Harangszó, 1921
1921-11-13 / 46. szám
374. / • HARANQSZÓ. 1921. november 13. Hiába magyarázta most már Tamás a vacsoránál, hogy azok nem ördög tojások, hanem ehető növény- gumők — ezáltal* csak jobban megszilárdult balhite az ismeretlen sárga lapdák felől. Nem volt nappala, de még ejjeli nyugodalma sem. Lefekvése előtt még egyszer elismételte az előírt ceremóniát, sőt maga mellé vette a szenteltviztartót is, hogy netaláoi szükség esetén kéznél legyen. Vacsora után Sváby Tamás és a plébános még az irodába mentek, ahol sok mindenről beszélgettek, többek között arról is, hogy jó volna a gumókkal kísérletet tenni. Megállapodtak abban, hogy a plébánia veteményes kertjében elvetnek belőle próbaképen. Másnap reggel ásót, kapát és néhány krumplit magukhoz véve, elindultak az udvar végén levő kert felé — állandóan figyelve Malvin néni által. Mikor a kertbe értek, néhány kis gödröt ástak és áldó szavak kíséretében behantolták a krumpli gumókat. ' Mindez a reggeli órákban történt; ebéd után Sváby Tamás már túl járt Richwald határán. Estefelé pedig Malvin néni bement a kertbe és mikor senki nem láthatta odament az egyik friss földkaparáshoz, azt lábával fokozott erővel taposta meg abban a hitben, hogy ami biztos, az biztos, de így nem oly könnyen kelhetnek ki az átkozott ördög tojások. Csak az egyik helyet taposta meg, mert az magasabb volt a többinél és úgy okoskodott, hogy a többiben semmi nem lehet; csupán azért van a föld frissen bolygatva, mert ott is kerestek alkalmas helyet a tojások elásására. A legalkalmasabb hely pedig az lehetett, ahol a föld kissé magasra a bennlevő tojások miatt csúcsosodott, Sváby Tamá3 eltávozott. Az ördög tojások elásva; így a ház békéje és nyugalma visszaállott. Azonban biztonság kedvéért Malvin néni ma este is engedelmeskedett a kis ócska könyvecske utasításainak. A kertnek e veszélyes részén még sokáig csak úgy mert elmenni, ha magára legalább három keresztet vetett. Egyszer történt, hogy a tojások sírja helyén apró zöld levélkék keltek ki. Ez még inkább megnyugtatta Malvin nénit. De megnyugtatta a plébánost is, aki már hinni kezdte a gumók elpusztulását. Végre eljött az idő, amikor a plébános maga fogott hozzá a krumpli kiásásához. Jó termés volt. Malvin néni még mindig irtózott az oly rossz emlékű sárga lapdáktól. Bár félelme a plébános hosszú, fáradságos fel- világosító oktatásai titán kissé oszlóban volt, de még arra mindig nem hajlott, hogy belőle egy ételre valót megfőzzön. Ezt magának a plébánosnak kellett megcselekednie. A Malvin néni félelme egészen csak akkor oszlott el, amikor a plébános a főtt krumplit friss vajjal és sóval a szeme láttára jóizüen lakmározta; majd ő is megkóstolva, szintén jónak találta azt. Másnap egy tálra valót már Malvin néni főzött meg. Hivatalos volt krumpli kóstolásra a község több kiválósága és a plébános néhány jóravaló híve. De a jelenlevők az ismeretlen csemegét még csak meg sem akarták kóstolni, nemhogy az ültetésére hajlandók lettek volna. Úgy hogy a következő évben is a plébános egyedül termesztette a krumplit. Egy év múlva Sváby Tamás is érdeklődött az elültetett krumpli gumók sorsa iránt. Az ő általa vetett gumókat a disznók kitúrták és nagy bánatára megették. Amikor pedig megtudta, hogy a plébános szerencsésebb volt, tőle kért néhányat újbóli kísérletezésre. Ez azután neki is sikerrel járt. A meghonosítása a ma már mindennapos e’edelnek nagyon nehezen ment. Évek teltek el, amíg gróf Révay megyéspüspök, gróf Csáky Manó főispán és Horváth alispán is belátták a krumpli-gumó termesztésének raesz- szeható áldásos eredményeit. Valószínűen a richwaldi plébános vagy Sváby Tamás serkentésére hatalmukkal és díjakkal mintegy kierőszakolták a termesztését. Később buzdítólag hatott a termelőkre az is, hogy terméséből tizedet fizetni nem kellett; mert, a még akkor új csemege, egyet- / len Árpádkori diplomában sem szerepel a tized alá eső termékek között. A népjólétet a termesztése emelte. Azóta sokszor mentette meg nemcsak a felvidéket, de az egész országot is az éhinségtől. És ma is kedves eledel sok jól elkészített alakjában. Ki hitte volna, hogy a hazatérő szepességi diák ily nagy jótéteményt követ el a Párisból hozott néhány krumplijával I Mert hiteles történetíró állítja, hogy ez volt az első krumpli gumó, amit nemcsak a Szepességre, hanem az egész magyar földre is hoztak. A hazának e nagy jóltevője hányatott és kalandos élet után 1850 körül halt meg, mint nyugdíjazott i főbányatiszt Tótfalván, Szepesmegyé- 1 ben. Élete vége felé talán megbánta tettét, mert embergyülölő lett. Bár ■ egészséges volt, szobáját soha el nem hagyta, így akarta elkerülni az emberekkel való érintkezést. Beletemette magát könyvei közé és tudományos búvárkodásnak élt. Vájjon miért lett ez így ? Azt senki sem tudjál Talán nagyon sokat gondolt Párisra; Pári3ban Lavoisier ti professorékra; Lavoisier professorék- nál az egyik kis lányra 1 Vége. Olvassuk a bibliát! i Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. I Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Isten büntet. Nov. 14. I. Mózes 2. ie—n. Sokan sze- -i retnék, ha ettől a munkától megkímélné n magát az Isten. Hogy Isten büntet, annak áá mi vagyunk az oka. Embereken fordul meg, ,a hogy megkiméltessék keze ettől., Nov. 15. II. Mózes 20.4—5. Éva ugyancsak elcsodálkozhatott, mikor látta, hogy Isten nemcsak a kígyót bünteti S Ádám még jobban, hogy nemcsak Évát. De mek- -jí korát csodálkozik ma az, aki először hallja, hogy az Isten megbünteti még a fiákban is az apák vétkeit. Nem arról van szó, k hogy Isten büntelenetfet büntet. Büntetle- sp nül csak egyetlenegy bűnhődött. Csupán ( n. arról van szó, hogy bűnök büntetése kihat laj olyanokra, akik abban nem vettek részt. Rettenetes ez! De így van. Orvosok és i történettudósok nem győznek eléggé cső- -q dálkozni rajta. Rettenetes. De nem a bűn- ri tető Istent akarja tenni rettenetesebbé. I Hanem a bűnt előtted. Nov. 16. V. Mózes 5. n. Ilyen jelenték- -I telenséget büntet Isten ? Lopást, ölést, pa- -i ráznaságot, hitetlenséget — megértik sokan, ,a hogy nem hagyhat büntetés nélkül. De az, ,a hogy valaki kiejti nevét, akárhogyan is, ,3 miért ne maradhatna büntetlenül. Nem at- I tói van-e sokakon büntetésképen sok bűn, fl hogy nevét hiába veszik. Nov. 17. Zsoltár 39.12. Sok mindennel 1 büntet Isten. Évát az anyaság fájdalmával, 4 Ádámot a föld bogács-kórós göröngyeit fl öntöző verítékezéssel, Káint a lelkiismeret fl furdalásaival, Sodomát és Gomorát kén- köves esővel, Egyptomot özönvízzel és szá- o| razsággal, háborúval és betegséggel. Megdöbbentő látvány lenne Isten eddig a történelemben megtörtént büntetéseit együtt látni. Büntetésének sokfélesége nem sze- j mélyválogató szeszélyét, s nem a kínzás- ban való kéjelgéseit mutatja. Tény az, hogy fl minden bűn megérdemelné, hogy teljes fl megsemmisítéssel büntesse, és senki nem , fl bírálhatja Őt, hogy miért így vagy úgy vfl büntet. Nov. 18. Róm. 3 5—6. Mindenkiben fel- -ifl villan a gondolat: vájjon nem igazságtalan-e ofl az Isten, hogy minket büntet. Vannak, akik fl azért idegenkednek Istentől, mert sehogy- fl sem tudnak ezzel megbékélni. Másrészt a -fl
