Harangszó, 1921
1921-12-04 / 49. szám
XII. évfolyam. 1921. december 4. 49. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dnnántfill Lutber-Szövetséo. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetést díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HflRANGSZD EVANGÉLIKUS NÉPLAP. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÄLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A HARANGSZÓ előfizetési ára egész évre: LutherSzővetségi tagoknak cim- szalagos küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szővetségi tagoknak címszalagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A HARANGSZÓ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk. Irta: Novák Rezső. A nagy apostol intése miotha csak lelkiismeretünkbe markolna, súlyos kalapácsütésként zúg bele szelid ád-t venti várakozásunk csendjébe. A mai szomorú adventi napokban, amikor örömújjongásunk zsolozsmájából a keserű panasz fájdálma sír fel, amikor ünneplésünk emelkedettségét a porban járó anyagiasság sújtja le s a vallásos öröm magasztos érzését hazánk romlása felett ontott könnyeink zavarják meg, mint valami hatalmas erejű prófétai vígasztalás csendül meg az apostol szava és jelöli meg az egyedül lehetséges erkölcsi kibontakozás ösvényét. Sötét éjszaka, a lelki tévelygések vaksága jellemezte az apostol korát. A pogányság a bálványok szobrainál áldozott, a természet élettelen tárgyait imádta, a zsidóság pedig, mely hasonlíthatatlanul magasabb valláserkölcsi színvonalon állott, az üres, lélek nélkül való szertartások végzésében kereste az Isten jóindulatát. Jézus születése jelentette a régi világ összeomlását, a sötétség eloszlását, mert megjelent az Élet Világossága, aki új, tökéletes életeszményt adott a céltalanul bolyongó emberiségnek. Azóta közel kétezer esztendő pergett le az idó kerekén, új elvek, felfogások, életeszmények születtek, új tévelygések, szakadatlan csalódások súlyosbították boldogtalanságunkat, megrázó háborúk, rettenetes ország- összeomlások dúlták fel az emberiség nyugalmát, de a nagy ádventi Király személye rendületlenül áll, az ö tanítása nem lett meghaladott álláspont. Ideje tehát, hogy az álomból felserkeojünk, hogy céltalan bolyongásaink után magunkra eszméljünk, hogy újra raeggyújtsuk az istenfélelem, a régi protestáns hitbuzgóság oltártűzét, mert az éjszaka elmúlt a hitetlenség, a vallástalanság bölcseleti elve: a materializmus sötét éjszakája szerte foszlott, mivel kitűnt, hogy az emberiséget rászedte, becsapta s a jelenlegi nagy boldogtalanságba taszította. Elmúlt a világháború hosz- szú éjszakája, elviharzottak felettünk a forradalmak szennyes hullámai, kitombolta magát az emberi vadság és eszeveszettség. Láttuk, amint felbomlott a törvényes rend, az évszázados alkotmány, amint emelt fővel járt közöttünk a terror, a durvaság. Beigazolódott az az igazság, hogy akik szelet vetnek, vihart aratnak I »Vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit és öltözzük fel a világosság fegyvereit 1« Pál apostol Krisztus megjelenésével egy új korszakot lát megnyílni, amely gyökeres érzületi, gondolati és akarati megváltozást követel. Nem szab elénk részletes utasítást, csak egyet követel: Öltözzük fel a Krisztust 1 Ezt az intést kell mindennapi életünk alapelvévé tennünk, ez az életelv keli, hogy irányítsa egyéni, családi, társadalmi és nemzeti életünket. Magának az egyházi életnek is ebben a szellemben kell megújulni, megreformálódni, hogy hűek maradhassunk Üdvözítőnk tanításához és evangélikus egyházunk hagyományaihoz. A modern ember elveszítette legjobb vezetőjét: a vallást, Isten nélkül keresi a boldogságot. A társadalmi életből kiveszett az őszinteség, a becsület, a bizalom, a tisztesség fogalma, a féktelen önzés, a telhetetlen anyagiasság uralja a lelkeket, a szeretet, a könyörület, a részvét kihűlt a szivekből. Mindezek a jelek csalhatatlanul mutatják, hogy az emberiség nem jár helyes úton, hogy bűnei országútján végzetszerűen halad abba az erkölcsi és anyagi összeomlásba, amely szük- ségképeni következménye lesz a mai Krisztus nélküli dekadens korszaknak. Érezzük mindnyájan, hogy egy tisztult, nemesebb, magasztos életcélt kell magunk elé tűznünk, hogy Krisztus keresztjét kell átölelnünk, az evangélium világosságát kell felöltöznünk, mert a nap, a Krisztus napja elközelgett. Ha az ö parancsolata nemcsak Írott történeti emlék, hanem életet szabályozó valóság lesz, ha a szeretet érzése minden szívet betölt könyörülettel és melegséggel, ha a társadalom minden intézményét áthatja az emberiesség, a méltányosság gondolata, ha mindnyájunk leikébe ott ég az élő krisztusi hit oltárlángja, akkor érkezett el hozzánk Krisztus nagy Adventja, az üdvösség napja. Uram, óh jöjjön el a Te országod ! ZTonarics Imre, a csepregi vértana (f 1621). Irta: Payr Sándor. A folyó 1921. esztendő igen gazdag százados évfordulókban. Ebbe estek Dante, Luther, Bethlen Gábor és Napoleon emléknapjai. De a nagyok mellett ne feledkezzünk meg a kisebbekről sem. Ne engedjük az esztendőt elmúlni anélkül, hogy Zvonarics Imréről, a kiváló bittudósról is meg ne emlékezzünk, aki magyar nyelven az első evang. dogmatikát adta ki, a hitvitákban a nagy Pázmány Péterrel mérte Össze erejét és Csepreg pusztulásakor mint vártanu halt meg 1621-ben január 6-án. Méltó lett volna Bocatius Jánosról (Bogdthi, Bock), a volt eperjesi és
