas termen végig húzódtak a gépek s a legérdekesebb volt, hogy ezek a gépek mind egy teljesen összefüggő egészet alkottak. Az első teremben egy piszkos, csúnya rongyhalmazt láttam. Itt kezdte meg a rokonom az ő magyarázatát. »Látod ezeket a rongyokat — mondotta ő — ezekből lesz a mi finom papirosunk. Ide az első gépbe gyömöszölik azokat, ahol teljesen apró, úgyszólván parányi darabkákra boncolja őket a gép.« Odapillantottam és tényleg úgy volt. Sok viz folyt a gépbe egy arra készített tartályból és valóságos pépet csinált a rongyokból. A pépet a következő gépbe vezették, amely először jól összekeverte azt, azután meg egy kiterített posztóra egyenletesen elosztotta. Az újabb gépben hatalmas hengereket lehetett látni, amelyek egymással szemben forogtak és az volt a rendeltetésük, hogy a posztón hozott 8 egyenletesen elosztott pépet szorítsa és szárítsa. Azután tömérdek ilyen hengeren ment keresztül a mindég papírhoz hasonlatosabb fehérség, míg végre az utolsó teremben az utolsó hengerről a teljesen kész papirt ivenként le lehetett venni. Én magam is vettem le egyet s amint a világosság felé tartom, meglepetve látom szép viznyomásban rajta a magyar koronát. Egészen megilletődtem. A piszkos, csúnya rongyokból gyönyörű szép fehér papir lett s rajta hazánk fenséges jelvénye, a korona) Jelképül vettem, amit láttam. Mi emberek is elrongyolódunk, piszkosakká leszünk az élet bűnös forgatagában. Nekünk is szükségünk volna oly átalakulásra és megtisztulásra, mint azoknak a rongyoknak, melyekből papir készül. És ha a bűnbánat és gyötrődés nehéz gépezetén keresztül megyünk és Krisztus Urunk drága szent vére lemossa a mi bűneinket is, úgy eredeti szép fényében felragyog rajtunk is az Isten gyermekeinek fenséges kimetszett bélyege és megnyerjük azt a koronát, mely végezetül eltétetett azoknak, kik a bárány vérével megmosdattak. Dr. Tirtsch Gergely. A lutheránusok. Sok ellenfelünk, de sok jó barátunk is szereti a lutheránusokat gáncsolni, hogy lassan mozognak. Lássunk hát néhány példát arra, hogy mikor nem voltunk restek. 1. A lutheránusok küldték a legelső protestáns prédikátorokat Skóciába, Angliába, Dániába, Norvégiába, Svéd-, Magyar-, Cseh-, Francia-, Olaszországba, Hollandiába stb. 2. A lutheránusok küldtek először misszionáriusokat Finnországba, Iz- landba, Grónlandba, Kelet-Indiába. 3. A lutheránusok készítették az első hitvallást, az Ágostai Hitvallást 1530-ban. 4. A lutheránusok alapították az első protestáns egyetemet — Mar- burgban. Az első árvaházat — Haldobogott meg hevesen, ha Skriba Judit nevét említeni hallották. Ezt a nevet pedig gyakran emlegették a répczementi falvak kúriáiban. Hogyan ? hiszen nem is ismerhették. Ó, ti naiv apák, anyák I Hát azt hiszitek, a kert palánkja elzárja a virág illatát? Nem. Messze hatol az. Azután Jucika, ha nem járt is sehova, nagynénjével minden vasárnap ott volt a nemeskéri templomban, ahova messzevidék evangélikusai zarándokoltak el szívesen, hogy hallgathassák aranyszáju Balogh Ádám szuperintendes Istenhez emelő beszédeit. Itt látták Jucikát a környék daliái, ám ő nem vette észre, milyen vágyó, sóvárgó tekintettel kísérik minden mozdulatát, áhítattal hallgatta a szentigéket s énekelte a zsoltárokat. Hanem egyszer mégis... észrevett valakit. Hiába, no I A szív követeli jogát. Egy sudárnövésü, bronzarcu ifjúra esett a tekintete, aki valahogy nem úgy nézett reá, mint a többi. Máshogyan. Nem lehet megmondani, csak érezni lehet: hogyan. A szír nem beszél: érez. Bele is pirult ám Jucika — de szép volt pirosra lehelt fehér arca I — és beletemetkezett zsoltároskönyvébe, hogy senkise lássa, amit maga sem akart elhinni, hogy szívéig ért egy pár meleg szem delejes sugára... Ez piros-pünkösd napján történt. I Az ünnep reggelén feketébe öltözött g Skriba Sámuel uram s a leánya meg Hetyeyné mellé ó is felült a kocsira, 5 hogy meghallgassa a templomi szent- E igéket s részese lehessen az Ür szent p vacsorájának. g Skribáék korán értek Nemeskérre. e A templomelőtti téren a hívők tömege feketéllett, kisebb csoportokban beszélgettek, várták a harangszót. A széles templomkerítés mellett egy tisztes nagyasszony s egy fiatal, daliás külsejű férfi állt. Skiba kézen.
