Harangszó, 1921
1921-05-01 / 18. szám
139. 1921. május 1. A Dnnánlúli Lntber-Szövetség konferenciája Kemeneshögjészen. A Dunántúli Luther-Szövetség május hó 24—27. Ketneneshógyészen lelkészi konferenciát tart. A konferencia munkaprogrammját alább közöljük: Május 23-án, hétfőn érkezés. Első nap. Május 24-én, kedden, reggel: Istentisztelef és az Úr asztalához járulás. A konferencia megnyitása. 9 —10-ig, Bibliatanulmány, dr. Prőhle Károly. 10 —11-ig, A lelkész munkaprogrammja, Szalay Mihály. 11 —12-ig, A lelkipásztor szolgálata napjainkban, Hanzmann Károly. Délután: A Szövetség munkapro- grammjának és szervezeti ügyeinek tárgyalásai 1. Külső szervezkedés; helyi csoportok, körzetek alakítása; helyi csoportok munkaprogrammja; megbízottak munkaköre stb., Fábián Imre. 2. Ifjúsági szakosztály munkaprogrammja : a) Ifjúsági szövetség; b) Diákszövetség, Németh Gyula. Este: Istentisztelet. Második nap. Május 25-én, szerdán, réggel: 8—9-ig, Bibliatanulmány, dr. Prőhle Károly. 9 —10-ig, Az egyházi fegyelem. Minő volt valamikor és milyenre lenne most szükség ? Beyer Teofil. 10—11-ig, Bűnből az életre, Molitorisz János. 11 —12-ig, A konfirmáció-oktatás, Kapi Béla. 12—1-ig, Istentiszteletünk rendje, Stráner Vilmos. — Hej, te szegény ember s te dalos pacsirta I Van még ennél drágább, szentebb föld... — Nem hisszük, angyalocska I Hol volna ennél szentebb, drágább föld a világon? — mondták egyszerre mind a ketten. . — Majd egyszer megtaláljátok! szólt az angyal s eltűnt láthatatlanul, úgy ahogy jött. Néhány nap malva beteg lett a szegény ember tehene s el is pusztult a szegény jószág. A csöpp, aranyhaju árvák úgy megsíratták az édes, jó tejet adó tehénkéjük elvesztét, hogy zokogásukkal majdnem fölvetették a kunyhót. — Ne sírjatok, galambocskáim! — vigasztalta leánykáit a szegény ember, noha neki is elkelt volna a vígasztalás. — Szerzek új tehénkét, hogy legyen tej számatokra. Elment egy zsugori uzsoráshoz, attól kért kölcsön pénzt tehén vételre, HARANQSZO. Délután : Szövetségi ügyek : Egyházvédelmi, propaganda, sajtó szakosztály programmja: Zongor Béla. Este: Istentisztelet. Harmadik nap. Május 26-án, csütörtökön, reggel: 8—9-ig, Bibliatanulmány, dr. Prőhle Károly. 9 —10-ig, A lelkész kötelességei a szektamozgalmakkal szemben, Horváth Sándor. 10—11-ig, Az úrvacsora jelentősége, Ziermann Lajos. 11 — 12-ig, Az igehirdetés, Balikó Lajos. Délután : Szövetségi ügyek : Szociális szakosztály munkaprogrammja, Pálmai Lajos. Szórvány és misszió gondozás, Varga Gyula. Este: Luther-Szövetségi vallásos ünnepség. Negyedik nap: Május 27-én, pénteken, reggel: 8—9-ig, Bibliatanulmány, dr. Prőhle Károly. 9—10-ig, A lelkészképzés reformja, Németh Károly. 10 —11-ig, A városi hitoktatás, Takács Elek. 11—J 2-ig, Egyházunk helyzete, Kapi Béla. A konferencia bezárása. Mint értesülünk, az elszállásolásról és élelmezésről a kemeneshőgyészi gyülekezet áldozatkész vendégbarátsággal gondoskodik, úgy, hogy a konferencián minden nagyobb anyagi megterheltetés nélkül vehetnek részt a jelentkezők. Léhner György ácsmester Győr, Vásárhelyi Pál utca 12. aki csak azért adott neki, mert már rég szemet vetett a kis szántóföldjére. Gondolta, ez uton-módon juthat hozzá legbiztosabban. Megvette tehát a szegény ember ar új tehenet a kölcsönpénzen, de de nem volt szerencséje hozzá. Beteg volt az a tehén is, nem tartotta egy hónapnál tovább a szegény ember, beadta a kulcsot, mint a másik. A szegény ember ismét a zsugorihoz ment kölcsön pénzért, de most nem adott neki a zsugori. Inkább rátámadt: — Mi a csoda ? I Ismét pénzt akarsz ? Hisz te eltékozolnád a Dá- rius kincsét is! Felmondom inkább a régi tartozásodat. Ha egy hó múlva nem fizeted meg kamatos kamatával együtt, eladatom árverésen a földedet. Tehát ahhoz tartsd magadat. . . Kétségbeesetten botorkált haza a szegény ember. Lótott-futott fűhöz- fához, de hasztalan nem kapott sehol Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Mennybemenetel. Máj. 2. Zsidókhoz írt levél 13. u. A keresztyén ember csak jövevény és vándor ezen a világon. Valaki, aki a mennyből jött, ideiglenesen itt tartózkodik s a mennybe megy. Nem rendezkedtem-e én úgy be ezen a földön, mintha örökké itt élnék, mintha itt lenne maradandó városom ? Máj. 3. János 18.36. Ha valami idegen országbeli ember jön közénk, azonnal Bze- münkbe ötlik, mert mások a szokásai, a beszéde, a ruházata stb. Ha el akarná titkolni, akkor is észrevennők. Nem szabom magam e világhoz! Én a Krisztus országának vagyok az alattvalója 1 Máj. 4. Máté 5. u—10. A keresztyén ember olyan, mint az égből alájövő napsugár. Utat mutat a sötétségben tévelygőknek, megmelegíti azokat, akik dideregnek e szeretet nélkül való világban s életre hívja a lelkek szántóföldjében rejtőző csirákat., A keresztyén ember üzenet a mennyből. És én? Máj. 5. Kolosse 3.1—2. A magyar csak távol hazájától, idegen országban tudja igazán megbecsülni a magyart. Hogy keresi ott azokat, akik s amik hazájára emlékeztetik, hogyan törődik az a haza sorsával! Keresem-e az odafelvalókat s törődöm-e velők ? Máj. 6. Példabeszédek 15.24. A keresztyén ember élete útja felfelé vezet. Folytonos mennybemenetel. Lehetnek alászál- lásai, de az ut iránya mégis fölfelé mutat. Haladok-e én tényleg, sok-sok bukásom dacára is előre, fölfelé ? Máj. 7. Máté 6.5—s. Mikor a keresztyén bemegy belső szobájába imádkozni, az mennybemenetel. Tényleg mennybeme- netel-e az én imádságom, vagy csak gépies kölcsönpénzt. Elmúlt az egy hó s a lelketlen uzsorás árverést tűzetett ki a földjére és megvette maga. A szegény kifosztott ember leborult a drága földjére, sírva, zokogva búcsúzott el tőle s versenyt sirt vele fent a magasban a kis pacsirtája. A szegény embernek tehát meg kellett válnia a drága földjétől. A zsugori eresztette bele hamarosan az ekevasát. Fent a magasban dalát zengve figyelte a pacsirta, gyönyörködik-e dalában a zsugori új tulajdonos? Hej, dehogy figyelte, dehogy hall- gqjta a zsugori. Nem hallotta volna meg azt sem, ha az angyalok muzsikáltak volna a fülébe. Számított, spekulált az alatt is, hogy mennyi hasznot tud kihúzni/a földből? — Oh, jaj! elvesztettem én is a hazámat, szent földemet! — sírta a pacsirta. — A zsugori, önző léleknek nem kell a pacsirta dala. Nem tűri
