Harangszó, 1922
1922-01-15 / 3. szám
1922. január 15. HARANQSZÓ. 23 Lelkem magasabb cél tüzelte, Méltóbb akármi áldozatra; S a legnagyobbat: éltem tettem erre, Ez volt emésztő, nyugtalan keserve S ez boldogító, fölséges jutalma. Az áldozat nem volt hiába, Megérte, mert a célt elértem : Két rá fenekvő örvény közt vigyázva S bősz ostromát bátran, híven kiállva Megmenthetém maroknyi drága népem. Maroknyi, csak parányi földön, De nagy, mert nagyra kész a lelke. Ha szűk határ bezárta, mint a börtön, Elszánva dobbant: ajtaját kidöntöm ! S pántját, lakatját öklével leverte. S viharként száguld Bécs faláig, Hogy ott a tornyok megremegnek. És vijja, víjja bús, dacos csatáit, Míg rab testvére sorsa jobbra válik S nyújthat kötést a felfakadt sebeknek. Hitért, hazáért élve népem Mindenben áldás lett jutalma : Bőség köszönti földjén, műhelyében S szívét művelve itt vannak helyében Az iskolák s a bölcsek, jók csapatja. Én elmegyek, szólít az este; Fáradt fejem pihenni vágyik ; De itt az élő, szép tanácsú lecke: Istenben élve, mind csak Öt keresve Hogyan jutott a fő s a nép idáig. Azért, hazám, küzdelmeidben Fogadd meg végső meghagyásom : Magasba nézz s ha véled jár az Isten, Ne félj, rajtad vésznek hatalma nincsen, Keresztül törsz, ha kell, poklon, halálon! Szalay Mihály. Halál ellen Yan orvosság! No, nem kell igen örülni, nem találtam föl az őrök élet italát, sem új fiatalító operációt. De a végén mégis megtanulhatja kiki, mit csináljon, hogy hosszú életű legyen. A mi öregeink igen bizalmatlanok; igen haragusznak a fiatalokra, ha orvost hívnak. Azt mondják, hogy régente nem voltak olyan kényesek az emberek, nem hagyták el magukat, meggyógyultak a szenes víztől, meg a forralt bortól is. Aztán meg a halálos bajon az orvos se tud segíteni. Azt persze elfelejtették, hogy ma már csak hírből ismerik a kolerát, a pestist, a himlőt stb., amik azelőtt rengeteg embert elpusztítottak. A török- dulás idején egész falukat pusztított ki a fekete halál. A bélpoklosság is igen el volt terjedve a keresztes háborúk nyomán. Most már elvétve látni csak idősebb himlőhelyes embert, régente meg az is sok embert ölt meg. Pranciaországban évenként 30 ezer embert pusztított el. Azt mondhatná valaki, hadd hulljon a férgese. Hiszen ha csak a si- lányát válogatná a betegség az emberiségnek ! De az egyáltalán nem válogat. II. József himlőben pusztult el, Hunyadi János pestisben; a spanyol-betegségnek is sok értékes ember esett áldozatul, nálunk többek között Herczel Manó a híres sebész is. Ha a halál ellen nem volna orvosság, ha az orvosok fölöslegesek volnának, akkor a halálozási arányszámnak mindenhol, mindig egyformának kellene lennie, szóval 1000 ember közül mindenütt közel ugyanannyi embernek kellene évenkint meghalnia.. 1865 — 1880-ig ezer ember közül meghalt Svédországban 19, Angliában 21, Franciaországban 24, Porosz- országban 27, Olaszországban 30, Ausztriában 31, Magyarországon 38. Miért volt ilyen nagy a halálozás ? Magyarország első közegészség- ügyi törvénye az 1876. évi XIV. t.-c. Egész addig teljesen magánügy volt kinek-kinek a betegsége és a halála. A vidéki népnek a gyógyítását a tudósok, borbélyok, felcserek, sebészek végezték. No meg a javasasszonyok és csontrakók. Diplomás orvosok régente csak a megyeszékhelyeken voltak. 1876. óta 7 éven aluli gyermeknek nem volt szabad gyógykezeltetés nélkül meghalnia; ha nem részesült orvosi segítségben, a gondozóját megbüntetik. Azóta tilos a ku- ruzslás, az orvosi rendelet nélkül való piócázás és köpölyözés. Akkor szervezték a körorvosi állásokat, persze az orvos megélhetéséről;! nem gondoskodtak. Voltak állások, amelyekből minden szüntelen elszökött az orvos. De a nép lassacskán megszokta az orvosi segítséget, divatos lett az orvosi segítség. Akkoriban falura csak azok mentek orvosnak, akiknek a vagyoni viszonyaik nem engedték meg, hogy éveket töltsenek kórházban, szóval a kis emberek gyermekei, bizony többnyire boltosok ivadékai. Általában azok árasztották el az orvosi pályát, hiszen a magyar középosztály és gentry fiának derogált az a pálya. A 80-as években igen kezdetleges is volt az orvosképzés. Sok orvos Bécsben tanult, mert a bécsi fakultás akkor híres és divatos volt. Akkor nem volt elegáns a magyar egyetemről kikerült orvossegítségét venni igénybe. Ez az időszak volt az orvosok aranykora. A hitetlenség kezdete, a tőkegyűjtés vágyának az általánossá válása. A póstatakarék által tettek bennünket kapitálistákká. A vagyonosoddá meghozta az élvezetek, a kényelem utáni vágyat. Tűrni, szenvedni senkise akart. Ez az irányzat kedvező volt az orvosi tudománynak, az rohamos fejlődésnek indult. A va- gyonosodás, a türelmetlenség a mindenáron való gyógyulni akarás hozta létre az orvosi speciálizmust. A speci- álizmus okozta, hogy az orvosok városba tódultak. Egész természetes is, hiszen a nép is odament a bajával, különösen mióta a sok vasút révén a falu közelebb jutott a városhoz. • Akkoriban falun ritkán voltak az orvosok, egymástól 40—50 kilométernyire. Többnyire csak sebészek. Ha valahová diplomás orvos került, az igen keresett ember lett, bár azoknak a gyakorlati kiképzése is igen hiányos volt. De a legtöbb otthon a boltban, a kocsmában megtanulta a beszélés, a rábeszélés művészetét. A beszédnek meg óriási hatalma van azóta, hogy elhangzott az Ige: »Legyen világosság!« Ahogy Lucifer elhitette Éva anyánkkal, hogy örökké fiatal és bájos marad: úgy el lehet hitetni az emberekkel még most is sok badarságot, a betegekkel meg, különösen az asszonyokkal, hogy a garabanciás vihart hoz, villámot, jeget s kigyógyít minden beteget, betegről a bűbájt igéit föloldják, hogy a Kohn ivadék sokkal jobban tud gyógyítani, mint a szomszédjai, mert az Bécsben tanult, nem Budapesten. Az összetartás nagy Izrael fiai között, a boltokban sok ember megfordul s elég ha azt hallja, a Kohnfi ezt is, azt is meggyógyította, akiről ez, meg ez lemondott. A betegnek meg egyéb se kell, odatódul, ahol legjobban verik a dobot És nagy az Isteni hatalom. Sok beteg meggyógyul, ha igen akar gyógyulni, meg- gyógyul minden kezelés dacára, a legtöbb beteg a betegségén fölül még azt is kibírja, hogy kísérletezzenek vele, fizet is azért, hogy a boltos fia tanulhasson rajta. Az elkábított falusi nép azt hiszi, hogy az mint a gyógyítás nagymestere került ki az egyetemről, neki nem kell tapasztalatokat gyűjtenie. Az a fő, hogy higyje a beteg, hogy meggyógyul, a hite meggyógyítja. Hozsánna, hozsánna! ez az igazi orvos, aki mindenkit meggyógyít, zengik azután kórusban a meggyógyultak. Ki bírna aztán ellen- állani az ilyen lelkesedésből fakadó ajánlásnak I Olyan ez, mint a járvány, megkap mindenkit, át kell rajta esnie mindenkinek. A középkorban az orvosok egész művészete a beszéden
