Harangszó, 1921

1921-12-04 / 49. szám

m.

HARANGSZÓ.

1921. december 4.

kassai igazgatóról, a babérkoszorus költőről is megemlékezni, aki Bethlen Gábor táborában Magyarbródon mint hadi történetíró halt meg 1621. nov.

12-én. Maga Bethlen tudósító erről Alvinczy Pétert, a híres kassai papot.

Zvonarics Imre családja Horvátországból a törökök elől 1533-ban menekült Sárvárra. Nádasdy Tamás urodalmaiban Sopron- és Vasmegyében sok horvát telepedett le akkor, akik itt jószántukból minden kényszerítés nélkül magyarosodtak meg, jó módba jutottak, sőt nemességet is szereztek. Jellemző, hogy csak a dunántúli evang. püspökök között is három volt ilyen horvát eredetű jó magyar, úgymint Klaszekovics István fertőszentmiklósi, Zvonarics Mihály sárvári és Fisztrovics György kőszegi lelkész. A papok sorából is elég csak a Thokoich, Bachich, Sipkovics, Sze- denics sat. nevekre hivatkoznom.

Zvonarics Imre két unokaöccse, István és György 1628-ban írta Nádasdy Pál grófnak: »Mert jól jut eszünkbe, mennyiszer emlékezett legyen az mi idvözült atyánk urunk (Mihály püspök f 1625) Nagyságodnak és Nagyságod idvözült eleinek mi hozzánk és a mi eleinkhez való nagy kegyelmességekről, mely felől sokszor jelentette, hogy vagyon annak közel kilencven esztendeje, miulta az mi eleink az Nagyságtok patro- ciniumja alatt nagy csendességben éltének itt Sárvárat. <

A család dunántúli törzsatyja, Zvonarics Bálint tisztességes varga mester volt Sárvárott s itt is halt

TÁRCA.

Apa és fia.

Az iskolába és az iskolából Vezetgette az apa a fiát,

Híven ballagtak jó és rossz időben Az apa és fia, a kis diák.

Egyszer csak, mint mikor lecsap a villám S az izmos csert derékon töri át,

Pia mellől ^kidőlt az édesapja,

És egyedül maradt a kis diák.

Nójj unokám I Az életiskolában Olvasd és éld át majd a Bibliát,

S meglátod: Isten az árváknak Atyja, Ő vezet téged az életen át,

Sántha Károly.

meg 1588-ban. Több fia közül Mihály válik ki, a püspök és Imre, a csepregi esperes. A püspököt kálvinista ellenfelei, apjának mesterségére célozva, gúnyosan Varga Mihálynak és sárvári vargának nevezték. Hasonló okból csúfolták az unitárius Dávid Ferencet is Vargának. De otthon Sárvárott is nevezték a családot az idegen hangzású Zvonarics helyett Vargának is minden gúnyolódás nélkül, mert a hírhedt Báthory Erzsébet perében az egyik tanú vallja: »Varga Bálintné, az mostani sárvári prédikátor anyja, Beniczky Katalint mosó- nénak hívta a várhat. Zvonarics különben horvát nyelven annyit jelent, mint Harangozó fia. Ezért nevezi Pázmány Péter is Zvonarics Imrét gúnyosan Harangozónak.

Zvonarics Imre a nádor fiának, Nádasdy Ferencnek volt az alumnusa. 1597-ben Szepesmegyében a híres nagyőri iskolában tanult s mint öreg diák már gyászverset írt a nagy lutheránus alispánnak, a körmendi születésű Horváth Stansith Gergelynek halálára. Ez a verse Bártfán nyomtatásban is megjelent. 1601-ben Wittenbergben tanult s a híres Hutter Lénárd tanár elnöklete alatt vitatkozott az Ágostai Hitvallás cikkelyeiről. Két latin füzetet itt is adott ki Hun- nius Egyed tanárnak és bátyjának, mint czenki lelkésznek ajánlva

Wittenbergből hazatérve a csepregi zsinat 1602-ben Németkereszturra rendelte rektornak. Innen hamarosan Ikervárra, Sárvár mellé hívták meg lelkésznek, ahol a jeles Magyari

Elmosódott arcok.

Irta: Porkoláb István.

Emlékeket mesélő őszvégi estéken, mikor a rózsásszin kályhafény imbo- lyog a falon, szobám ablakán át a telehold néz be rám, rég ideje néma zongorámon pattognak a húrok és belerezegnek hosszasan, fájón a szürke csendbe, mint eldobált szavak visszhangja a bánatos lélekbe, — ilyenkor úgytetszik, • gyermekkorom kedvenc alakjai látogatnak el hozzám, elmosódott arcukkal benéznek a félig nyitott ajtón és óillatu meséket mondanak.

... Láncát csörgetve jő a Mikulás. Botjával zörget az ajtón és dörmögő hangon megkérdezi: — Van-e rossz gyerek? — Félve húzódom jóságos édesanyámhoz és védelmet nyújtó öléből dehogy mozdulnék el addig, míg megnyugtató választ nem ad a Mikulásnak: — Itt csak jó gyermeIstvánnak, az ország romlását ostorozó nagy prédikátornak szellemi hatása alá került. Ő is szigorú egyházfegyelmet tartott s talán még ő honosította meg Ikervároft azt a szokást, melyről az 1633 évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben ezt olvassuk: »Vagyon az oltárra való fekete vászony, mely a temetéskor szögény Berkes uram lován volt; ez vászony- búl oltárra való abroszt köll csinálni, meghagyván az nyakátul fogva az fején valót, kibül Isten után nem járóknak és egyéb botránkoztatókra való csuklyát köll csinálni.< Ezt a csuklyát húzták tudniillik Ikervárott az egyházkövető bűnbánóknak fejére.

Ikervárról Csepregre hívták meg Zvonaricsot. Itt 1607-ben a magyar utcai alsó templomnak volt a lelkésze, ahonnan később a felső nagy főtemplomhoz helyezték át és esperesnek is megválasztották. Itt fejtette ki nagyértékü irodalmi munkásságát. Az első teljes és rendszeres hittan magyar nyelven az ő tollából került ki Nem eredeti munka ez ugyan, mert Hafenreffer Mátyás tübingeni tanár müvét fordította le »Szentirásbeli Hitünk Ágai« címen (Keresztúr 1614), de így is nagy az érdeme, midőn a magyar műszavakat neki kellett megkeresni, vagy csinálni. A bibliai helyeket is még nem Károlyi Gáspár, hanem bizonyára Sylvester és Heltai fordítása szerint idézi. Negyedrétü, 548 lapra terjedő nagy munka ez, melyhez hasonló mai nap is számottevő volna á magyar irodalomban.

Bizonyára földesura, Nádasdy Pál

kék vannak I — Édesanyám szavaira kinyílik az ajtó, megjelenik a Mikulás : püspök-süveges, nagy-szakálu, szűrbe burkolt bácsi, és kirakja elénk az asztalra a füge-koszorut, datolyát, narancsot, cukrot, mogyorót. . . Micsoda boldogság volt ez!... Boldogság, mely a Mikulással jött és vele távozott el a gyermekkorból úgy, hogy tiszta örömével soha-soha visz- sza ne térjen többet.

Gyermekkorom emlékezetes alakjai közül éppen a legkedvesebb, a Mikulás volt az, aki iegelőször maradt el. Úgy van az különben az életben, hogy rendszerint a legkedvesebb hagy el bennünk leghamarább. A Mikulás megneheztelt reám, talán azért hagyott el már abban a korban, amikor más gyermekekhez még ellátogatott. Egy alkalommal ugyanis nagyon ismerősnek tetszett a szűr, amit viselt és dörmögő hangja is igen hasonlított öreg kocsisunkéhoz. Ez a