Harangszó, 1921

1921-03-20 / 12. szám

1921. március 20.

jzvegy asszony Mari néni, de szegénynek ízért mégsem'‘szegény! Nem azl Igaz igyan, hogy egy kis ingóságon, egy ma- acon, néhány kapargáló tyúkon kívül nincs itgyebe e világon, csak az özvegysége, neg az élet nehéz terhe, de azért mégsem szegény ő! Az az igazán szegény, aki üégedetlen, aki türelmetlen, aki hitetlen! Shakespeare, a lángeszű angol költő is azt iiondja: „Oh mily szegény, kinek türelme nincsen!“ Mari néni ezért nem szegény! /an neki mélységes, erős, boldogító hite n jó Istenben, akiről szentül érzi, hogy izent gondviselése nyilvántartó könyvében >tt van az ő neve is, a szegény özvegy asszonyé, Mari nénié Olyan megelégedett, mosolygó, jóságos, becsületes életű Mari néni, mint mind az a kevés boldog halandó •; földön, aki megérdemli a „lelki gazdag“ nevet. Mari néni tiszta hűséggel szereti az > gondviselő édes atyját: a jó Istent. Csendes, türelmes, szorgalmas szép élete mintha némán is a koszorús költőnk szazait vallaná alapul: „Ki ruházza fel a me- '.ők liliomát ? Ki visel gondot az égi madárra? Utlan bujdosónak ki vezérli nyomát ? Kit nevez atyjának az alyátlan árva? — Él még a jo Isten, ö engem is 'izeret, megadja, ha kérem, — a napi ke- íyerel!“ A Mari néni böjtje az ő Isten iránt /aló hűségének, szeretettnek a bizonysága! Egyszer, mivel nem füstölt a Mari néni .reménye s a konyhában se látszott semmi nyoma a főzésnek, egy jólelkü úri asszony pártfogója megkérdezte tőle, hogy „no Mari néni, hát még nem főz?" Szerény mosollyal válaszol Mari néni: Kézit csókolom, nem szoktam én szombaton főzni. A további faggatásra aztán nagy nehezen ■»Járulja, hogy: kérem szépen, egyszeregy nagy bajból kisegített a jó Isten. Akkor megfogadtam magamban, hogy .minden szombaton böjtölök egész nap. És Mari néni megtartotta a fogadását. Hűségből, nálából a jó Isten iránt. Odafönt a Min- Lienség Atyja, aki „titkon nézi“ földi gyermekeit, minden bizonnyal látja a Mari néni ígyarló módon, de tiszta hűséggel megnyilvánuló szeretetét, hitét s nem hiábavaló mégsem így az ő böjtölése. Szeretet, szeretetre talál az égben. Lehet olykor a .böjt is Istennek tetsző cselekedet, ha az ti boldog szív hálájából, szeretetéböl ered,

.vele együtt léteit, ha ez szólt hozzá: röviden, kelletlenül felelt és sietve tovább állott.

Péter hasztalan kérdezte, mi bántja, mi az oka haragtartásának? Erre az volt rideg válasza, hogy ő egy szóval sem bántja, egy szalmaszálat sem tdob az útjába. El van foglalva a maga dolgával.

Neje is egyre élesítette’boszuságát bátyja iránt. Három gyermekük volt: na tiz éves Pali, ennek öccse, Gábor és egy élénk kedves leányke, a hat 'éves Böske. Péter házassága magtalan volt s úgy ő, mint neje, Mari ■nagyon szerették Imre gyermekeit. ^Örültek, ha ezeket maguk körül látták. Most ezen örömtől is elestek. Ha a gyermekek a tilalomról megfeledkezve Mari nénjükhöz közeledtek, razonnal hallatszott anyjuk kiáltása:

HARANOSZO.

hiszen nem a böjt, hanem a mögött lévő hűség és szeretet a drága érték ! Mari néni böjtölését is, melyet oly titokban végez, minden bizonnyal látja és szeretettel tudomásul veszi a Mindenség végtelen hatalmú Ura, kinek gondja van az ő kicsinyeire is, hiszen ő az örök, végtelen Szeretet!

A két hires szamár.

Irta: Csite Károly.

Volt egyszer egy szörnyű büszke, gőgös szamár, aki azzal dicsekedett fűnek-fának, hogy ő annak a híres szamárnak az utóda, amelyen Krisztus Urunk bevonult régesrég az ünneplő nép dicsőítése közt Jeruzsálembe.

Dicsekvésének nem volt sem vége, sem hossza s ezzel mindenkinél különbnek s mindenek fölött állónak tekintette magát.

övé minden jog: övé az első hely az istállóban és a legelőn. Övé a legjobb széna és abrak. Sőt már oly mértéket kezdett ölteni a gőgje, hatalmaskodása, hogy meg sem tűr más teremtett jószágot többé az istállóban.

Ekkor azonban egy kellemetlen hírt hoztak fülébe. Vetélytárs akadt, egy másik szamár, aki szintén azt állítja, hogy ő az igazi egyetlen utódja az egykori dicső jeruzsálemi szamárnak.

Nosza megkezdődött a nagy vita és háborúság a két híres szamár közt.

— Nem látod, te csaló, hogy én vagyok az igazi, hisz hátamon hordom a kereszt jelét I — mondta az első szamár.

— Csaló vagy, te! — szólt gyü— Jöttök mindjárt vissza! Mit alkalmatlankodtok mások nyakán?

Marinak végtelenül fájt sógornőjének e ridegsége, mellyel még gyermekeinek is megtiltotta a hozzá közeledést.

Az elhidegülés tovább tartott. A két család tagjai egymással szót sem váltva jártak-keltek az udvaron, a kertben, mint teljesen idegenek, kik egymást nem is akarják ismerni.

Az áldatlan zárkózottságot mindig terhesebbnek találta Péter. Már azon gondolkodott, hogy ott hagyja a szülői hajlékot ’s más házat szerez a községben. Talán a különválás megváltoztatja a szomorú viszonyt.

Egy éve múlt már, hogy az osztozkodás megtörtént s ennek nyomán a testvérek között az egyetértést meg- hasonlás váltotta fel. (Folyt, köv.)

91.

lölettel a másik. — Az igazi kereszt jele az én hátamon van, tehát én vagyok az igazi utód. . .

A szóharcot aztán a tett harca követte. Egymásra rohant gyilkos szándékkal a két keresztes szamár, mígnem a komoly házőrző Bodri megsokalta a rút veszekedést, széjjel ugrasztottá őket, mondván:

— Csaló ez a szamár is, csaló amaz is, mert aki legjobban kérkedik Krisztussal, az van legmesszebb Krisztustól.

Olvassuk a bibliát!

Zsolt. 119., 105.:

Hol biblia a házban nincs,

Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott,

De Isten nem lel hajlékot.

A nagyhét szenvedései.

Márc. 21. Lukács 23.26—32. Jézus meg- siratása nemcsak női érzelgősség. Jézus szenvedéseinek a történetén magán is van mit megsiratni. De nekünk Jézus szenvedéseit úgy kell végigemlékeznünk, mint egy tetemrehivást, hisz magunk okoztuk e szenvedéseket. Az igazán áldásos böjti emlékezés nem Krisztus szenvedése, hanem a saját bűne fölött ontja legkeserűbb köny- nyeit.

Márc. 22. Lukács 23.33—34. Mily rettenetes bántalmakra s már bántalmazás közben tud mentséget találni Jézus! Ezért is tud megbocsátani, sőt ami sokkal több, imádkozni is azért, hogy Isten is bocsásson meg nekik. Úrvacsorához készülök. Van-e bennem annyi megbocsátó készség, hogy magam keresek mentséget bántalmazóim számára s Isten bocsánatáért is esedezem részükre ?

Márc. 23. János 19.20—27. Jézusnak egész életében különös gondja volt az özvegyekre, árvákra, szegényekre, betegekre, foglyokra. Utolsó perceiben sem tagadja meg magát. Mária a János szeretettében mindig érezhette Jézus gondviselését. Érez- hetik-e az élet e szenvedői általam is Jézus gondviselő szeretetét?

Márc. 24. Máté 27.45—40 Ebben a ha- lálhörgéses, rémes sötétségben üríti ki Jézus a keserű pohár fenekét. Eddig csak az emberek hagyták el, de Istent maga mellett érezhette. Most Isten is elhagyja. Ez a kárhozat kínja. Mit tettél te értem Uram ! S mit teszek én Érted! ?

Márc. 25. Máté 27.50—54. Ez a nagypéntek forduló pont lett bizonnyal a pogány százados életében Aki hittel tekint a keresztfára, meglátja Jézusban az Isten fiát, Isten nagy szeretetét, bűneinek bocsánatát, abban új, boldog élet forrása fakad fel. Ide kell nekem is fordulnom, mikor életem megújulása után vágyakozom.

Márc. 26. jános 19.33—42. Ez a két ember el akarta titkolni keresztyénségét. De hiába. Nem lehet azt sokáig titkolni, mint ahogy a szerelmet sem lehet. Ne szégyel- jük a Krisztus evangéliumát, már csak azért sem, mert a véka alá rejtett gyertya elalszik, ha nincs ereje meggyújtani a vékát!

Márc. 27. János 20.1—is. Képzelhetjük, mily örömrepesve futhatott Mária Magdolna