Harangszó, 1921

1921-10-30 / 44. szám

1921. október 30.

HARANGSZÓ.

357.

A parádés ló és az anyja.

Irta: Csite Károly.

A csonttá aszott öreg ló a meredek domboldalon húzta, vonta végső erőfeszítéssel fölfelé a nyolt-tíz cigánnyal megterhelt kordét. Az öreg dádé ostorral biztatgatta a szegény elaggott áilatot, ahelyett, hogy leszálltak volna a kordéról, könnyítettek v volna a terhén.

— Haj, de büszkén jártam valaha ezt az utat, mint parádés ló, aranyos hintót röpítve tova! S milyen hamar elmúlik minden földi dicsőség! — sóhajtotta az öreg ló nyögve, fejét

J búsan lekonyítva.

Díszes, fényes kocsifogat robogott a azonközben a rozoga kordé után 1 Délceg, tüzesvérü paripák, mint a villám röpítették előre az urasági hintót a széles országúton. Az egyik ; paripa a kordé mögött meghorkant, anyjára ismert a kordét huzó öreg I lóban.

— Hej, pogányok, lelketlen era- . béri fajzatok! így kínozzátok az én

szegény jó anyámat 1 — keseredett el a paripa. Bosszújában neki vitte a hintót a rozoga szekértengely végének, mire a kordé recsegve borult fel a sok élő terhével együtt az ut- í széli árokba

Szitkozódva keltek fel a cigányok * az árokból, tehetetlen mérgükben a e szegény szerencsétlen öreg lovat ütötték, rúgták.

— Látod, fiam, látod! — szólt i mély fájdalommal az öreg anya ló

a délceg paripa fiához: — Nem tud- : tál az én nyomorúságomon segíteni, y mert a bosszú nem javítja meg a s. zsarnokot, inkább még kegyetlenebb \ lesz tőle.

> Olvassuk a bibliát!

Zsolt. 119., 105.:

Hol biblia a házban nincs,

Hiányzik ott a legfőbb kincs.

Tanyát a sátán ütött ott,

De Isten nem lel hajlékot.

Isten szól.

Okt. 31. I. Mózes 1.3. I*t van megörö- á kitve először számunkra Isten szólása. A beszédet nem szoktuk munkának érezni. Sőt inkább a munka ellentétének. De Isten a szólása munka, mert az Ő szava ige; tesz, rj csinál, cselekszik, lilsö feljegyzett szóláséit val világosságot teremt. A Világosság érzik ij többi szólásain. Igéje világít kialudhatat- tl lanul. A szólásával teremtett világ elmúlik, b de az ő beszéde megmarad mindörökké. 1 Ez a nap is bizonyság a szóló Isten mellett.

Nov. 1. II. Mózes 3. t—&, Isten nemcsak n magában beszélget. Nemcsak angyalokkal

1

társalog. Emberekhez is szól. És hol történik ez? Nem templomban, nem egy fényes kihallgató teremben. Kigyuló, de egyébként igen közönséges csipkebokor körül. Ám azért megkülönböztetett lesz az a hely. Isten szólása szentté teszi. Vannak-e ma ilyen szent helyek? A ti falutokban? S tudod-e hol van a te városodban? Ahonnét Isten szól.

Nov. 2. V. Mózes 5.22—26 Mózes népe reszketve hallgatja Isten szólását. Mindenki így van azzal először. Mózes népe vissza akarja vonni magát az Úr közvetlen hallása elöl. Ma is kibirhatatlannak tűnik fel, így tudni Istent. A nép csodálkozik, hogy Isten szólt Mózessel s még él. Maga nem is mer jelen lenni, de Mózest küldi, hogy hallgassa le számára Isten szólását. Boldog nép, melynek van kit a szóló Istenhez küldeni. S boldog nép, mely nem dugja be fülét, ha azok szólnak hozzá, kikkel Isten szólt.

Nov. 3. Ezekiel 2.1—8. Istennek nagy igyekezete, hogy szólásait eljuttassa mindenkihez. Egyeseket választ ki e célból. Ezek a próféták. Sok gonddal neveli, formálja, erősíti őket, csakhogy alkalmasak legyenek az Ő mondanivalói közvetítésére. Van is rá szükség, mert Isten olyanokhoz is el akarja juttatni szólását, akik egyáltalán nem akarják hallani. Ezekielnek ilyen néppel van dolga. Óh mennyi bátorság és engedelmesség kell most is ahhoz, hogy valaki szólni tudja Isten reábizott szólásait, kemény orcáju és makacsszívü nemzetség közepette.

Nov. 4. Máté 17.5. A bűn elhatalmasodása folytán Isten közvetlen szólásai halkabbá és a nyilvánosság előtt ritkulókká lettek. Az Úr Jézusnak kellett jönni, hogy Isten szólásai halhatóbbakká legyenek. Viszont Isten Öt találta legalkalmasabbnak, hogy reá bizza legnagyobb mondanivalóit. Még csak egyszer szólal meg. Akkor, mikor átadja Néki a szót. „Őt hallgassátok." Ez Istennek mindmáig az utolsó hangosan, közvetlen kimondott szava. Azóta, amiket mond titkon, mind erre mutatnak. És azt bizonyítják, hogy átadta a szót annak, Akiben gyönyörűsége telik s Aki a teremtés .Legyen“ igéje után a legnagyobb igét mondta ki egy pénteki napon, a megváltás alapigéjét: „Elvégeztetett."

Nov. 5. János 14.10. Jézus tudta, hogy Isten reábizta legdrágább mondanivalóit. Jézus tudta, hogy Isten szólása nemcsak beszéd; hanem az Ó programjának megvalósítója. Mi is kénytelenek vagyunk belátni, hogy nem fogta a dolog könnyebb végét akkor, mikor a szóló Isten is testet öltött Benne. Itt valamin nagyon el kell gondolkoznunk. Az, Aki Istennek formájából megüresité magát, ott hagyta Isteni méltóságait és levetette magáról Istenvoltának sok hatalmas jelét, nem vethette le ajkáról Isten szóló ajkát.

Nov. 6. János Jelen. 3.22. Isten szóló tevékenységének még nincsen vége. Az Úr Jézus is még átadta a szót valakinek. A Léleknek. A Szentléleknek. Azóta Ó közvetíti a szóló Isten mondanivalóit. Szól hozzánk tapasztalatokon, látásokon, életünk múltján, imádkozó kamránkon keresztül is s nem egyszer egesz friss szólásait halljuk. Vannak mondanivalók, amiket ezután fog elvégezni Isten s az Ó szólásában kell várnunk az ítéletet is. De Isten minden ezu- táni szólása s eddigiek programjába fog illeni.

HETI KRÓNIKA.

A politika eseményei. A pécsi gyűlés impozáns lefolyása és a miniszterelnöknek nagyszabású beszéde nem fogják eltéveszteni a maguk hatását a magyar közéletre. A pártoknak a gyű'ésen jelen volt képviselői ott a helyszínen mindjárt nyilatkozatot is tettek a maguk és pártjuk felfogása tekintetében és meglehet állapítani e beszédekből, hogy a politikai béke magvai, amelyeket a miniszterelnök elszórt, terméken talajra hullottak s a nagy államférfim beszéd nyomán végre ki fog alakulni az az egységes parlamenti front, amely a mai súlyos időkben feltétlenül szükséges egy életképes, erős és kellő tekintéllyel biró kormányzáshoz.

Portugáliában, mióta a királyság megbukott, a forradalmak egymást érték úgyszólván előre meghatározható időközökben. Mindegyik azonban kivétel nélkül sikertelenségbe fulladt és nem tudott a meglévő renddel megbirkózni. Most úgy látszik, megjött a forradalom igazi ideje. Minden hir arról számol be, hogy a forradalom győzedelmeskedett. A mozgalom kezdetben kifejezetten monarkista jellegűnek látszott, a későbbi hírek útvesztőjében azonban a monarkista szó már elő sem fordul, forradalmárok és köztársaságiak együtt harcolnak, együtt gyilkolnak, a köztársasági elnök gyakorolja még látszólag a legfőbb hatalmat, szóval az igazi forradalmi cél mind halványabban domborodik ki a formálható képből. Tény, hogy a forradalmárok meggyilkolták a volt miniszterelnököt és három minisztertársát és hogy a köztársasági elnök, hogy a további vérontást elkerülje, elismeri az új minisztériumot, melynek megalakítására Paola Manuel ezredes vállalkozott. Az új kormány pártonkívüli alapon alakult meg, érvénytelennek jelentette ki a legutóbbi választásokat és a parlament valamennyi intézkedését. Prokla- mációja, mellyel a gyilkosságokat elítéli, eddig megtette hatását, mert Lisszabonban újabban teljes a nyugalom és helyreállt a rend.

A nagyköveti konferencia megegyezésre jutott a felsősziléziai kérdés megoldásának notifikálásáról. A franciák elfogadták az angolok álláspontját, a genfi megoldást tehát mint teljesen együvétartozó megoldást fogják a lengyel és német kormányokkal közölni. Ezzel az ántánt részéről a felsősziléziai kérdés meg van oldva, mert a végrehajtás körül ugyan lesz még elég teendője, de ha Lengyel- és Németország alávetik magukat a legfelsőbb tanács döntésének, akkor a végrehajtás során többé olyan nehézségek nem merülhetnek fel, amelyek az egész művet veszélyeztethetnek fel, amelyek az egész művet veszélyeztethetnék. Minden attól függ tehát, hogy Németország és Lengyelország mit szándékozik tenni.

A Lujza-malom gyanús pusztulása.

A Lujza-malom pusztulásával kapcsolatban a rendőrség a maga hatáskörében tovább nyomozást indított abban az irányban, hogy miként a Franklin-Társulatnál és a Wolfner-gyárnál is történt, nem kommunista merényletnek lett-e áldozata a malom.

Lloyd George miniszterelnök beszédet tartott az alsóházban a munkanélküliség kérdésében. Kifejtette, hogy Anglia most éli át legsúlyosabb korszakát s a jelen pillanatban egymillió és hétszázötven-