Harangszó, 1921

1921-10-09 / 41. szám

322

HARANQSZO.

192! október 9.

királyi szolgálatával lett az emberiség megváltójává és üdvözítőjévé.

*

Jézus nem személytelen ideáknak, hanem az Isten szeretetének képviselője és hordozója, ki ítéletet és üdvöt hozott az emberiségnek.

*

Az Isten országa és ezzel az evan- géliomi ethika tragikuma, hogy olyan világban kell megvalósulnia, amely teljes ellentéte az evang. élet- és világfelfogásnak. Ez a kereszthalálnak is örök titka és misztériuma.

*

Az igaz hitért való buzgalom a gyakorlatban oly embertelenségre és szeretetben való szegénységre vezetett, amelyben mind e mai napig szenved közöttünk és bennünk a keresztyén- ség. Szomorú példája a világháború a maga összes nyomorúságaival.

*

Ha a világ csak egy félóráig valósítaná meg a krisztusi Isten- és emberszeretet gyakorlati evangéliumát, megszűnnék a sok jaj és baj az emberek között és megoldatnék a szociális kérdés is a maga összes vonatkozásaiban. Ez volna aztán az evangéliumi értelemben vett kommunizmus is ebben az agyongyötört világban, amelyben oly kevés a szeretet s oly sok a bűn s aniak forrása az önzés. Dr. Szlávik Mátyás

Aiatamk a Haraiszó terjesztésére!

Önérzet.

Egyik amerikai protestáns egyháznak van egy lelkésze, aki egészen különös nevet érdemelt ki magának. »Beteg gyülekezetek orvosa« a neve. Különleges munkája abból áll, hogy kegyadományokból tengődő gyülekezetekből olyanokat farag, amelyek megállnak a maguk lábán. Az alábbi eset álljon itt tevékenységének jellemzéséül — és egyúttal lecke gyanánt is:

»Néhány hete ellátogatott Penn- szilvániában egy jómódú faluba, hogy utána nézzen egy gyülekezetnek, amelyik már ötven esztendőn keresztül részesült segélyben. Évente kétszázötven dollár gyámintézeti adományt kapott.

Először is bement a takarékpénztárba, hogy megtudja, mennyi betétje van a gyülekezet tagjainak. A betétek összege közel négyszázezer dollár volt. Azután elment a telekkönyvre, megnézte mennyi az ingatlan vagyon és mennyi a betáblázott adósság.

Ezekkel az adatokkal felfegyverkezve, közgyűlést tartott, s éktelen dühhel, megvetéssel és gúnnyal lepocskondiázta az egész eklézsiát. Odavagdalta nekik, hogy semmirekellő naplopók, amilyeneket keveset hordoz hátán a föld. Felnőtt emberek, akik csecsemő módjára szívják a gyámintézet emlőit. Az orruk alá dörgölte, hogy biztosra veszi, hogy a Mindenható be nem ereszti őket a mennyországba attól való féltében,

TÁRCA.

Az utcán.

I.

Százak, ezrek íótnak-futnak köröttem, Emberfoíyam ömlik sűrűn, tömötten. Bár a hullám, a törtetők árja von, Lassan, csöndben ballagok én utamon.

— Mit szaladjak? — Baífagva is elérek, Ahová ti, vakon futó testvérek. Siessetek gyorsan, mert a perc halad I Adieu I — Viszontlátásra a föld alatti

II.

Nagy paloták, sürgő tömeg, Drága, fényes boltok, —

Mint őserdők vadembere, Köztetek úgy bolygók,

Megbámulom a fényt, nyüzsgést, — S minden — hidegen hágyl Csak testem itt I A íeíkemmel Nagy-messze száll a vágy.

Messze vágyom I — Akárhová Hol semmi zaj, pompa, —

Mérhetetlen sivatagba,

Uttalan vadonba. —i.

Apró históriák.

Irta: Szabó Gyula.

Csajka — gránátból.

Egyik menetzászlóaíjunk masírozott Lengyelország homokos síkjain. A levegő már puskaporos volt, mikor egy erdőszélre értek. Eljött a dél. Letelepedtek. A gulyáságyukból kimerték a menázsit. Jóízűen falatoztak, K... őrmester és D... önkénhogy felszedik az utcák aranykövezetét és dollárokat veretnek belőle.

Másnap egyenként meglátogatta a családokat. Feltette az embereknek a kérdést: elég nélkülözhetlennek tart- iák-e az egyházat arra, hogy fizessenek is érte? Ha igen, írjanak .alá egy ivet, melyen bizonyos heti járulék befizetésére kötelezik magukat A gyülekezet jövedelme egy nap alatt duplájára emelkedett; az erkölcsi önérzet felébredt; s a newyorki gyám- iatézeti elnökség a felszabadult kétszázötven dollárt olyan célra fordíthatta, ahol égető szükség volt rá.«

1606; 1621.

Irta: Porkoláb István.

(Folyt. 6.)

Magyarország története Mohácsot a nemzet temetőjének nevezi. Méltán. A temetőben a sirt a török ásta: az ellenség, és a jóbarát: a német. Ma már tudjuk: melyik ásta mélyebbre?...

Mohács előtt sem volt ismeretlen fogalom a magyar előtt: a török és a német. Eleget hadakozott az egyikkel s megtanította rá a másik: mi az a rossz szomszéd? De igazán csak Mohács után tudta meg: kik ők ?. . . A török ellenségként fegyverrel igázta le s az erősebb jogán kormányozta az országot, a német jóbarátként közeledett: — Ha a koronát nekem adjátok — Ígérte az osztrák herceg a magyar uraknak — akkor megszabadítják bennetek a tötes sóváran nézték a kanalazó tábort. Hol, hol nem, — elhagyták a csajkáikat. Nagy baj volt az. Kérni sem lehetett: először, mert nem volt, másodszor, mert azért büntetés is járt. Nehezen várták, míg egy jó bajtárs odaadja a magáét.

— Hogy nem tud most egy gránát levágódni itt a közelben ? — Szólt az őrmester az újonc-önkénteshez.

— Miért? — Ugyancsak furcsán bámult az őrmesterre.

— Mert akkor lenne tányér.

— ???

Nem jó az ördögöt a falra festeni. Alig pár perc múlva, alkalmas göd- rött vágott a közelben a búgó muszka gránát.

Kissé megzavarta az ebédelő társaságot. Sokáig azért nem tartott az ijedtség, mert az Treg csontok azt mondták: katonadolog, a fiatalok pedig elhitték. Ettek tovább.