Harangszó, 1922
1922-07-02 / 27. szám
220 HARANQSZÓ. 1*22. július 2. Áldott igédet ne vedd el tőlünk. Alázatosan Úr |ézus kérünk: Érdemünk szerint ne büntess minket, Inkább töröld el sok bűneinket. Cselekedjél így s kelj fel Ur Isten, Hatalmaskodjál ellenségeinken, Tudja meg azt itt e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten. Segélj, Úr Jézus, hogy el ne essünk, Állhatatosak inkább lehessünk Hogy dicsérhessük érte nevedet S lehessünk egykor mennyben Teveled. A csendes estén messze száll az ének. Felfigyelnek a mezőről hazatérő emberek. Utcavégre kiáltanak a távoli házak lakói s az énekelve itnádkozókra csendesen ráborul a csillagoktól fényes alkonyati és templomboltozata. A szellő mennyei magasságok felé viszi az imádkoeó emberek szívének könyörgő remegését. Emberek meghallják, de vájjon meghallja e az örökkévaló Isten?... (Folytatjuk.) Furcsa találkozás. Nemrégiben hazajött egy Amerikát megjárt ember. Harminc évig tartózkodott ott, de végül mégis csak a honvágy hazahozta. Első nap végigjárta a falut és azon volt, hogy régi ismerőst lásson. De bizony amerre járt, csak idegen arcokat talált. Utoljára kiment a temetőbe, gondolván, hogy ott talál majd olyat, akivel gyermekkorában együtt játszadozott. A temetőből visszajövet kérdi tőle a korcsmáros: No Pali, találkoztál-e ismerőssel? Hogyne — felelt az — itt is, ott is láttam egy sírkeresztet, rajta egy-egy ismerős névvel, sőt amint a sírok között já- rak, egyszerre csak felém nyújtja az egyik a kezét és jól megrázza. Hogy lehet az ? kérdi ijedős képpel a korcsmáros. Hát a sirásó volt — feleli az amerikai. A császár udvari papja. A lobogó tüzű Stöcker német udvari prédikátor már harminc évvel ezelőtt nemcsak felismerte a prófétának jövőbe látó szemével azt a veszedelmet, amely a keresztyén eszmét fenyegeti, hanem lutheri bátorsággal tel is vette a küzdelmet ellene. Azonban az a két láthatatlan hatalom, amely ellen nemzetét, egyházát meg akarta védeni, erősebb volt és kiverte a stöckeri szellemet az Úrnak csipkebokrából. Át kellet engednie a teiet egy új, megalkuvó szellem részére, amely Stöcker utódjával Dryander udvari prédikátorral vonult be a német egyház életébe. Excellenz Dryander most érte meg nyolcvanadik születésnapját és agg napjainak csendjét, mint most annyi másnál, nála is megzavarta az emlékirat kiadás kényszere. Excellenz Dryander mértani szigorúságit és számitásu életében elért mindent, ami a mértanilag határolt lelkek által elérhető. A turgaui szerény papból a bonni, majd az egyik berlini egyház prédikátora lett, végül a Lustgarten-beli dóm szószékén találta magát a császár udvari főprédikátoraként. Emlékirataiban pontosan felsorol mindent, amit elért Vörös sasrend, fekete sasrend, excellenciás cím. Csak egyet nem sorol fel emlékei közt, csak egyet nem mondhat magáról; nem is mondja. Talán nem is fontos neki, talán nincs is tudatában annak, hogy az lenne a legszebb, amit pályája végén főpap mondhat magáról, ha mondhatná: pályámat megfutottam, a hitet megtartottam. Kemény is tudott lenni A kölni szabadelvű prédikátor esetében megmutatta, hogy lefelé nagyon rá tudja tenni az i betűre a pontot. A többi irányokban azonban megalkuvás jegyében folyt le szép élete, melynek e világi sikereit minden veszélytől meg tudta óvni. És mi e harminc évet meghaladó megalkuvó szellem eredménye? Kiürült templomok. Az egyház, az ezred elvérzett, feloszlott, az ezredes boldogan viseli a maga érdemjeleit. Dryander büszkén sorolja fel a vörös sasrendet, a fekete sasrendet. A német nemzet pedig lassanként hozzá szokott ahhoz, hogy a maga Istenét a templomok megkerülésével a ma- terialijmuson, misticizmuson, románti- cizmuson keresztül a vaktákban keresse. Azonban vigasztalódjunk. Lassan- kint rátalál már a német protestantizmus hivatott vezéreire, akiket mindegyre nagyobbodó nyájakban követ. Vissza Istenhez 1 A vezérek után, a kik Krisztussal vallják: az én országom nem e világból való és akiknek szeme előtt csak egy kitüntetés, csak egy siker lebeg, az, hogy elmondhassák ma,d pályájuk végén, amit Dryander nem mondhat el magáról: pályámat megfutottam, a hitet megtartottam. Imtnendingen Henrik. Gyüjtslink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A római szentszék egyik legújabb intézkedésével ismét mély sebet vágott a magyar szíveken. Mikes János gróf, a szombathelyi r. kath. egyház* megye püspöke értesítést kapott a budapesti pápai nunciaturától, hogy a római Szentszék a Magyarország tói elcsatolt nyugatmagyarországi terület katholikus lakóssága felett az házi fenhatóságot, mint kinevezett apostoli adminisztrátorra, Piffi bécsi hercegérsekre ruházta. Mikes püspök legutóbbi pásztorlevelében fájdalmas megütközésének ad kifejezést ezen tény felett, mert a Szentszék ez irányban se a győri, se a szombathelyi püspökökkel nem tárgyalt és az esztergomi hercegprímás véleményét se kérte ki. XI. Pius pápa fennijelzett intézkedésével teljesen XV. Benedek pápa nyomdokain halad, ki viszont a Felvidéken, a koronás magyar király által legfőbb kegyúri jog alapján prezentált és a pápák által törvényesen kinevezett püspökök helyébe a csehek által ajánlott új püspököket nevezte ki a régiek helyébe. Ezek utána mondja még nekem valaki, hogy a pápák Magyarország jóakaró barátai-... Nem hiszem el neki! Olvassuk a bibliát! Ábrahám tapasztalatai I. Július 3. 1. Mózes 11.28—12.7. Életének 75 esztendejét bizonyára nem élte le Ábrahám teljes istentelenül, de igazán Istenről való tapasztalatai akkor kezdődtek, mikor az Ö indításának engedelmeskedve valami olyat tesz, amit senki más kedvéért nem tett volna. Ne gondold, hogy megélhetési kényszerből, kalandvágyból, vagy gazdagodási szenvedélyből kelt útra ez a nem-fiatal ember, aki békésen élt Háránban, s aki akkor sem nyúlt a gazdagság után, mikor kínálták neki Ha nem Isten lett volna a mozgatója, akkor nem jutott volna olyan éles, Istent-tapasztalható tapasztalatokra. Te is akkor fogsz jutni ilyen tapasztalatokra, ha lesz va ami, amit tisztán azért tesz, mert — tán lehelet-íinoman, — de Tőle kaptál indítást reá. Július 4 I. Mózes 12.«—ío. Akiben egyszer megindultak az Istenről való határozott tapasztalatok, abban azok feltartóztathatatlanul folytatódnának tova. Meg akkor is, ha a fejlemények nem mennek simán, nem nyílegyenesen abban az iramban, ahogy az első csodálatos tapasztalatok után vártuk. Ábratiámnak mihamar ott kell hagyni azt az országot, amelyért elhagyta ősi otthonát s mégis nem rombolja le az oltárt, melyet Isten tapasztalásainak első halmaza fölé
