Harangszó, 1921
1921-10-30 / 44. szám
1921. október 30. HARANGSZÓ. 355. is, aki csak valamelyest épeszű, amikor az iskolától elbocsátották és meg van konfirmálva, ide a műhelybe kerül, hogy hasznos tagja lehessen a társadalomnak. Mert a betegek nevelésében és ápolásában is fontos, hogy foglalkoztatva legyenek és hogy kiki amennyire lehet és amennyire erejéből telik, dolgozzék a mindennapi kenyérért. Egy-egy intézet élén a házigazda (Hausvater) áll, aki feleségével együtt intézi a ház dolgait, ö tartja reggel és este a házi könyörgéseket. A házi istentiszteletek régi jó szokása, amely nálunk, sajnos, már majdnem teljesen kiveszett, itt még javában virágzik és termi áldásos gyümölcseit. Soha sem fogom elfeledni, hogy az egyik epileptikus otthonban, ahol 6-16 éves fiuk vannak, a gyermekek milyen frissen, örömmel feleltek egy-egy közbevetett kérdésre és mennyi lelkesedéssel énekeltek. Itt, az ilyen betegeken mutatja meg a keresztyén- ség csak igazán, hogy mennyi erő, milyen nyomort és halált meggyőző hatalma van, hogy tudja megtölteni az ilyen szerencsétlenségtől, kórtól és bajtól meggyötört lelkeket is örömmel, hálaadással Isten iránt. A betegeket a női házakban diakonisszák, a férfi házakban diakónusok ápolják. Az intézetnek külön diakonissza anyaháza van: a legnagyobb Németországban, több, mint 1500 felavatott nővérrel, akiknek nagyrésze persze nem Bethelben dolÓh jöjjetek bús koszorús Tytanok, Ti nyertétek meg a legnagyobb csatát! Az Isteneszme szűz nynibuszának Szőttetek ragyogó, fényes glóriát. Együtt hullottak szürke végtelenbe Véres századok és hős tradíciók, Krisztus nevében ujjászentelődve Trónok hajoltak meg, sok száz milliók! Hogy üldözték, mint szórtak rájuk átkot, Az ördöngös sereg láncot csörgetett. A hittöröre csak máglyatűz várhat, Zúg fogcsikorgatva s kínzást hirdetett. Vésztjósló, nehéz fellegek lebegtek, Sátánok bömböltek poklok mélyiben, Síró, szárnyszegett sólymok keringőztek Mély örvények felett, zengő szirteken. Erőt vettetek tenger viharával Versenyt üvöltöző vad syréneken. Felvérteződve égi tűz lángjával, Mint Jézus egykoron Genezáreter. Bűvös lobogó ! Vallás symboluma ! Nem szabadulhattak meg durva fringiák. Istenkisértók kardja hullt a porba, Megtorpanva állt a bőszült félvilág. Luther apostol, Némethon csillaga! Te állottál őrként lelkeink felett, Mint ég küldötte felmagasztosulva. Ellened hatalma rajtad megtörött! gozik, hanem szétszórtan különféle német városokban. A diakónusok intézménye nálunk még ismeretlen; ha röviden jellemezni akarom akkor azt monthatom, hogy ez ugyanaz a férfiakra vonatkozólag, ami a diakonissza-intézmény nőkre vonatkozólag. Fiatal emberek, akik a legkülönfélébb életpályákon voltak már s akiket a Krisztus szeretete ragadott meg, úgyhogy maguk is Krisztusnak akarnak szolgálni: ilyenek jönnek ide s lesznek a betegek, nyomorultak »testvérei^ (így szólítják őket). Olyan nagy számban, mint a diakonisszák nincsenek, de mégis tekintélyes társulat. S hogy milyen jól beváltak, azt mutatja, hogy ma nagy a diako- nus-inség : mindenfelől kívánják őket. Ma már Németországban számos ház van, ahol kiképzik és a különféle munkaállomásokra küldik őket. A legtöbbje a betegápolás terén dolgozik, de sokan vannak, akik más irányban érvényesítik tehetségüket: különféle gyülekezeti munkákban, mint az ifjúsági egyletekben stb. A lelkész különösen a nagykiterjedésü nagyvárosi gyülekezetekben nem végezhet mindent: ilyenkor a diakónusok — természetesen a lelkész vezetésével — segédkeznek neki és végzik a híveken a munka olyan részét, amely nem kíván egyenesen lelkészt. * * * Hazai viszonyaink között jórészt ismeretlen hangok ezek. A mi évszázados küzdelmünk a létért, a fennTe gyújtottál a sötét éjszakába’ Hited világánál új szövétneket, Vitt sokakat a megigazulásba Hatalmas prófétánk fenkölt szellemed! Mint bong Wittenberg ércszavú harangja Te halhatatlan — tán meg is érezted? — Négy század óta márványkő sírodba Fényes álmaidat csendben szőheted. Alszol, álmodsz, — — de hisszük, hogy a Megremeg patyolat fellegek fokán, [lelked Ha imát rebeg Krisztus nyája, néped, Bátor hitvallásod évfordulóján. Óh röppenjél ki mohlepíe sírodból Bölcsek bölcse! Tied az égi béke! Újra felserken igéd kovászából Egy késő kornak csüggedt nemzedéke. Fel a szunnyadásból, fel ti kishitüek, Nézzétek Ót, fénylő, ragyogó csodát! Megmutatta, hogy mint legyetek hűek, Félte s nem hagyta el drága Jézusát l Utas, ha járod szentelt nyugvóhelyét, Helyezz rá örökzöld pálmaágakat! Értünk élt... sírja nem lehet vaksetét, Gyújts kebled oltárán vesta lángokat! Könnygyöngyejnkból szőnek az angyalok Koszorút sírjára, — s porai felett Szirmok hullásán míg kelnek sóhajok, Bontogatja szárnyát a szent kegyelet! Gindl Olga. maradásért jórészt lehetetlenné tette az ilyen szeretetmunka kialakulását. De nem szabad felednünk: a felelősség rajtunk is nagy és egyházunknak is számot kell egykor adnia arról, hogy mije volt népünknek, hogy szolgálta és mennyire tudta megmutatni a Krisztus szeretetét, amely mindenkinek szolgálni akar. Ma, amikor az egyes társadalmi osztályok olyan elkeseredett küzdelmet folytatnak egymás ellen, amikor annyi a jogos panasz azok ellen, akik vagyonukat dőzsölésre és igazságtalanságokra használják fel, míg a szegény Lázárok életüket is alig tudják biztosítani: egyházunknak fontos feladata, hogy minden erejével törekedjék szociális téren is a bajok orvoslását elősegíteni, hogy a felebaráti szeretet kötelességét gazdagnak, szegénynek egyaránt prédikálja, nemcsak szóval, hanem tettel és példaadással. Itt is áll Jézus intése: »Úgy fényljék a ti vi- világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsérjék a ti mennyei Atyátokat.< (Mt. 4.ie). A reformáció nagy tetteinek emlékezete serkentsen itt is bennünket. Szükséges az ünneplés, a múlt nagyságába való elmerülés; de a leglelkesebb beszéd és ünneplés is puszta szóbeszéddé, frázissá lesz, hí tettek nem állanak mögötte, ha tettek nem követik. Korunk pedig tetteket kíván. Adja Isten, hogy egyházunk tagjai a megváltó iránti szeretetböl szorgalmasan induljanak munkára, hogy nálunk is minden gyülekezet Bethellé legyen: ha nem is úgy mint Bodel- schwingh alapítása különleges intézetekkel, de Bethellé, azaz Isten házává, ahol az ő angyalai járnak fel és alá. k. K. Messiási jőí endeles és beteljesedés. I. Móz. 1.26. „És monda Isten: Teremtsünk embert... és uralkodjék.“ Az isteni elszámolásban megtaláljuk a tenger halait és az ég madarait, a barmokat és a csűszó-mászó állatokat, egyszóval az egész földet. A zsoltáríró, amikor a 8. zsoltárban befejezi a teremtés rajzát, visszatér ehhez az eredeti oklevélhez. De hol van ma ez a felség? Igaz, azt mondják, hogy az erdő vadállatai félnek az ember hangjától, szagától és szemétől ; de egészbep véve a primitív néptörzsek mintha nem tudnák megállni helyüket a vadabb és erősebb ragadozókkal szemben. A bűn ki-
