Harangszó, 1922
1922-01-08 / 2. szám
14 István ésx Ilona elhozzák a szent énekek könyvét s az elcsöndesülő estén felcsendül az ének: Krisztus ki vagy Nap és Világ, Minket setétségben ne hagyj, Igaz világosság te v agy : Kárhozatra mennünk ne hagyj: Kárhozatra mennünk ne hagyj!... Az alacsony homályos szobában lassan száll az ének. A mélyen zengő férfi hangba lágyan olvad a finom* csengésű női hang. Azután csendesen elnémul mint egy halk sóhajtás. — Rafanides prédikátor feláll s fejével int a körülötte lévőknek: Bé- kességes jó éjszakát! Tartson meg az Úr mindnyájunkat, hazánkat, egyházunkat az ő oltalmában 1 (Folytatjuk.) Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Isten Országa. Jan 9. Máté 13.44. Érdekel-e téged Isten Országa. Ha nein, azért tán, mert azt gondolod, hogy az Óperenciás tengeren is túl van ? Aki itt beszél róla, nem így látta. Nem a csillagok ezüst-világához hasonlítja Isten Országát, hanem ahhoz a barna szántóföldhöz, amely oft van a határotokban. Ez az első, amit tisztán meg kell értened Nem a képzelet erőlködése, nem érzelmek rózsaszín felhője Isten Országa. Valóság az, mint a szántóföld, melyen jársz-kelsz, rajta dolgozni, belőle termelni, abból élni, sőt lehet azon mindenestől örökre megtelepedni. Jan. 10. Máté 13.45—40. Nem érdekel téged mégha valóság is ? Csak az, ami értékes. Nos, Isten Országa értékes valóság. Kiragyog a szántóföld kincséből, még csillogóbban itt az igaz gyöngyből. Milyen kicsi jószág s mégis milliókat adnak érte, a legigazabbja pedig megfizethetetlen. Nem mindenkit ragad meg az, ami van, ami sokat ér,, de mindenkit megragad az, ami szép. Oh milyen nekünk valóan van megformálva Isten Országa, hogy szép is, vonzóan, mint a drágagyöngy. Tudatlan gyermeket, megöregült tudóst egyaránt szolgául ejthet. Jan. 11. Máté 13.44—45. A televény barna földjének kincse, tenger fenéken elő kagylónak gyöngye, mily messze vannak egymástól. És valamiben mégis nagyon hasonlítanak itt. Az elrejtettségben. Ilyen Isten Országa. [Töretlen földkéreg, vagy az óceán viztakarója vastagabb-e rajta?] Ha még nem látod, ne ess kétségbe, hogy nincs. Hogy te nem éred meg, hogy te miért nem ludsz gyönyörködni rajta. Azok előtt is, kik legboldogabbak lettek benne, valamikor rejtve volt Isten Országa. Jan. 12. Máté 13.44—40. Hasonlít e két hasonlat egymáshoz abban is, hogy mindkettőben az elrejlettet meg kell találni. De mig az igazgyöngyöt olyan találja, aki keres, még pedig épen igazgyöngyöt életének főfoglalatosságakép, addig a szántóföld HARANQSZÓ. kincsét valaki olyan leli meg, aki nem is keres, aki talán egész más útban járva vetődött arra a tájra. Vájjon te melyikhez hasonlítasz? Határozottan keressz? Vagy csak kalandozol itt is e. lapokon ? Jó. Lehet találni így is. Csak vigyázz, ha kivillan eléd Isién Országa drága kincse, ne ijedj meg tőle I Sugárzása káprázatos erős lesz. De ne vedd azért szemfényvesztés káprá- zatának. Valóság az, melyet nem találhat meg helyetted a szolgád, vágj’ papok. Magadnak kell. Jan. 13. Máté 13.44—4« Ha valami szépet látunk mindjárt el fog a vágy, ha megvehetnénk. Láttál te már valamit így Isten Országa kincséből. Vagy azon akadtál meg, hogy ára van. Hát az van. Még pedig szörnyű nagy, most megfizethetetlen. De várj egy kicsit. Nem megvásárolhatatlan. Mert mindenkinek ott van kezeközt az ára. Mindenki megkapja, ha mindenét odaadja érte. Itt igazán egyenlők vagyunk. [Nincs senkinek előnye, de hátránya se. Mindenkinek mindenét kell adni érte. De mindenéért mindenki meg kapja.] Sokalod az árát? Lehet. Ez az Isten Országa valutája. — De ne hazudj! Ki bírod. Jan. 14. Máté 13.47—48. Isten Országa nemcsak azokat érinti, akik rábukkannak a kincsére. Bármily rejtett a dolga, hálója bele van bocsátva az emberiség tengerébe. Létezése nem merül ki abban, hogy keresteti magát Maga is keres, még pedig értékességéhez illő értékeket. Ember-mérő, értékelő, sőt ember-ftélő ereje van. Vigyázz ! Nem azokat találja értékesnek, akik saját jócselekedeteik aranyérdemkcresztjeit hordják magukon, hanem akik értékesíthetők Isten Országa számára. Óh vigyázz! Mit mutatsz te, nem a templom padjában, hanem az Isten Országa hálójában. Jan. 15. Máté 13.45—4«. Jogosan szokták ezt a hasonlatot az igazgyöngyre érteni, de mulasztás lenne, ha nem figyelnénk meg, hogy itt a gyöngykereskedőhöz van hasonlítva Isten Országa. A gyöngykereskedő az, Aki beszél róla. Az Úr Jézus, Aki leszáll a mennyből a bűn tengerének mélyeibe az iszapos, a sáros, eltemetett lelkekért. Igaz gyöngyöt keres s talál bennünk. Isten Országába valókat, ha egyszer letörölheti,, lemoshatja róluk, ami nem rájuk való. És mindenét adja ezért. Hogy igaz gyöngyöt vehessen benned Isten Országának. És te. HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. Az indemnilás vitájával folytatja a nemzetgyűlés tárgyalásait az új esztendőben. A helyzet az in- demnitás kilátásait illetőleg nem javult, hanem rosszabbodott, mert a keresztény nemzeti egyesülés pártjának legitimista része és az ellenzék még nagyobb bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt azóta, amióta az intervenciói Rakovszky, Sigray és Cjratz szabadonbocsátása érdekében eredménytelenül végződött. Sopron ünnepélyes átadása. Január 1-én déli 12 órakor Írták alá a kormány megbízottai, valamint az idegen kiküldöttek Sopron város átadásáról szóió jegyzőkönyvet. Ferrario olasz tábornok rövid beszédben üdvözölte Sopront és a magyar kormányt. Az átadást megelőzőleg hivatalos istentiszteletek voltak. Az ev. templomban az ünnepi beszédet Ziermann Lajos lelkész 1922. január 8. tartotta. Az átadás alkalmából Sopronban jelen volt Kapi Béla dunántúli püspök is. A felsőlövői ev. főgimnázium magyar professzorait és diákjait a megszálló osztrákok a velencei egyezmény ellenére szétkergették. Mint a magyar tanintézet magyar tanárai és diákjai s mint magyar emberek nem akartak németül tanítani és tanulni. A lövői magyar diákok és magyar professzorok elkergetéstf és az osztrák harácsoló rezsim behozalala érett gyümölcsként ölünkbe hullatja, visszaadja nekünk egész Nyugatmagyarországot, nem kell azért egy csöpp magyar vérnek sem folynia. Nubia párducát ideig-óráig földre teríthették, de összeszedi magát s egy megmozdulására szaladnak a gyáva nyulak Magyarország megszentelt földjéről a világ négy tája felé. Csak idehaza magunk között legyen békesség és összetartás. A Széchenyi-Táraság avatóestje. Az Országos Kaszinó kebelében, mint ismeretes, megalakult a Széchenyi István Társaság azzal a céllal, hogy megvitassa azokat az aktuális társadalmi és nemzetgazdasági kérdéseket, amelyekre az ország figyelmét is fel akarta hivni. A Társaság első összejövetelén Rákosi Jenő avató beszédében a többek között a következőket mondotta: — A Széchenyi előtti két században a legsiralmasabb helyzetben volt az ország. Az osztrák császárság rendszeres munkával szedte el az országtól mindazokat az nkkreditnmokat, amelyek egy nagy nemzetet nemzetté, egy államot állammá tesznek. Anyagiakkal bőven el voltak látva, a szellemi szükségleteket pedig kielégítette a lőcsei kalendárium. — Mária Terézia a főnemességet Bécsbe telepítette, ahol udvari kerítéssel összevissza házasította az osztrák arisztokráciával. Majd a középosztályratvetette ki hálóját és a zsentri legszebb legényei számára megalapította Bécsben a magyar gárdát. — Nemcsak a háborúban kell vezér, hanem a társadalmi hadjáratokban is. És Széchenyi hadjárata tisztára társadalmi hadjárat volt. Nálunk sem a király, sem a császár nem tett semmit, hanem egyedül a nemzet csinálta azt, ami van. — Széchenyi előtt nem volt kereskedelem. A kereskedő a házi-zsidó volt és azért van a kereskedelem még ma is zsidó kezekben, úgy, hogy a kereskedelem voltaképpen a nemzet házizsidaja s ma már legalább ott vagyunk, hogy minden banknak megvan a házi mágnása. — Most a háború katasztrófái és a legfőbb katasztrófa, a béke után bele kell fogódznunk a múlt század hagyományaiba. — Szép és üdvös gondolat, hogy arra való szegény ifjakat külföldre küldjünk, oda, ahol a nemzeti élet kongruál a magyarral, hogy ott megismerkedjenek a rokon géniusz alkotásaival, azonban csak talentu- mos ifjakat küldjünk ki, hogy azok hazajőve, meggazdagodva térjenek haza. — Manapság keveset hallok nemzetről, népet emlegetnek A nép azonban csak nyersanyag, melynek fel kell emelkednie, hogy nem/et váljék belőle, amint nemzet, tagja legyen a civilizációnak, hogy így szolgálatot tehessen az egész világnak. Gyűjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARASGSZÓ“ fenntartására.