Harangszó, 1922

1922-05-14 / 20. szám

XIII. évfolyam. 1922. május 14. 20. szám. Alapította: K A PI BÉLA 1010-ben. Laptulajdonos: a Dnnánlóll Lotber-SzGvetség. Kéziratuk Lorászpatonára (Veszprémmegye), előfize­tési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva­talának Bzentgotthárdra (Vasvámiegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZO , SZERKESZTIK: ' SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. i HARANGSZO elóflzetéll ára: Cimszalagos küldés­sel V« évre 88, félérre 75, egész évre 150 R. Csoportos küldéssel: */é évre 33, félérre 05, egész ' érre 130 K. Latiier-SsÖTetégl tagokaak cimszalagos küldéssel V« érre S3, félérre 06, egész érre 130 K. Csoportos küldéssel: */♦ évre 38, félévre 56, egész érre 110 K. A. joyó állama. Irta: Hamvas József. Amióta állammá szervezkedtek a családok és törzsek, érzik az együtt­élésnek jó oldalait, de érzik az állam- élet bajait is. Gondolkodók mindig keresték a bajok okát, sőt elmentek egy lépéssel tovább is és elmondták, hogyan lehetne egy eszményileg tö­kéletes államot alapítani. Ezek az eszményi államok volta- képen nem voltak egyebek, mint egy olyan megálmodott világ, amelyben az illető kor legnagyobb visszáíágai helyett éptti a homlokegyenest ellen­kező viszonyok uralkodnak. Az ógörög Athénben álmodozó Piátó olyannak képzeli az eszményi államot, hogy benne ékszert, kincset, pazarlást nem tűrnek meg Mert hi­szen épen a vagyon után való hajsza mérgezte meg Athént, ez volt hábo­rúinak oka. Azt is kívánja Plátó, hogy az állam vezetésével csak a bölcseket szabad megbízni, mert szo­morúan tapasztalta minden jóravaló athéni, hogy üresfejü. szájhős poli­tikusok döntik el ez ország sorsát. Plútónak szép nyugodtan megál­modott »jövő állam« nem hozott na­gyobb megrázkódtatást az emberi­ségre, mert tudósok olvasmánya lett, akik higgadtan fontolgatták bölcse- ségét. Annál mélyebb nyomot szán­tott a történelembe a jövőnek az a szenvedélyes megálmodása, ami ott született a Jordán völgyében, Izrael népének lelkében. Az a kis nép, melyet törhetetlenné és halhatatlanná tett szigorú vallá­sossága, kétségbeesve látta, hogy ő, az Isten választottja, olyf-.n népek rabságába került, amelyek nem val­lották az egy igaz Istent és hitben, erkölcsben rosszabbak voltak náluk- nál, Üldözöttségükben, elnyomatásuk­ban ók is vigasztalást kerestek ab­ban, hogy nem lesz ez mindig így. Eljön majd a hatalmas Isten egyszü­lött fia, a Messiás és legyőzhetetlen seregével letiporja a zsidó nép min­den ellenségét, aztán nemcsak fel­szabadulnak, de ók uralkodnak a vi­lág fölött. Minél erősebb lett az elnyomás, annál szenvedélyesebb rajongással várták e csodálatos világfelfordulást. Ez vitte ezl a maroknyi népet hábo­rúba a nagyhatalmú római birodalom ellen és ez okozta pusztulásukat. Jeruzsálem elpusztult és Izrael népét szétszórták a világba, de a jövendő világuralomban való hitük ma is rendületlen­Jézus már akkc r, mikor föllépése előtt hivatásáról a pusztában elmél­kedett, átlátta, hogy az eszményi ál­lam nem e világból való. A hatalom erőszaka nem tud új, jobb világot teremteni. Az embernek kell tökélete­sedni, ha a világ ökéletesedni akar. Ezzel megoldotta i jövő államának kérdését és minucn újabb kísérlet azon bukott meg, hogy ezt nem tudta. A keresztyénség első századaiban, az üldözések szörnyű idejében, olyan szomorú volt a hívók élete, hogy a világ vérengző zsarnokaival szemben, ők is csak csodákban reménykedhet­tek. Az utolsó ítéletei várták napról- napra, minél retteptobb volt a jelen, annál jobban. Sóvárogva néztek föl az égre, mikor hasad meg a menny kárpitja? Mikor törnek elő lángoló pallossal az angyalok seregei, hogy kipusztítsák a bűnt és csendes boldog­ságot hozzanak az erény számára ? Ez a bit a zsidók Messiás-várá- sának újabb változata volt és a vége az lett, amit Jézus előre megmondott: nem a csatatereken kell győzni, ha­nem a lelkeken, akkor jön az új világ. A keresztyénség a lelkek fölött ara­tott diadalt, úgy lett úrrá a nagy római birodalomban. A győztes keresztyén egyházban lassankiot mindig jobban elhalvá­nyult az utolsó ítélet után való sóvár­gás. Az uralomra jutott papság gazdag javadalmaiban nem szívesen gondolt arra, hogy ez a szépélet máról hol­napra egyszerre véget érhet, azért nem is beszélt róla, inkább berendez­kedett e világ vezető helyein. Kiala­kult egy szigorú rend, amit az egyház szentesített és vezetett. A milliók számára pedig, akiknek akkor is ne­héz volt az élet, azt hirdették, hogy tartózkodásunk a földön csak rövid perc az örökkévalósághoz képest, amibe átlépünk a halál után. A test sanyargatása, a földi örömök meg­vetése szerzi meg a túlvilági boldog­ságot. Az ó eszményi államuk is a túlvilágon volt, de vele nem javították azt az életet, hanem elpusztították. A középkorban az ember nem töké­letesedett, hanem megtagadta önma­gát. A teremtéskor az Isten az ember­nek adta a földet, a középkorkan az egyház elvette az embertől. Sok évszázados küzdelmébe került az emberi szellemnek, amíg odáig tudott fejlődni, hogy ennek az életnek igazi értékét újra meg tudja becsülni. Mert minden Isten-teremtésének meg­van a maga hivatása. így megvan a mi földi életünknek is. Krisztus test­ben lakozott mi közöttünk. Evangéli­uma a test emberének szól, hogy akik utáaa mennek, megtalálják az utat az Atyához. A reformáció visszatért Jézushoz és az ember megjavításával akarta megjavítani a világot. Ezzel kezdődik az emberiség hatalmas fejlődése, mely az utolsó négyszáz esztendő alatt többet haladt, mint azelőtt évszáza­dok folyamán. Ez a fejlődés egyre termi az új formákat, új vezetőgon­dolatokat. Az elméletek és kísérletek

Next

/
Thumbnails
Contents