Harangszó, 1921
1921-12-18 / 51. szám
410. HARANGSZÓ. 1921. december 18. Boldogok a lelki szegények stb. Élethívás, életcél, isteni törvény, isteni világrend, szívbeli érzelem, jellem nagyság, emelkedett erkölcsi élet van ezekben kifejezve. E szerint a boldogság az Isten által kijelölt hivatás betöltése, az erkölcsi törvénnyel való összhang. Vagy még tovább: a boldogság az Isten megtalálása, az Isten szemlélése, az Istenben való élet. Nincsen is igazi boldogság, hanem csak Istennél, Istenben. Ha erre a magaslatra felemelkedtem: alattam zúg az élet folyama, hullámai elsodorhatják a vagyon, állás, tekintély szikláit, hiúság kőoszlopait, de ha belekapaszkodunk az Istenbe vetett hitgránitsziklájába, boldogságomat nem érintheti semmi külső eseményváltozás. Nem az élet tesz boldoggá, hanem az Isten. Mindenkinek felajánlja, de nem mindenki fogadja el és nem mindenki dolgozza ki az adottból saját életboldogságát. Ehhez öntudatos nevelő munka szükséges. Miben rejlik ez: 1. Keressük az igazi boldogságot. Becsüljük meg az élet külső boldogságát, de ne tegyük célokká, hanem eszközökké. 2. Ne várjunk lelki boldogságot minden lelki szépségtől. A művészet, tudás fogékonnyá teszi, kifinomitja a lelket, de nem adja meg azt a lelki nyugalmat, mely ikertestvére a boldogságnak. 3. Élő Istent, igaz erkölcsi világrendet ismerjünk — higyjünk benne. Ez a világrend tartsa meg lelkünk összhangját. 4. Ne várjunk sokat a világtól. Élvezzük, de ne kössük hozzá TÁRCA. _ A kajári prédikátor. Irta és a lovászpatonai estélyen felolvasta: Porkoláb István. Több mint egy évtizede rozsdásodott már a závár Zrínyi Miklós Csáktornyái sírboltjának ajtóján, a Frangepánok kriptáján rég megfordították a büszke, oroszlános címert; a vértanuk vérét beitta a föld, sírjukat benőtte a fű...: nem zavarta senki a szomorú magyar ég alatt borongó csendet... A pozsonyi vértörvényszék fakasztotta sebek égtek, fájtak...; gályarabok éneke, rablánc csörgése reszketette meg az emberszíveket...: ki törődött ezzel ?... Thököly standartjai messze voltak még... boldogságunkat. Ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget a dolgoknak. Amit ma sziklahegynek látunk, holnap már vakondtúrássá törpül; ami ma még tragédia, holnap már múló epizód. Távolságból kell néznünk az életet. 5. Éljük végig az életet a maga egész teljességében. Mindenben van boldogság, még a bánat könnyharmatában is. Mindezekel összefoglalva: a boldogság Isten megismerése és a Benne való élet. Minél reálisabb, annál bol- dogítóbb. Minden ember annyit kap a boldogságból, amennyit Istenből megvalósít. Ennek eredménye az a békesség, amely biztosítja lelkünk egyensúlyát. Ez a megtalált boldogság az elveszített éden visszarengő éneke, — a remélt és megígért menyország alácsendülő isteni ének akkordja. A nagy hatást keltett tudományos előadást megelőzőleg Novák Rezső másodlelkész imádkozott. Schöck Gyula segédlelkész Révffy >Bás magyarok« című vallásos irredenta énekét szólaltatta meg erőteljes baritonjával. Utánna Balogh Ernő h. püspöki titkár szavalta el Végváry: >Nagy magyar télben picike tüzek« és Kárpáthy Piroska: >Üzenet Erdélyből« cimű hazafias költeményét ügyes szónoki rutinnal. A műsort ima és ének zárta be. Az estély jövedelme 1079 50 koronát tett ki, amit a gyülekezeti szegénysorsú gyermekek felruházására fordította a nőegylet. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére Magyarországon I. Lipót uralkodott ... Kobb, Hocher, Lobkovitz kormányoztak... Ezerhatszázhetvenhetet írtak . . . A tömlöcök megteltek magyarokkal, az erdők bujdosókkal... A sokorói hegyek ölén, erdők közé bujt kicsi falu nyögte az önkény jármát: Kajár. Lakói majdnem mind evangélikusok és a szentmártoni apátúr jobbágyai voltak. Prédikátoruk Szentmiklósy János volt, akiről a következőket jegyezte fel a krónika író: > 1674-ben Pozsonyba citáltatott a vértörvényszék elé, hol akkor nagy vizsgálat tartatott és az egész Magyarországból az összes lutheránus és kálvinista prédikátorok és mesterek sok nemesekkel együtt citáltattak. A prédikátorok és a mesterek mind, a nemesek pedig némelyek árestáItattak. A prédikátorok többnyire gályára vitettek, köztük Szentmiklósy is, hol Homo sum. Arasznyi lelem, míg péglelenl keres, A céges úlen is csak léoelyeg. A lelkem száll, szárnyai! kibenloa, De a föld oisszaránl sárba, porba. Uram! ember uagyek. ßünl bűn kőnél, habár a jóra oágyem. Te áldasz, s én a neued gyalázem. derülnék minden!, mi! lill a leroény Es mégis elkap százszor az öroény. Uram! ember cagyek. Szerelnék szerelni s mégis gyűlölök, Menni előre, s mégis ülök. Szerelnék £inni, bízni oéglelen S minden kis bajra meginog hilem. Uram! ember nagyok. feledni szerelném a bánlalmakal S bosszúié ajkam álekra fakad. Segílnék minden emberlársamen, Mégis, ahol lehel, elgáncsolom. Uram! ember nagyok. A lélek kész, de a lesi erelelen. Uram! ludem, Nálad nan kegyelem! fegyelmed és Megnállóm érdeme Tudom, elég, £egy elfeledlesse Uram! |egy bűnös ember nagyok. Szabó Gábor. sok esztendőkig kenyéren és vizen sanyargattattak és ostorokkal verettettek, mint a marhák. És sokan a sanyaruságot megunván, kitértenek a vallásukból és így testeknek köny- nyebbséget nyertének, hanem Szentmiklósy állandó volt és csudálatosán kiszabadulván a rabságból, ismét visszajött Kajárra lakni és hirdette az Isten igéjét...« Hirdette... mégpedig hatalmas, dörgő szóval, rendületlen hittel, fiatalos hévvel. Mert fiatal ember volt még Szentmiklósy és erős, mint a sudárbaszökött jegenyenyár. Csak így bírhatta ki a gályarabság embertelen szenvedéseit. Sokan nem birták ki, sokan kidőltek melőle... A tengerek tudnák megmondani: hányán... A hívei szerették. Pedig az ostor nem vágott oly élesen, mint az ő szava a bűnös leikébe, de ha vigasztalni kellett — amire pedig, Istenem 1 milyen nagy szükség volt ezekben a
