Harangszó, 1922
1922-08-06 / 31-32. szám
En a magyar jegyek aljái járem, $saR a magyarság jegyéi nem lálem. Mesl a magyar ájszaRáfial járem § fut eleiem minden magyar álem ... Péntek Iván. 1922- augusztus 6, _____________ Á z Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kap! Béla. Nyolcadik fejezet. 27. folyt. Egy dra tájban megszakítják a tárgyalást s az ősök képeivel teleaggatott nagyterem szárnyas ajtai feltárulnak a kommissió előtt. Hosszú terített asztal roskadásig megrakottan várja az éhes vendégeket. A kom- missió elnöke közönyös, hideg arccal áll az ablak előtt s érdeklődés nélkül tekint az ablak előtt elterülő kertre. A kommissió tagjai kis csoportokban élénken, néhol szenvedélyesen tárgyal ják az eddigi kihallgatás eredményeit. — Kemény falat az öreg, nem egykönnyen végzünk vele!... mondja az egyik. — Eszes és dvatosl... mondja a másik. — Csak egyetlenegy hurok kell és akkor vége van! Ismerem én ezeket a vizsgálatokat 1 Ha egy vádpontba belékeveredik, akkor élve ki nem kerül abból 1.. . A másik csoportban nagy nevetés közt mondja az egyik kommissiótag: — Hát azt a buta Lazányi patva- ristát mi lelte? Tényleg van Magyar István féle vádpont az akták között, vagy pedig csak a fejéből beszélt ?... — Hát persze, csak a fejéből beszélt a szamár gyerek!... Bizonyosan kedvében akart járni a pécsi püspöknek s azt hitte, hogy ha egy vaktában talált vádpontot hirtelen hivatalos aktává tesz, hát rögtön széket kap a vármegyeházán!... A harmadik az óráját nézegeti s unott arccal egy nagyot nyújtózkodik — Hitvány unalmasság az egész 1 Már egy óra van s az ember gyomrában hangosabban harangoz az éhség, mint a pécsi székesegyházban az összes harangok. Máskor tízkor ebédelünk, ma meg a reggeli falatozáson kívül ételszagot sem éreztünk!... A házigazda asztalhoz tessékeli vendégeit. Ez alatt Rafanides prédikátort egy belső szobába vezetik s ott ültetik terített asztalhoz. Ügy vélte ugyan, hogy ő nincsen elitélve s távozása semmiképen sem veszélyezHARANQSZO. tetheti a vizsgálatot, a kommissió elnöke mégis úgy találta, hogy a prédikátor itéletmondásig nem távoz- hatik el a vizsgálat színhelyéről. Négy óra után újból megkezdődik a vizsgálat. A jóllakottság és kielé- gítettség nyugalma üli meg a kipirosodott arcokat, de az elsimult vonások mögött kemény, kegyetlen elhatározás rejtőzködik. A szemek szúrósabban szegezik át a prédikátor arcát, a kihallgatás vallatássá lesz s néha a keresztkérdések egész özöne zúdul a prédikátor felé. A kihallgatás megszakításakor tulajdonképen azt gondoltam, — így szól a kommissió elnöke, — hogy a római katholikus egyházzal kapcsolatos vádpontokat már kimerítettem. Az iratok újabb betekintése után azonban még két kérdést kell tisztáznunk. Mert mint súlyos vádpont szerepel Rafanides prédikátor ellen a benyújtott vádiratban az az állítás, miszerint azt mondotta, hogy a szent- séges Szűz Mária szobra nem szent imádati tárgy, hanem közönséges emberkéz csinálta bálvány. Nyilatkozzék prédikátor úr, minő mentsége van eme vádpont ellenében ? — Nem emlékszem reá, mondtam-e, avagy nem mondtam a nekem tulajdonított kijelentést, — feleli lassan, megfontoltam Rafanides. — Valószínű, hogy így nem mondottam, de lehetséges, hogy mondottam olyasmit, amit az ellenem agyarkodó rosszakarat gonoszul félremagyaráz. Bizonyos az, hogy én Szűz Mária szobrát szentnek nem tartom. De viszont bizonyos az is, hogy annak gyalázásától visszatart jóiziésem. A papi ember ingerülten közbevág: — Tehát nem tagadja prédikátor uram, hogy bálványnak mondotta Szűz Mária szobrát? — Nem tagadom, de be sem ismerem 1... feleli csendes, nyugodt hangon Rafanides. Azt mondottam, hogy nem emlékszem reá. A vádat különben sem tekinthetem vádnak. Nem Isten tette szentté azt a szobrot, legfeljebb az emberek vallásos hite és a római katholikus egyház közfelfogása. Ha ez a hit hiányzik az emberből, úgy Szűz Mária szobrát nem emeli az emberi kéz formálta szobrok fölé. Megmarad az közönséges szobornak. Ha azonban megvan valakinek ama hite, mellyel a katholikus egyház felfogását a magáévá teszi, úgy az emberi kéz formálta szcbrot szentté teszi és imádja. Vájjon vétkezem e én, midőn Szűz Mária szobrát nem tartom szentnek, hanem 251 abban csakis az emberi kéz művészetét s a mások vallásos kegyeletét tisztelem ? Nem vétkezem, hiszen az érdemes kommissió előtt sem minden szent, amit viszont az én hitem és az én egyházam közfelfogása szentnek deklarál. A kommissió elnöke unottan néz maga elő. Papirgolyócskákat gyúr kezével, azokat rakosgatja katonás sorba az asztallapon. — Tudja-e prédikátor uram, — szól kis idő múlva, — hogy néhány esztendővel ezelőtt Kassa városában minő büntetéssel sújtották azt a papot, ki azt merészelte mondani, hogy a szentséges Szűz Mária szobra nem szent, hanem csak bálvány? — Tudom. Válaszol nyugodtan Rafanides. Kassa városában emberek Ítéltek emberi módon. Azt a papot halálra ítélték. Engem azonban ez az ítélet még akkor sem félemlít meg, ha Szolgaházán emberek ugyancsak emberi módon fognak ítélkezni. A papi ember idegesen fészkelődik helyén, tekintete hol Rafanidest. hol pedig a kommissió elnökét keresi. Mikor a prédikátor elvégezte mondó- káját, mint a vércse, hirtelen reácsap: — Kegyelmed úgy beszél, mintha bírói székben ülne, nem pedig a vádlottak padján I... _ Rafanides arcán zavartalanul megmarad a nyugalom. — Tiszteletadással szóltam az érdemes kommissióhoz, de azért hiszem, hogy a felséges Isten itélőszéke előtt sok biró vádlottá és sok vádlott bíróvá lészen egykoron. A papi ember szemei szikrát szórnak. Felháborodva rázza meg fejét s csontos kezével idegesen simogatja az asztalon maga elé húzott feszületet. — Úgy látszik, kegyelmed prédikátor uram — szól kis vártatva, — nem sokra taksálja a szentséges dolgokat. Nem tudom, vájjon miképen vélekedik kegyelmed a csudálatos dolgokról ? Szavahihető, komoly emberek állítása szerint az anyaszent- egyházunktól elrabolt s ez idő szerint az evangélikusoktól bitorolt szolgaházi templom altáriuma mellett némelyek az ördögöt látták forgolódni, azután meg látták féltestével kihajolni a torony ablakán. Egy szomszéd plébános megtérésre intő prédikációjában elmondotta népének eme esetet, de úgy hallottam, hogy prédikátor uram eme csudálatos dolgot is hazugságnak minősíté. Rafanides arcán gyors színváltozással játszik lelke indulatja. Azután
