Harangszó, 1921

1921-02-20 / 8. szám

XII. évfolyam. 1921. február 20. 8. szám. FalélO» »iarke.it« 4» kiad«: SZALAY MIHÁLY. T ársszerkesztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonára (Vaszprammegye), előfi­zet«*! dijak, reklamációk a HARXflOS/.ó kladdhlva- -talénak Szentgotthárdi-« (Vnsvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden evang. lelkész é. tanító. Megjelenik minden vasár nap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapl Béla 1910-bcn. Szerkeszti ét a kiadásért felelős: CZIPOTT GÉZA 8ZENTÜOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó" előfizetési éra egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak clm- szalagos küldesse! 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszalagos kül­déssel 94 K, csoportos kül­déssel 88 K. A ,,Harangszó'1 terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek Ingyenpéldányo­kat küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHE R-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Levél. Nem vagy egyedül, kedves öcsém, azzal a véleményeddel, sőt jobban mondva panaszoddal, hogy mai köz­állapotaink épen nem felelnek meg azoknak az ígéretes jelszavaknak, amelyeket úgy az irodalom, mint a közéletben szereplők is harsány han­gon hirdetnek. Messze vagyunk még attól az állapottól, amikor a hallott beszédekből és az előttünk lefolyó cselekedetekből azt érezhetnők ki, hogy társadalmunkat valóban keresz­tyén szellem hatja át. Qondold meg azonban, hogy egy egész hosszú kor­nál' uralkodó éizüieici és gondolko­dásmódját máról holnapra megváltoz­tatni lehetetlen, amint hogy ez a mai érzület és gondolkodásmód sem egy napon született, hanem évtizedek fej­lődésének következménye. A jég nem olvad föl az első napsugárra; a föld fagyos kérgét az első tavaszi lég­áramlat nem engeszteli föl; a növény­élet sem éled föl azonnal a kikelet első serkentő szavára. Sok szenvedés töri meg azt a fenhéjázó gőgöt, mely korunkban az egyéni kívánságokon és akaraton kívül egyéb urat nem ismer el; forró könnyek árja puhítja meg a megkövesedett szíveket a meg- szégyenülés lángja nyitja majd föl a szemeket, hogy észrevegyék a ször­nyű tévelygést, amelyben egyoldalú fejlődésünk folytán céltévesztetten bo­torkálunk. Azonban, ha figyelemmel kíséred nemzetünk szellemi életének jelenségeit, lehetetlen észre nem ven­ned, hogy a megtérésnek, a gyógyu­lásnak legelső föltétele: a betegség fölismerése *— amit az orvosok diag­nózisnak neveznek * nálunk jelent­kezik leghatározottabban. Akár azért, mivel a hatalmak* féltékenysége, vét­kes tudatlansága $ keresztyéntelen boszuvágya nemzetiünket — a világ­háború legártatkmal^'fftsztvevöjét — sújtotta le legmélyebbre, legigazság­talanabb módon, legkegyetlenebbül; akár azért, mivel nemzetünk lelkű­idének egyik legkiválóbb jellemvonása a becsületérzés; azt a tényt, hogy önhibáink beismerése tekintetében mi vívtuk ki a többi nemzetek és álla­mok előtt a vezérszerepet, nem lehet eltagadni. Következésképen a javulás, a megigazulás útjához, a feltámadás .virradatához mi jutottunk legközelebb. Mert a többi háborús államok élet­nyilatkozatai akár irodalmukat vesz- szük szemügyre, akár a vezető férfiak hivatalos nyilatkozatait, vagy csele­kedeteiket. mindezek azt a vezérelvet aiuljak el; szeressed felebarátodat és gyűlöljed ellenségedet. Krisztus urunk pedig ennek ellenében azt tanította, hogy szeressük ellenségeinket. Ettől az igaz keresztyéni állásponttól ők még igen távol vannak az ő szívük­ben határtalan kevélység és gyülöl- ség ütött tanyát, minek folytán nem is képesek oly határozottságot, oly szilárd erélyességet tanúsítani, amely csak nyugodt lelkiismeret talaján tud gyökeret verni. Ahol a keresztyénies élet ellenségeit kellene üldözni, ott a rossz lelkiismeret gyáva s tehetetlen. Mi ellenben beismervén hibáinkat már egy hatalmas lépést tettünk az igaz keresztyénséghez, felemelt fővel tekinthetünk előre; felgyűlt lelkűnk­ben a hit; »hiszünk egy isteni örök igazságban« és ha e hit mellett még az egymás iránti szeretet forrása is felfakad, úgy remélhetjük, hogy a be­teg Európa első felgyógyult országa Magyarország lesz. Sass János. Kedves halottunk emlékét méltó­képen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után meg­rendelhetjük művészi olajfestésü élet­hű arcképét. A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli. Mohács. Irta: Porkoláb István. „Azért lehet könnyen a magyart rontani, Hogy egy akaratra nem szokott állani.“ (Etédi Soós: „Magyar Gyász"; „Querelae Hungáriáé ..." (Bethlen Gábor kiáltványa.) „Recrudescunt inolytae gentis Hungáriáé vulnera . . .“ (II. Rákóczi Ferenc fejedelem a világ valamennyi keresztyén fejedelmeihez és népeihez intézett szózata: „Meg­újulnak a nemes magyar nemzet se­bei . . .“) 1526: négy évszám csak, mégis négy évszázad szenvedéseit jelenti, Mohács: két szótag csupán, de van benne két­százezer halál, mérhetetlen vér, könny, szomorúság... És hacsak egy lett voina: kettő is voiti.. . A történelem megismétlődött: az első Mohácsot négyszáz év múlva követte a máso­dik, az 1526-ot a mpstani idők... És akkor is, napjainkban is ugyan­azon bűnök burjánoztak s okozták a magyar romlását: a négyszáz év előtti Magyarország képe a mai Magyar- országé. . . De beszéljenek maguk az egykoruak és a történelmi tények. Massaro, velencei diplomata, 1523. őszén, kormányához küldött jelenté­sében így ír: >A magyarok csak a saját érde­kükkel törődnek, a közjóval keveset gondolnak, a közvagyont prédálják; és ámbár, mintha testvérek yolnának, vígan együtt lakmároznak, de alat- tomban gyűlöletet táplálnak egymás iránt; büszke és gőgös emberek, kik engedelmeskedni nem akarnak, kor­mányozni vagy igazgatni nem tudnak, de tanácsot mástól elfogadni vona­kodnak ; urak és nemesek mindig viszálykodnak, csellel és ármánnyal működnek... « Burgio, pápai követ, akiről pedig tudva van, hogy rokonszenvezett a magyarokkal, 1526. elején hasonló­képpen látja a helyzetet: »Magyarországban az áldozatkész­ség szelleme, a jog és tekintély tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents