Harangszó, 1922
1922-04-09 / 15. szám
1922 április 9 dott ünnepi beszédében többek között a következőkben válaszolt: »Én bár fölhatalmazás nélkül, de meggyőződésem szerint mégis az egész protestantizmus nevében mondok bálás köszönetét Magyarország hercegprímásának azért, hogy egyszer már illetékes helyről, illetékes ajakról, illetékes szívből szólott hozzánk a testvéri készségnek melengető szava. — Felénk nyúlt a testvéri kéz az összeomlás kínos, nehéz napjaiban. Ezt a kezet mi nem bocsátottuk el. Nem is akarjuk elbocsátani... Mert e két két szorításától függ a magyar jövendő*. Ugyanekkor Qyőrött a győri katolikus naggyűlésen Haller István a protestantizmust szembeállítja a katho- licizmussal, vagy ha jobban tetszik a katholicizmust a protestantizmussal s a Dunántúli Hírlap tanúsága szerint a »katholicizmus mint a kultur- tényező* címen többek között a következőket jelenti ki: »Itt ott tudatosan is csinálják, hogy a katholikusok ne emelkedhessenek se gazdaságilag, se szellemileg. Egy német császár, akit különben nagynak neveznek, rendeletet adott ki, hogy katholikust nem szabad kinevezni olyan hivatalba, ahol a fizetés 300 tallérnál magasabb. Tehát elnyomták a katholikus tehetségeket. De tudnék én más országokat is nevezni, ahol rendeletet nem adtak ki, mégis nagyon megnézték mindig, hogy katholikus volt-e aki pályázott vagy nem. Ha katholikus volt, lehettek akármilyen jó bizonyítványai, lehetett akármekkora szolgálati ideje »véletlenül* a másik kapta meg.* Hát kérdem tisztelettel, hol itt az annyira kívánatos összhang a kér. felekezetek között a magyar nemzet jövendője érdekében ? Haller a német császár rendeletét citálja, miért nem sokkal inkább a magyar Corpus Jurisból törvényeket? Hisz ezek sokkal közelebb allnak hozzánk. Vagy talán nem volna igen tanácsos mégsem ? Ami a kinevezéseknél és az előléptetéseknél a katholikusok állítólagos mellőztetését illeti egy Bar- kóczyn slb n kívül maga Haller volna a legilletékesebb mint volt kultusz- miniszter itt tanúbizonyságot tenni az igazságról. Bizony, bizony, annyiban igaza van Hallernek: »nagyon megnézték minőig, hogy katholikus volt-e, aki pályázott, vagy sem*. Hirdessen a „Harangszó“-bao. HARANOSZÖ. Olvassuk a bibliát! A kereszt királya. Ápr. 10. János 6. is. Egyszerű ruhában, a legcsúfosabb körülmények között is valami méltóságot éreztető lehetett az Úr Jézus személye. De azért mégis csodálkoznunk kell, ha valaki megérezte Benne a királyt. Itt az előzmények az ötezer ember megvendégelésével sok mindent megértetnek, de azért meglephet, hogy nem egy-két rajongó ember, hanem ötezer tömeg akarja királlyává tenni. Vájjon azért, mert megérezték Benne a királyt ? Vagy csak azért, mert megérezték, hogy jó köz-ellátási miniszter lenne ? Annyi bizonyos, hogy Jézus „nincs meghatva tőlük. Nem akarnák ezek Öt királlyá tenni, ha megéreznék rajta a keresztet I Ma is kitér ö mindenki elől, aki kereszt nélkül akarja királlyá választani a kereszt királyát. Ápr. 11. Márk 8 . 31—33. Nem csodálnánk, ha tanítványai biztatták volna királyságra. Ők már megértették, hogy az nem közélelmezési miniszterség lenne. Egyre várták, mikor csillan már ki a trónja. De nem mertek beleszólni az előkészületekbe mindaddig, míg egyszer csak eléjük csillant — a kereszt árnyéka. És nincs semmi különbség ! Ugyanazzal az erővel, mellyel az ötezrek ráakarják szorítani a trónra, szorítják félre mind a tizenketten el a kereszttől. Ám az Úr Jézus meg nem inog. ö tudja, hogy csak a kereszten léphet királyi trónjára. Kínálhatják bár a legkedvesebb emberek Neki, minden más trónból a Sátánét látja kicsillani. Ápr. 12. Filippil. 2.5—íi. Más királyok azzal tűnnek ki, hogy jól tudják engedelmessé tenni a népeket Az Ur Jézust azt teszi királlyá, hogy jól tydta magát mindvégig engedelmessé tenni mindhalálig. Valóban Ő az engedelmesség királya. Nem úgy, hogy ezermester módján értett mindenkinek engedelmeskedni, hanem hogy páratlan mód tudott mindvégig s mindenáron az egy Istennek. Neki engedelmeskedett, mikor lejött a földre. Neki, mikor felment a keresztre. Nem is tömegektől, nem rajongó lelkektől, nem szellemóriásokat imádó elméktől van a királysága, hanem — Istentől. Ö teszi nevét minden név fölött valóvá. Nem azért, mert nagyratörő volt, hanem mert az Ő megtöretett teste tudja igazán megtörni a gőgösen feszelgő ember-térdeket. Lám, Isten is csak a kereszt trónján kenhette királlyá, ahol kihullott hozzá legdrágább kenetül az Ö drága vére. / Ápr. 13. János 12. 23—33. Királyságát felülről kapta, de azért a kereszt királya sem gondolható el alattvalók nélkül. Kereste is gondosan, királyoknál szokatlan szeretettől őket. De bizony úgy kellett keresnie őket. Maguktól nem mentek s még, akik mentek is nem mind maradtak meg Nála. Igen, mert olyan alattvalókra volt szüksége, kik nem ijednek meg trónjától, kik készek utána menni nagy engedelmességben a keresztre is. Csoda igazán, hogy a kereszt királya mégsem félt attól, hogy alattvalók nélkül talál maradni. Ép akkor, mikor a kereszt Ót magát is majd agyon roskasztja, határtalan bizalommal van tele a szíve: Ó épen azzal a kereszttel, ha felemeltetik, mindeneket magához fog vonzani. Tévedett talán ? Hogy tégedet még nem? Ö vonz, nem taszít, a keresztjén át tégedet is. 125 Ápr. 14. János 19. ao. Szólt már előbbre is királyi ajakkal, de itt van az első trónbeszédes királyi szava. Csendes lehetett, mégis úgy hangzik, mint hatalmas kiáltvány, mit királyok intéznek népeikhez koronázásuk napján. Csodálatos, örömhirvivő, új világ-kezdő királyi szózat ez: „Elvégeztetett*. Emberek 1 Minden kész. Áz áldozati Bárány, a terített asztal, a megtört test kovásza, a gyógyító sebek, a bűnmosó vér, a keresztfa trónja, — minden elkészítetett. Minden elvégeztetett. El — a győzelem, el — a megvetés, el — az Atya csókja, el — a tékozló fiuk aranygyűrűje, el — a te mennyegzöi ruhád s el a király koronája. Megindulhat immár a királyok királyának királyi uralma. Elvégeztetett 1 Csodálatos királyi szó ez ma is. Súlyos, mint az egyszavas koronázási hitlevél egyetlen szója. De megérzik rajt ma is, hogy ez a szó a kereszt királyáé: az értem ma megfeszítetté Ápr. 15. Galata 2.20. „Éljen" — szokott hangzani trónbeszédek után. A kereszt királyáét csak egy csend követte. Az<án megindultak a visszhangok, nem az ég kárpitjai, hanem alattvalók felől. lm itt is egy visszhang. Nem torokszakadtából kiájtja az „éljen“-t, mert nem onnét való az Úr Jézusé. Az Ö éljenje az, hogy valaki felszakítja szivét, szétszakítja a maga, én-jét. Hogy ne én éljek, hanem Ö éljen én bennem. Ez a kereszt királyának igazi éljenzése. Hogy nem reszket bele nagyon a levegő? Lehet más királynak több alattvalója. De olyan, mint Néki, senkinek nem. Mert egy király sem tud vonzani annyi szeretettel 1 Mert egy királyé sem lehet valaki any- nyi szeretettel 1 Nem nagy aranyérmet, önmagát adta értem. S önmagában mindent. Neked is! Ápr. 16. Római I. 6.4—11. Mindenkinek vigyázni kell, hogy koporsót ne lásson a keresztben. Koporsót, mely csak abban különbözik a többitől, hogy lecsukni nem lehet. A kereszt egy élő királynak trónusa. Sokat van szó az Úr Jézus haláláról, de ez nem eshetik az Ő valóságos, dolgozó, ható, uralkodó életének rovására. Nem koporsója csukhatatlansága, hanem a húsvéti sir felnyitása a bizonyság, hogy élő király a kereszt királya. Amellett s azóta van persze még sok ezer bizonysága annak, hogy Jézus él; de igazán bizonyságot csak azok szerezhetnek róla, akik alattvalóivá lesznek a kereszt királyának. S aki azzá lesz, az nem nyitott koporsóját, de első feltámadását kapja meg a kereszt királyától. MAGYAR GAZDA. Msi faiskolák fölállítása. A gyümölcskultúra nagyobb elterjedését és a falusi gazdaközönségnek gyümölcstermelésre való nevelését nagyban előmozdítani! a járási faiskolák szervezése. Ma, ha valakinek gyümölcsfára van szüksége, az ország másik részébe kell mennie, fizetni a drága fuvart és a drága gyümölcsfacsemetét, mivel Csonka-Magyarországon az állami gyümölcsfaiskolák nem tudják ellátói az igényeket olyan
