Harangszó, 1921
1921-03-13 / 11. szám
XII. évfolyam. 1921 március 13. II. azám. Falaid* *iarka*xtd A* kiadd: SZALAY MIHÁLY. TAr**zarka*ztd: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovA.zpaton Ai a (VaaxprAmmagya), elött- zatdsl dijak, raklamáclók a HARANQ8ZÓ kladdh^va- lalénak Szánig otthArdra (VusvArmagya) küldendők Előfizetőit elfogad rr. Inden evang. lelké.z *• tanító. Megjelenik mlndan va.Ar nap. r EVANGÉLIKUS .NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. 8xarka*ztl da a kladAsdrt falalda: CZIPOTT OÉZA szentootthAro (Va.vArmegye.) A „Harangozó" előfizető.I óra agdaz dvrai Luthar- Szővet.égl tagoknak cím- axalago* küldiaaal 80 K, csoportot kaidénál 80 K, a nam Luthar-SzOvataégl tagoknak olmazaiagos kül- déaaal 94 K, csoportot kül- déssal 88 K. A „Harangató" terje.x- tétért befolyt jdornányok- ból azérvAnyban laké bikáinknak Ingyanpéldánya kát kUldOnk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖ VÉTSÉG* HIVATALOS LAPJA. Káromkodás s egyéb magyar nevezetességek. Irta: Fábián Imre. Nincs bűn, amely annyira a mienk volna, naint a káromkodás, amely any- nyira vérünkké vált volna. Idegen, aki hozzánk jön s szép nyelvünket megtanulni nem tudja is, szinte valamennyi megtanulja szörnyű káromkodásunkat Szomorú nevezetesség I Pedig édes és keserű viz nem fakadhat ugyanabból a forrásból. Hálaadó imádság nem fakadhat azon az ajkon, amelyiken állandó vendég a káromkodás. Imádkozni nagyon kevesen tanultak meg idegenek nálunk, mert imádkozó lelket keveset láttak. Nagyon megfogadtuk itt az Úr szavát: ne imádkozzatok az utcák szegletein, hogy az emberektől láttassatok I Míg káromkodásban olyan sokan egyesülnek, addig könyörgésben mindig kevesen egyesülnek az Ür színe előtt. Pedig van-e még átokra szüksége e vérrel ázott földnek? Van-e nép, mely Isten mentő segedelmére jobban rászorult, mint a mienk? A borzasztó itt is az, hogy ma már népünk beszélni se igen tud anélkül, hogy rút káromkodással ne fűszerezné szavait. • A káromkodás mellett el nem hallgathatjuk népünk büszkeségéi. Erőforrás volt ez népünk számára a múltban, mikor büszkesége nem engedte, hogy nemtelent, lealázót cselekedjék, de veszedelmessé vált, mikor büszkesége gőggé változott. Tanuljátok meg, hogy én szelíd és alázatos vagyok és találtok nyugalmat a ti leikeiteknek. Nem tanulta meg, hogy aki magát felmagasztalja, megaláz- tatik. Ezért aláztattunk, gyaláztattunk meg olyan nagyon az egész világ színe előtt. Ez a gőg választófalat emelt jobb módú és szegényebb közé, a gyűlölet magvát vetette el ott, ahol a szeietet virágának kellene virulni. Népünk túlnyomó része egy és ugyanazt a foglalkozást űzi, ugyanazt a kenyeret eszi, mégis nagyobbak az osztályellentétek, mint akármelyik más államban. A gőg falakat emel az emberek közé, nem engedi látni, hogy mindnyájan egy atya gyermekei vagyunk. A gőg falakat emel nemcsak az emberek közé, hanem az Ég felé is. Hogyan lássa meg Istent a gőggel megtelt ember? Hogyan ismerjen magánál nagyobb urat a gőgös Fáraó?! Hogyan boruljon az le alázattal Isten előtt, akinek büszkeség keményíti meg cyakát ? A költő erre azt mondja: Nézd a buzakalászt: büszkén eme- lődik az égnek, ha — üres; de ha telt, földre konyítja fejét. Talán azért tudja népünk olyan nehezen megtalálni a szabadító, kegyS$?t$s Istent, mert büszkesége nem. enge^i 'hozzá 1 Egy szemtanútól JiallQXtáűi, hogy Németország egy nigyf'vár^sában több száz Istent kereső ifjútok Együtt egy értekezleten. Olyan^áldotl/szívet, lelket felemelő órát töltöttek együtt, hogy végül valamennyien térdre borultak, hogy hálát adjanak Istennek a sok ajándékért. Csak egyetlenegy jelenlevőnek térde nem hajolt meg, egyetlenegy maradt szoborként állva: egy magyar ifjú 1 Nem látjuk-e Isten ostorcsapásai közepette népünk életében ezt az ifjút? Még mindig nem tud megalázkodni Isten előtt, inkább gyalázkodik a világ előtt! A magyar szalmaláng ismeretes szinte a világ előtt! Szép szóval szalmalángnak mondjuk, de közönséges szóval nem más az, mint csúnya állhatatlansdg! A veszekedésen, pártoskodáson kívül állhatatlan a népünk mindenben. István, Könyves Kálmán, Mátyás s az összes magyar reformátorok a tanúink, hogy jó kezdésben nem volt hiba nálunk. De legjobb vezéreit is cserben hagyta, nem követte a magyar nép. Talán sehol a földön nem határoztak el nagy lelkesedés közben annyi szépet- jót, mint nálunk s talán sehol nincs a világon annyi megkezdett, de nem folytatott munka, mint itt! Jó szándékban nem volt hiány, de Luther szerint a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Itt van a mostani nagy keresztény-keresztyén felbuzdulás 1 Tovább tart-e, mint ameny- nyi ideig a 900-as években elnyílott a magyar tulipán ?1 De ne folytassuk tovább a szomorú Sort. Láttuk, hogy életünk fáját rágó szűkban, bűnökben nmek hiány. Sőt a titkos féreg foga egyre jobban rág. De ha a szomorú képek egész sorát tudjuk szemeink előtt felvonultatni, van egy kép előttünk, mely a többit feledteti; ha annyi pusztító k rombolja életünk fáját, van egy K, amely azt újból lombossá, virágzóvá, gyümölcsöt termővé teheti, ez a Krisztus! Ahol ő megjelenik, vége a pusztulásnak — kezdődik az élet. Ha mi nem tudjuk az őrlő férgeket pusztító munkájukban feltartóztatni, hozzá menjünk, ö hordozta a mi betegségeinket, hogy az ó sebeivel meggyógyuljunk. Édes magyar népünk, ha tovább is kocsma, kártya, kéj, kényelem után futsz s csak káromkodni tudsz, örökre elveszel, de ha a Krisztus nyomában lépsz: megtartatol! Buddha. A buddizmus neve alatt ismert z a világ egyik legelterjedtebb vallásának alapítója volt Buddha. Krisztus előtt 560 évvel született. Mint minden vallásalapító nevéhez, az övéhez is sok monda fűződik. A buddizmusról
