Harangszó, 1922
1922-05-28 / 22. szám
m HARANOSZŐ. 1922. május 28 demokratizmus most jutott igazán öntudatra. Más a gazdasági tudomány, más a vallás. Más a munka, más az áldás. Más a gazdag étterem, más a lélek tápláléka. Más a test és más a lélek. Mind a kettő megvan. Egyik a másik nélkül el nem lehet. Ebert vacsorája után Harnack beszédje. A templom kapuján belépő szociáldemokrata munkás. Az ave Caesar! mori- turi te salutant szava helyett: Üd- vőzlégy Jézu3 I az élni akarók ajkán. Befelé szólván: ne félj kicsiny sereg! Csak maradj a békesség útján I Nyújtsd "testvéri kézszorftásra jobbodat, öleld balkaroddal magadhoz az őskereszténység érzelgősség nélkül való tevékeny szeretetével az élni akarókat és hagyd a többit, a sikert az Urra I És mindig jókedvvel I Mint ahogy Harnack tette. Csak mellékesen legyen mondva, egy csep kenetteljesség sem volt benne és előadásában. Mikor például az őskeresztyénség vendégszeretetét vázolta, az egyházi atyák körüli kutatásainak során fellelt egy levélből olvasott fel: »A prófétákat pedig, kik hozzátok jönnek, fogadjátok szeretettel. Lássátok el őket minden jóval — két napig. Amelyik tovább is nálatok akar maradni, azt dobjátok ki, mert az hamis próféta.« A magyar vendégszeretet mégis csak tökéletesebb : hogyha még oly kedves vendég, negyed napra untig elég. Hang súlyozom azonban, hogy ezt csak úgy mellékesen mondom 1 Ebért megtette az első lépést, Harnack a másoTÁ H CAT R szepesi gyerekek. A szemeinkbe néha köny gyűl Ha egy hir jön odaföntrül Egy-egy fájó üzenet — Jő szüléknek, tanároknak Most de sok gondot okoznak A szepesi gyerekek. Az öregek? Csöndben ülnek Titkon álmokért hevülnek — Tehetnek-e egyebet? Bezzeg annál hangosabbak hetykébbek, furfangosabbak A szepesi gyerekek, Állhat ottan a cseh várta Nemzeti szinü kokárda Lángol kis szívük felett így sétálnak utcahosszat Én istenem, ilyen rosszak A szepesi gyerekek. dikat. Itthon tegye meg Harnack az elsőt az egymás megértése felé. Immudigen Henrik. Bethlen-ünnepéfy Dombovárott. Május 14-én fényesen sikerült Bethlen- ünnepélyt rendezett a kis dombóvári egyház. Az ünnepélyen képviselve voltak a városi hatóságok és testületek s igen nagy számmal voltak más vallásuak is. A Himnusz után dr. Biró Lajos kaposvári leánygimnáziumi igazgató mondott megható, eszméltető s magával ragadó ünnepi beszédet. Svédországi élményéből indult ki. Hallgatói elé idézte Gusztáv Adolf szívének üvegszelencébe zárt porait. A halál után — mondta — Gusztáv Adolf szívét elküldték haza, Stockholmba feleségének, üvegszelencébe zárva. Felesége lakásán tartotta és ez előtt a szív előtt imádkozott naponként. Ez a szív, mely családjáért lobogott, melynek minden lobbanása a protestantizmusé volt, ez a szív volt, mely a lützeni csatatéren golyótól találva kiomlott nemcsak a protestantizmusért, hanem a vallás-, a lelkiismeret-, a gondolat szabadságáért, azokért az eszmékért, melyekért a magyar történelemben egyik legnagyobb kortársa és sógora Bethlen Gábor is küzdött. Bethlen nem volt kisebb, mint Gusztáv Adolf, bár nem halhatott martyrhalált az eszmékért. .Ismerjük küzdelmeit és ezeknek célját. Ő vÓU^ ij.i a ,30 éves háborúban rögtön felismljfg a helyzetet és látta, hogy a 30 éves háborúban nem a protestantizmus és* katiiólicizmus, hanem az emberiség konzervativizmusa és a vallás és lílkiismeret szabadsága küzdenek egymással, látta, hogy nemcsak a német protestantizmus, hanem a magyar vallás- szabadság sorsa is ott dől el a német harctereken, ezért kellett fegyverrel beavatkoznia az új eszme mellett. Hamarosan melléje állt az egész ország, elfoglalta Ha játszanak katonásdit Nagymesszirül oda látszik A Branyészkó — meredek — 5 ha küzdöttek órahosszat Zászlónk alá sorakoznak A szepesi gyerekek. A szemünkbe forró köny gyűl Mert egy hir jött odaföntrül Egy gyünyörű izenet — Áldjon titeket az Isten Drága, kedves, engedetlen Hű szepesi gyerekek. Budapest, 1922. V. 8. Farkas Imre. Tavas* után... Irta: Porkoláb István. Édes akácillat röppent be szobáin ablakán. Csókolgatott, rég hallott szavakat sugdosott s úgytetszett, üzenetet hozott valahonnét. Valakitől: Nagyszombatot és a koronázóvárost: Pozsonyt, megszerezte a koronát s a besztercebányai országggyűlés királlyá kiáltotta ki. Azonban Bethlen nem lett volna oly nagy egyéniség, ha szerencséjében elbizakodott volna : bár hadai az egész országot elfoglalták, bár királlyá kiáltották ki, bár a korona kezében volt, mégsem koronáztatta meg magát. Őt nem a születés, a vagyon tette Erdély fejedelmévé, Magyar- ország királyává, hanem saját tehetsége, megbízhatósága, szívóssága, elvhüsége. A nikolsburgi békéről megemlékezve ezt mondta. Sajátságos tragikuma a magyar nemzetnek, hogy a békét magyar köti meg magyar emberrel: Bethlen magyar megbízottai kötik meg a magyar Pázmány Péterrel és Eszíerházy nádorral Önmagát emésztette, a magyar küzdött a magyarral és sohasem tudott és ma sem tud összetartani. Ha három ember van együtt, az is kétfelé húz és az volt a baj, hogy mindig másokkal engedte magát összeveszíteni és engedi ma is. . . A magyar embernek a magyartól kellett kierőszakolnia, hogy ismerje el a másik magyarnak a vallás és lelkiismereti szabadságát. Majd Bethlen nemes szabadelvüségéről megemlékezve a következőkép szólt: Mikor Nagyszombatban táborozott s Káldy György jezsuita bibliafordítását megmutatta, bibliája kiadására 1000 tallért adományozott (ma 100.000 K). Van-e ma a gazdag főurak, a vagyonos emberek közt annyira elfogulan- lan, hogy egy ellenfelének könyvkiadására ennyit adna Nemcsak ellenfelének, de saját egyházuknak sem adnak. Bethlen ellenfelének is adományozott s azt nézte mindenütt: vájjon a kultúrát mozdítja-e elő. Az ő türelmessége másban is megnyilvánult. Megtiltotta, hogy egyik felekezet a másikat támadja, vagy a másiknak kárt okozzon. Látta, hogy a felekezeti gyűlölködések túlbuzgóságból származnak, látta, hogy a felekezeti izgatások többnyire egyéni, hatalmi érdeket szolgálnak és nem tiszta vallásosságból származnak. Ilyenek ellen tiltakoznunk kell ma is. önmagunkat kell nevelnünk a türelemre. A protestantizmus nélkül a vallás, — a gondolat, — tudo— Minálunk most minden fehérvirágos, nyílnak a rózsák, az akácok.. . Jöjjön el, nézze meg és én közben mesélgetek. .. Az illat hivott, vezetett: követtem a nyomát. S ringatott a hajó oda, hol a Duna-mentén legszebbek az akácok. Orgonás fürtjeik lágyan simogatva omlanak a kis fehér, piros tetős házra: innét szállt felém az üzenet. Olyan ez a házikó s benne egy szoba — angyalos Íróasztalán selyemkötésben Heine dalai — mint azok a tisztára súrolt bársony-zsöly- lyés, felvidéki cukrászdák, melyekben kedves mosollyal, szíves, meleg szóval fogadja az ismerős vendéget a fehérkötényes, karcsú kisasszony, üde. halkult hangulatot lehelnek a cserépvirágok s édességet kínál minden. . . A ház előtt hull az akác. A szobában Valaki — a magas, égőszemü, barna lány — mesélt.
