Harangszó, 1921

1921-06-05 / 23. szám

1921. június 5.

HARANOSZÖ.

179.

Luther és Werbőczi.

Irta: Payr Sándor.

(Folytatás.)

■[ Werbőczit egész útjának sikertelen- T7sége is bántotta, mert segítséget nem ' kaptak. Luther és a németek ellen való haragját hazahozta magával s itt a lutheránusokat, köztük különösen Brandenburgi Györgyöt, a király unokabátyját továbbra is gyűlölte. Ez utóbbit, ki Korvin János özvegyét, Prangepán Beatrixet vette feleségül s vele a Hunyadi-ház uradalmait örökölte, versenytársának is tekinté a vagyonszerzésben. Werbőczi mint ítélomester a Brandenburgi György ellen folytatott perekben is éreztette haragját s végre is lutheránus eretnekségét használta fel, hogy ezzel az ürüggyel száműzze az országból.

A lutheránusok ellen hozott 1523. 1525. évi szégyenletes törvények, melyek a megégetést is (lutherani comburantur) elrendelik, Praknói püspök megállapítása szerint is tulajdonképen Werbőczi művei. A megítélésben némileg enyhíti ezek súlyát, hogy ^inkább a királypárti idegenek, mint jz evangélikusok ellen való gyűlölet diktálta azokat. Maga Burgio pápai követ is 1524. úgy írta Budáról Rómába: >A magyarok a németeknek nagy ellenségei és azt sejtem, hogy egy napon valami nagy botrányt támasztanak azon ürügy alatt, hogy nem akarják tűrni a lutheránusokat.«

Werbőczi 1522. Nürnbergben is

Í

árt követségben és Chieregati pápai cövetet rávette, hogy a lutheránusok i ellen mondott és kiadott beszédét II.

I Lajos magyar királynak ajánlja. Val- [ lási buzgalmáért VII. Kelemen pápa 1524. febr. 20. kelt levelében külön i is megdicsérte Werbőczit. Hálát érez í iránta >s őt, kit már mint bíboros i is megszeretett, ezentúl még jobban I fogja szeretni.« A második szigorú I törvény után Brandenbergi György > és Cordatus Konrád, Mária királyné f bátor szavú evang. papja kénytelen i is volt az országot elhagyni. A hat- Avani országgyűlés 1525. nyarán, ahol ^áthori Istvánt letették s helyébe a r'köznemesség Werbőczit választotta ! nádorrá, a lutheránusokat égető tör- r ivényhez még hozzátette: hogy azok- i nak jószágait, akik máglyán végeztet- -t nek ki, ha nemesek, a kincstár, ha í jobbágyok, a földesúr. foglalja el. VII. 4 Kelemen a nádorsághoz is szerencsét a kívánt Werbőczinek, aki erre szept. F -*30. válaszolt, ö szentsége parancsait Lf úgy fogja teljesíteni, hogy kegyeit

I

megérdemelje. Dec. 27-én pedig ezt írja a pápának: »Kész vagyok az apostoli szék méltóságának megóvásáért véremet ontani, életemet feláldozni.«

A lutheránusok tehát nem sok jót várhattak az új nádortól. Werbőczi nem is elégedett meg a szellemi fegyverekkel, a könyvkiadással. Budán az ő nádorsága idején egy lutheránust kínpadra vontak, halálra ítéltek s csak Mária királyné közbelépése mentette meg a kivégzéstől. Maga Luther is tudta s 1525. a brémaiaknak írta, hogy Cordatus Mártonnak János nevű szolgáját, aki lutheránus könyveket árult, Budán könyveivel együtt megégették. Beszterczebányára pedig, hol az 1526. év tavaszán mintegy 4000 bányász bérfelemelést követelve fellázadt, Werbőczi személyesen ment el s azzal a váddal is, hogy a tömeget a lutheránus eretnekség befogadására csábították, a vezetőket halálra ítélték s közülök néhányon a halál- büntetést azonnal végre is hajtották. (Praknói 227.) Nem lehet tehát nagyítás, midőn Szerémi György udvari káplán is azt írja: »Werbőczi István a birtokán nyolc lutheránust égette- tett meg.«

De Werbőczi szerencséje sem volt állandó. A letelt Báthory pártja ha- , mar kibuktatta öt is a nádorságból. Bevádolták, elítélték s kénytelen volt' Zólyom megyébe menekülni. A mohácsi vész idején Dobronya várában volt biztos helyen. Itt hallotta a gyászhírt.

És szegény jó Werbőczinek az általa annyira dicsőített pápaságban is csalódnj kellett. Andrássy Gyula is kimondja egyik újabb müvében, hogy történelmi szükség szülte a reformációt s a magyarok csalódtak a pápában, akinek legszentebb kötelessége lett volna a keresztyénségért áldozni.

A mohácsi vész után Werbőczi a nemzeti királynak, Zápolya Jánosnak lett a kancellárja s meg kellett érnie, hogy az ó kedves pápája, VII. Kele- ■ men, Habsburg Ferdinánd kedvéért a magyar Zápolyát 1528. dec. 21. kelt bullájával egyházi átok alá vetette. Lehetetlen, hogy ez a lesújtó meglepetés Werbőczit is ki ne ábrándította volna, amit Praknói művéből különben nem látunk. Kevésbé múlt, hogy ekkor János király is a protestánsokhoz nem csatlakozott. Prangepán érsek és Brodarics püspök 1533. dec. 1-én írják Rómába, .hogy Budán János király elnézésével hirdetik Luther tanait s ha vele erről beszélnek, azt szokta mondani, hogy ó ki van

közösítve. János király a schmalkal- deni szövetségbe is belépett. És kancellárja, Werbőczi továbbra is oly hű vazallusa maradt volna a pápának?

Kollányi és Fraknói szerint Werbőczi még két évvel a halála előtt is 1539. március 29-én III. Pál pápához Írott levelében a lutheránizmus legélesebb üldözőjének (acerrimus persecutor) vallja magát s azt kéri, hogy Csiky Ferenc franciskánust, ki mint lelkiatya tartózkodik házánál az apostoli hitszónok címével és jogaival ruházza föl, hogy a »pestises lutheránus eretnekség kiirtása« érdekében nagyobb tekintéllyel léphessen fel. Kár, hogy ez okmány nincs meg hitujításkori nagy gyűjteményükben ? A dolog annál meglepőbb, mert Werbőczi nem mindenben volt ily makacs és következetes s akkor már több magyar főember volt lelkes hive Luthernek.

Utolsó szomorú funkciója Werbőczinek, hogy Zápolya halála után 1541-ben ő volt Budavár főparancsnoka, mikor Szulejmán a magyar urakat onnan kitessékelte s Török Bálintot fogságba vitte, ő beszélte rá Izabella királynét, hogy kis fiát igenis be kell mutatni a szultánnak. Szemtanúja volt, amint a török behelyezkedett állandó lakosnak Budára s a keresztyén templomokat mecsetekké alakította át. A várban az egyik templomot középen elrekesztve közösen használták a r. katholikusok és protestánsok.

Az öreg magyar jogász, ki ekkor már nyolcvanadik évét is átlépte, mint török alattvaló fejezte be életét Budán, ahol háza is volt. A szultán kívánságára maradt ott, hogy a magyar lakosság főbírája legyen. De a budai basával nem tudott összeférni. Barátjának, Verancsics Antalnak feljegyzése szerint színleg kibékült ugyan vele, de mégis éppen a basa által rendezett lakomán mérget kevertek a poharába. így halt meg még ebben az 1541. évben. Temetésére a szomszéd falvakból és városokból is összegyülekeztek a papok.

Sok csalódással szállott a sírjába. A pápától hiába várta hazájának felszabadítását. Látnia kellett, hogy a nagy magyarok, Perényi, Nádasdy, Török Bálint, Thurzó, Révay, Petro- vics és a többiek miként pártoltak át Lutherhez. Dévay Mátyást, a magyar Luthert, aki éppen Budavárának volt a papja, talán még Werbőczi is hallotta prédikálni. És ő, az irodalmi barátja és pártfogója, láthatta még, hogy Dévay, Erdősi Sylvester és a