Harangszó, 1922
1922-01-01 / 1. szám
2 HARANQSZÓ. 1922. január 1. teniink és segítenünk mindenkit e hazában. Nem szabad megnyugodnunk és meggyökereznünk a mai alacsony rendű, mélyre bukott életben. Magasabb rendű élet mindenütt, mindenben I Magasabb, tisztább hit, magasabb, tisztább erkölcsi élet, magasabb műveltség, magasabb hazaszeretet, magasabb testvéri érzés, magasabb, helyesebb gazdálkodás s mindennek magasabb, komolyabb felfogása és teljesítése. Ez forrasztana össze legelőbb és legbiztosabban bennünket. Ez vonzaná vissza legjobban még a megtévedteket is s ez szerezne irántunk legtöbb tiszteletet és rokonérzést a nagyvilágban. De magasabb rendű, tisztább levegőjű élet csak magasabb, tisztább világból szállhat le közénk. A Lélek szelének kell itt végigfujni és behatolni minden házba, mint ahogy a hegyekből alázúgó tavaszi szél betölti a völgyeket, nyitott lakásokat s be- szüremkedik és megérzik még az elzárt börtöncellákon is. Ehhez azonban előkészületül komoly magunkbaszállás kell, hogy a bünbánat leverjen s a Léleknek és bünbocsánatnak megérzése ismét felemeljen bennünket. Magasabb rendű életet csak akkor kezdhetünk, ha félre dobva a világi bölcsességben való elbizakodottságot Newtonnal, a nagy csillagásszal együtt azt tudjuk vallani: »Két nagy igazságot ismertem meg; az egyik az, hogy nagy bűnös vagyok, a másik az, hogy Jézus nagy Megtartó.« Bünbánat és a Megtartóban való rendíthetetlen hit 1 Bűneinket belátva és megsiratva biztosan tudni, hogy a Megtartóban nekünk is van Megtartatás I Ha ide el tudnánk jutni, alattunk maradna csakhamar a mélység, erőnk megújulna, mint a saskeselyüké és magasra emelkednénk, mert Krisztus lelke kiégetné belőlünk mélybe rántó bűneinket s megtisztítaná és kifejlesztené Istentől nyert nagy tulajdonságainkat. Jó talaj a magyar szív, csakhogy a jó maggal együtt erősen hajtja a gyomot is és sokszor ez nyomja el a vetést. Legyünk rajta, hogy ezután megfordítva legyen. Istennek a terve velünk ez. Legyen ez a mi tervünk is. Ne csak panaszkodjunk; ne csak emlegessük, hogy így kellene, amúgy kellene, hanem Isten nevében lássunk komolyan hozzá, hogy másként legyen. Szívleljük meg az új esztendő kezdetén Pedlow amerikai kapitány szavait: »Vannak ragályos betegségek, amelyek időnként megjelennek, de itt Magyarországon, úgy látszik, állandó betegség a beszéd. Nagyon szeretnek beszélni, de több aztán nem történik. Remélem, ez alkalommal másként lesz és komoly munkához látnak.« Szalay Mihály. A Bethlen Gábor-Kör jubileumi ünnepségei. A Bethlen Gábor-Kör jubileumi ünnepségei keretében, a főváros protestáns templomaiban a protestáns főiskolai diákság nagyszerű és mértföldmutatót jelentő eseményéhez kapcsolódó hivatalos istentiszteletek voltak. A Kálvin-téri templomban Ravasz László dr., ref. püspök, a Deáktéri ev. templomban Raffay Sándor dr. ev. püspök, a fasori ref. templomban Kutas Emil teológiai szénior, a budai ref. templomban Bakó László lelkész, a fasori ev. templomban Helle Ferenc dr. ev. teológus, a budai ev. templomban Menyhárt István ev. teológus szólották prédikációikban az ifjúsághoz. Raffay Sándor evangélikus püspök beszédében a következőket mondotta: Te protestáns ifjúság, egy összetört haza nevében kérdezem tőled: Te vagy-e, aki eljövendő vagy, vagy mást várjunk helyetted ? Érzed-e a hivatást, a felelősséget, amely rád vár? E szegény, összetiport, nyomorult nemzet új jövendőjének is. Ti vagytok-e az útegyengetői, vagy a helyetekbe másokat reméljünk? — Én az evangéliumi egyház nevében mondom: csonka testtel, csonka lélekkel nem tudunk megélni. Ti vagytok-e hát ifjúság, akik összeforrasztjátok majd az evangélium megroncsolt testét ismét egy egész- szé, vagy ezt a munkát másoktól kell elvárnunk ? Jaj nekünk, ha nem tudunk ezekre a kérdésekre megfelelni! Ez az ifjúság nem járhat többé a léhaság, a könnyű világnézet utján, hanem a munka és a komolyság ösvényére kell lépnie és ezeken járva kell előkészítenie az áldott jövendőt. Nyugat felől — mondta végül Raffay püspök — már megnyilatkozott ez az áldott jövendő: ott már kijelentették, hogy nem akarnak elszakadni tőlünk, hanem osztozni kívánnak a magyarság gigászi munkájában, az újjáépítés művében. Van-e, lehet-e közöttünk ifjú, vagy öreg, aki előtt ezekután kétséges lenne a magyar föltámadás ? Azországos protestáns diáknagygyűlésen az ev. egyházak részéről ugyancsak Raffay Sándor ev. püspök üdvözölte a nagygyűlést. Megkapó, lélekböl jövő és szivekig ható szavakkal. Pékár Gyula államtitkár a kultuszkormány nevében köszöntötte a protestáns diákszövetség gondolatát, mint amely volta- kép garancia és ígéret arra, hogy a protestáns ifjúság ideálja az önzetlen hazaszeretet, az önmegtagadás és puritánizmus lesz. Fellner Frigyes dr. a Tudományegyetem közgazdasági kara nevében üdvözölte a nagygyűlést. Az evangélikus keresztény szövetség magyarországi kiküldöttje, Ray H. Legate, keresetlen, szép szavakkal emlékezett meg arról, hogy az evangélikus diákok világszövetsége negyven nemzetnek 200,000 protestáns diákját egyesíti testvérként Krisztus szeretetének zászlója alá. Következett Ballagj Aladár dr. egyetemi tanár nagyértékü és pompás előadása Bethlen Gáborról. Az előadó mesteri képet festett az akkori Magyarországról. — Mit sem bizonyítja jobban Bethlen Gábor nagyságát, mint hogy a tönkrement Erdélyországot hallatlan magasságra emelte, kemény hadsereget teremtett, az országot gazdaggá tette és ragyogó kultúrával ajándékozta meg. Bethlen Gábor 42 csatát vívott és sohasem verték meg. Andrássy Gyula gróf azt írja Bethlenről, hogy ö csak portyázott. Andrássy lehet kitűnő politikus, de ne ártsa bele magát a történelembe. Mint diplomata, Bethlen Gábor szintén kora legjobbjai közé tartozott, mint kormányzó csak sikerekre tekinthetett vissza. A sikereit nagyszerű fegyvereivel és ideáljainak köszönhette. Az ő fegyvereivel küzdjön a mai ifjúság az ő ideáljaiért. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Zsilinszky Endre dr. tartott fölolvasást „A protestáns ifjúság és a magyar egység“ címmel. Harmadnap délután a Deák-téri evang. templomban nagysikerű, magas színvonalú Bethlen hangversenyben gyönyörködhetett a nagyszámú publikum. A hangverseny kiemelkedő mozzanata volt Ravasz Lászió püspök költői képekben és ragyogó gondolatokban dúskáló alkalmi beszéde a Rom-ról. Az ember ékes és gyönyörködtető dolgokat alkothat, de minden emberi alkotás magában rejti a múlandóságot. Az emberi kéz erejének múlandóságát hirdetik a romok, de egyúttal hirdetik az isteni akarat és gondolat örökkévalóságát és elmulhatatlanságát is. Ezért az igaz nem csügged el a romok iáttára, hanem újra épít. Ma rom Magyarország, de az isteni akarat fölötte van és nekünk, az ifjúságnak, a romokat újra föl kell építeni. A hangverseny után a Bethlen Gábor és a Bethlen Katalin Kör volt tagjai megalakították a Bethlen-Szövetséget. Sopronban. 1921. dec. 22. Ragyogó, magyar arcok mindenütt. A lányok messziről kiáltanak felém : — Magyarok maradtunk 1 Istenem, mennyi minden van ebben a két röpke szóban !... Azután — örömükben, hogy Sopron magyar maradt — kézről-kézre adnak, majd leültetnek a kályha mellé és mesélnek kedves történetkéket a fényesen sikerült népszavazásról. (Jól van, éves lányok, köszönöm, s amint látják, nem meséltek hiába : megírom, ami emlékemben maradt). Mind egyszerre beszélnek, lelkes, csillogó szemekkel, látszik, hogy sok az elkívánkozó szó. Ha tudnák, lányok, milyen szépek és hódítók maguk, mikor a hazáról, nemes, nagy érzelmekről beszélnek, többet foglalkoznának ezekkel, mint a sitnmy-el és sok más lé-
