Harangszó, 1921
1921-10-09 / 41. szám
1921. október 9. HARANQSZO. 325. zetni akar. Nem hátul kullogni seregvégén, mint a szanitécek, hogy csak azokat szedje fel, akit sebesülten visszamaradnak a nagy népáradat nyomán. Óh de sokan ismerik itt félre Öt. Hogy ö vezetni akar! Okt. 12. Zsolt 136.16. Izrael nem tudja elfeledni azt, amit megtapasztalt Isten vezető voltában. Mózes egész életén, azután a próféták szólásain, a zsoltárokon, az egész ó testamentumban, sőt azontúl is az új-ban, ottan világit emlékezésekben a tűz- oszlop. Ma is felejthetetlenné lesz Isten azoknak, akik megtapasztalták, hogy O vezet. Lett-e már Isten neked ettől felejthetetlenné? Hogy zengtél már hálaéneket arról az Istenről, aki oly csodásán vezet. Okt. 13. V. Mózes 31.8. Aki egyszer megtapasztalta, hogy Isten vezet, az máskor is számíthat reá. Sőt számíthat arra is, hogy ép úgy mint Ő, más is megkapja Isten vezetését. Milyen megnyugvás lehetett ez Mózesnek, mikor átadja vezető helyét Józsuénak. Milyen nagy megnyugvás lehe} ez nekünk is ! Mind magunk mind a mieink felöl 1 Ugyan kihasjnálom-e ? Okt. 14. I. Mózes 24 .*7—48. Isten vezető munkáját nemcsak népekkel szemben gyakorolja. Eliézer, Ábrahám szolgája, jóval előbb, mint Izrael népe tapasztalta és áldotta azt. Egy leáfynézés nem országos ügy. De még ennér kisebb dolgokban is, egészen mindennapiakban kész Isten vezetni minket. Eliézer szolga. Nemcsak nagy embereknél, de az utolsónál is kész megbizonyítani Isten, hogy vezető Isten. Okt. 15. Zsolt. 143. io. Isten annyira vezető természetű, szabad kérni, hogy vezessen. Óh mily boldog az, aki minden kikötés nélkül Reá bizza az élete vezetését 1 Egészében és részleteiben egyaránt. Milyen boldog leszel, ha mindennap kérni tudod Öt korán reggel: Uram, hogy a Te vezetésed alatt legyen e napon! Okt 16. Zsolt. 48. is. Isten vezetése nemcsak pillanatnyi bajokra, súlyos esetekre való. Ó kész állandóan, mindvégig átvenni életünk felett a vezető szerepet. Sőt igazán csak azoknál vállalhat vezetést, akik egyszersmindenkorra átadják magukat e célból Néki. Ha célt ért rajtad Isten kereső munkája, akkor egyszersmindenkorra megkezdődik rajtad a vezető. MAGYAR GAZDA. A répalepke hernyó elleni védekezés. A répavetéseken május-júniusban lezajlott hernyókártétel megismétlődése előtt állunk. A második generáció, az elsőnél számban sokkal több, fog fellépni. A gazdák kötelessége, már csak a saját érdekükben is, hogy a csapás ellen a lehető összes rendelkezésre álló eszközzel védekezzenek, mert nem valószínű, hogy a mostan várható kártételt a répa kiszedésig csak valahogyan is kiheverje. Ugyanis, köztudomású, hogy a gyorsan fejlődő hernyó óriási mennyiségű levelet fal fel, azonban, ha a földben elegendő nedvesség van, a répa a hernyók bebáboződása után még leveleket hajtva magához tér és tovább fejlődik. A termés ugyan mennyiségben és minőségben is a rendes mögött ma^ad, mert pld a hernyó járta répa cukortartalma 30—40 százalékkal csökken. De szükséges az erélyes védekezés azért is, hogy a lepke határtalan elszaporodásának gátat vessünk, mert szabadjára engedve, a jövő évben az egész mezőgazdasági termelést veszélyeztetheti. Dr.. Bruno Wahl a »Wiener Landwirtschaftliche Zeitungénak egyik számában az alábbi védekezési eljárásokat ajánlja. Mindenek előtt, mondja dr. Wahl, a hernyók ellen a küzdelmet haladéktalanul meg kell kezdeni, mihelyt jelentkeznek, mert a kártétel a hernyó falánk sága és vándorkedve következtében lényegesen kiterjedhet és megnagyobbodhat. Foltonkint történő megjelenés esetén egyes kisebb infíciált területeket ne kíméljünk. Hintsünk lazán szalmát (15—20 q holdanként) a répára és égessük fel. ilyen esetben a tűzveszélyre vigyázzunk. Ha elegendő szalmát használtunk, akkor minden hernyó elpusztul, bár a répa f is szenved, de az elért eredményhez képest a bekövetkező veszteség nem bir semmi jelentőséggel. Ugyanígy az 5 százalékos lugkóoldattal való permetezés is biztosan megöli a hernyókat, miként azt a hohenaui kísérletek igazolják, bár egyszersmind a répa is lényegesen szenved. Nagy területeken egyenletesen történő fellépés esetén erőművi és vegyi védekezési módok jönnek számításba. Az utóbbiak értéke felöl még nem vagyunk tisztában bár vannak, akik a klórbárium és az urániazöld hatásában feltétlenül hisznek míg sokan azt egyenesen tagadják. Ennek oka az lehet, hogy a hernyók a mérgezés után nem azonnal, hanem csak pár nap múlva pusztulnak el s a kártétel időközben tovább tart. A türelmetlen gazda nem győzi kivárni a mérgek hatását, a hernyók elpusztulását, s idő előtt ezt a következtetést vonja le, hogy a permetezés eredménytelen. Viszont lehetséges, hogy a gazda már abban az időben permetezett, amikor a hernyók bebábo- zódás végett a földbe bújtak s az eltűnésüket a gazda a méreg hatásának tulajdonítja. Minden esetre három százalékosnál gyengébb klórbárium oldatot használni nem ajánlatos, sőt idősebb hernyók ellen ennél még erősebbet, még pedig 2% melasz vagy rozsliszt hozzákeverésével, hogy az oldat jobban tapadjon. Urániazöld 0 3 százalékos oldatban használandó. Ennél kísérletet kell tenni az iránt, hogy a mész helyett két százaléknyi melaszt tegyünk az oldatba, mert valószínű, hogy a mésszel be nem piszkitott leveleket a hernyó szívesebben fogja rágni. Az az előny is valószínű, hogy a levelek nem égnek el annyira. Erre nézve azonban még nincsenek biztos tapasztalatok. Tekintve, hogy a második generáció ellen való védekezés előtt állunk és hogy közel vagyunk a répa aratásához, nem- szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a klórbárium, de különösen az arzéntartalmu védő anyagok (urániazöld), mérgező hatásúak s nemcsak a használat közben igényelnek elövigyázatot, hanem a bepermetezett levelek sem használhatók fel többé takarmányozásra, mert azokat az eső már le nem mossa (nincs is eső) A mai takarmányhiánynál pedig a répalevél lényeges fontossággal bír. A tenger mennyiségű hernyó lerázása és eltaposása nagyobb területen számításba nem vehető. Ugyanez áll a szárnyasokkal való lelegeltetésre is. Az alább ismertetett erömüvi védekezési módok bár tekintélyes költséggel járnak, de a gyakorlatban jól beváltak, azért különös Figyelmet érdemelnek. A hohenaui rendszer abban áll, hogy a répasorok közé sorszéles deszkát fektetnek s rendesen lányok és asszonyok a répaleveleket egyenként a deszkára fektetve, arra mezit- lábbal rátaposnak miközben a hernyókat elmázolják. Egy morva rendszernél hasonlóan deszkákat használnak, amelyek kátránnyal vannak bekenve s amelyeket a sorok között végighuzva a ráragadt hernyókat seprűvel verik agyon s a répasor végére kiérve a deszkákat forró vízzel mossák le. Ez utón a hernyók feltétlenül elpusztulnak. Ugyancsak Morvaországban használt eljárás a következő is. A répakapára a késeket leszedvén, házilag sortávolságnyi széles mintegy két méter hosszú öt centiméter magasságú pléhperemmel ellátott deszka gyűjtővályukat alkalmaznak s azonkívül sodronyfésüt szerelnek fel. Az így preparált gépet a répasorok között járatják s a vályúkba gyűlt hernyókat időnkint kiürítik és elégetik. Ezen védekezési eljárás oka egymás után többször is meg kell ismételni, hogy az irtás tökéletes legyen.
