Harangszó, 1922
1922-06-04 / 23. szám
188 HARANGSZÖ. hanem erkölcsi érzületének erején múlik. # Csak az erkölcsi életideáloknak van feltétlen érvényük, amelyek felette állanak a politikai pártoknak, a korszellemnek, az egyéni felfogásnak s a közvéleménynek. Azért csak ök vezethetik és kormányozhatják az akaratot minden külső kényszer és behatás kizárásával. Egyesítik a szabad elhatározást s az engedelmességet egyaránt. Ez életideálok szentségében kevesen hatolnak át, a legtöbben csak előcsarnokában maradnak. Megelégszenek a legalitással és nem emelkednek föl a moralitásra. * A 4 éves világháború, a két forradalom s az ország feldarabolása folytán megcsonkított hazánkban sok a vétek, bún, durvaság, tudatlanság, nélkülözés és elégedetlenség, aminek legnagyobb áldozata az intelligens magyar keresztyén középosztály. Ha azt erkölcsileg, társadalmilag és gazdaságilag talpra állíthatnák, akkor mielőbb megbuktathatnák azokat a nagyzási hóbortban szenvedő kultúrálatlan apró rabló államokat s azoknak Üzletszerűen hazaáruló s lelketlen uszítóit, akik hazánkra ezt a nagy nyomorúságot uszították. De ehez nem sopánkodás vagy szidalmazás, hanem nagy erkölcsi akaraterő és áldozatkészség szükséges. Dr. Szlávik Mátyás. Gyűjtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. „Az Úr oltalmában“ című elbeszélés folytatása szerző hozzájárulásával ezen számunkból kimaradt. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Minden néven nevezendő választás rendszerint bizonyos szenvedéllyel jár. A legutóbbi képviselőválasztások alkalmával azonban a szenvedély és a vele együttjáró salak már-már teljes eláradással fenyegették ezt a szegény szerencsétlen, lábbadoző országot. Lelketlen és azt hiszem legkevésbé vallásos, még kevésbé imádkozó emberek beledobták a választási harcba a vallást, a felekezeti kérdést. Sokszor utón, útfélen még az úgynevezett »müveit emberek* is vitatták, hogy »Bethlen és kormánya protestáns kormány, meg kell buktatni, mert ő és kormánya a katolikusoktól elakarja venni vallásukat*. Dunántúlott egy dohánygyárban csaknem kenyértörésre került a dolog e kérdés körül a kath. és prot munkásnők között. Még egy nyugalmazott táblabiró is például Dunántúl egyik kulturkőzpontjában úgy érvelt egy öreg, országos nevű, tiszteletreméltó barátja előtt: >az még sem igazság, hogy ahol háromszor annyi a katolikusok száma, ott egy protestáns embert válasszanak meg képviselőnek, ha még annyira rátermett ember is az illető*. Íme ekkora Betoppan Sándor mosolyogva s feszesen megállt az öreg kérője mellett. — Nini! ö az a világszép tündérkirályfi, falubetyárja 1 — Isten hozta kenteket! — paro- lázott Mária asszony nyájas szavak kíséretében a kérőkkel. — Tessenek asztalhoz ülni. No, galambom Sándor, húzódj oda Vilmám mellé. Paksa gazda visszazökkenté lábát a csizmába s hátba ütötte Gergőt nevetve. — Hehehet... Ebadta, Gergő, micsoda új figura-bolondságot fun- dáltál megest ki?! Sok kérő bebot- lott mán hozzánk, de illent még nem hallottam. A kérők asztalhoz telepedtek. Mári asszony sietett ki a konyhába, a gazda pedig lecsoszorgott a pincébe borért. Pár perc múlva kész volt a rögtönzött kérői vendégség. De alig kocingattak másodszorra, kopogtak ismét az ajtón. Meglepetten tekintettek valameny- nyien az ajtóra, de senki sem felelte, hogy szabad, vagy lehet. Ismét kopogtak az ajtón s most már hangosabban, mint először. — Ejnye, hát lehet, no 1 — kiáltott Bandi bosszúsan. A hetyke, félrekalapos Petykó Jancsi tolta magát be az ajtón s utána kullogott a három évvel idősebb Döme legény, ragyásképü unokaöccse. — Ejnye, Jancsi, e’váltál a feleségedtől, hogy új asszony után koptatod a csizmádat? — szólt Gergő nagy hangon Petykóra. — Ippeg ugyanúgy, mint kend koptattya. Pejg még ráért vóna kend öt-hat év múlva kérőbe vezetgetnyi az illen gyereklegényt, mint a Sándor öcsém, — szólt Petykó haragos, szúrós tekintettel. Sándor fölakart ugrani az asztal1922. június 4 vaksággal vert meg bennünket az Isten I Magyarok újból felekezeti hova- tartozandóságukkal kérkednek. Ez itt büszkén vallja, hogy ő: keresztény katholikus; amaz, hogy ő hithü kálvinista; emez pedig, hogy ö evangélikus. Míg azonban így jobbra-balra handa bandázunk, egyszer csak azon vesszük magunkat újból észre, hogy nincsen sehol senki, aki igazán a Krisztusié lenne. Mialatt mi szidjuk egymásnak a pápista, kálvinista, lutheránus mi- voltját, azalatt Lenin, Trocky, Csicse- rin, Kun Béla stb. csöndben a magyar hamu alatt izzó parázst szitják tovább, míg egyszercsak lángra lobban A dorogi választókerületben lejátszódott események, ahol a kormány- párti jelölt prograrnmbeszéde alkalmából a kommunizmust, a proletár diktatúrát éltették, a zenekarral az internacionálét játszatták: én belőlem legalább ezeket a gondolatokat váltották ki. Mi a „Harangszó“? A „Ilaranrjszó“ a Dunántúli Luther-Szövetség hetilapja. Evangélikus egyházunk legelterjedtebb sajtószerve. A legolcsóbb hetilap. A ,,Harang szó“ őrt áll evangélikus Sionunk várfalain és figyelemmel kíséri egyházi életünknek minden mozzanatát. Az evangéliomi keresz- tyénségnek hűséges munkása; olvasó- közönségének szerető, jó barátja. tói, de Vilma átölelte, visszahúzta. Az öreg Gergő pedig intett neki, hogy maradjon veszteg, az ő ^lolga itt mindent elintézni, rendbehozni. f — Hát biz a’ igaz, hogy majdnem fia lehetne Sándor öcsém a derék Döme barátomnak. Félek i3 nagyon, hogy a szép Vilma nem őt, hanem a jól megérett Dömét választja örökös szivepárjának. Aggódom biz a’, de hogy sokáig kétségbe ne legyek, hozzád fordulok szép leányzó. . . hallod e, megy a kosári — Mi van benne? — kuncogott Vilma nevetgélve. — Három szép derék legény. .. Az első a legszebb, legderekabb, legérettebb... volt valaha szintén legény. Hej, haj, aki már három lábon jár!... Hova viszed, hova állítod ezt a legszebb legényt, édes tündérvirágom ? — Csutora bor mellé ültetem, pecsenyével, mákos kaláccsal traktálotn.
