Harangszó, 1921
1921-08-14 / 33. szám
258. HARANQSZO. 1921. augusztus 14. meret »elhatározásainkba és cselekvéseinkbe folyton beleavatkozó, indokokat szolgáltató, ösztönzéseket adó, ítélő és érzékenyen müködÖ büntető erkölcsi tudat.« Az Isten adományának kell tekintenünk, amely mint eredeti képesség velünk születik és a társadalomban fejlődő egyéniségben annál érzékenyebbé válik, minél össz- hangzatosabb az egész lelkiéletének a nevelés által való kialakulása. A lelkiismeret is fejlődik. Érzékenysége tudatos és szakadatlan neveléssel fokozható. A kérdés csak az, hogy melyek azok a hatások, amelyek a lelkiismeret nevelése szempontjából fontossággal bírnak ? Mielőtt erre a kérdésre felelnék, tisztáznom kell azt, hogy mik szolgáltatják azokat a támpontokat, amelyeknek az alapján lelkiismeretem mellettem vagy ellenem dönt ? Ha valaki anyagilag megkárosítja embertársat, lelkiismeretfurdalást érez. Miért? Mert olyant cselekedett, ami a társadalmi törvények ellen van. Épen úgy ellenem dönt a lelkiismeretem, ha társamat szóval, gondolattal bántom meg. Miért ? Mert olyant szóltam, vagy gondoltam, ami az Is- teűTörvénye éllen van. Isten törvénye több, mint az ember törvénye, ható ereje a születő érzelmek leghalvá- nyabbikára is kiterjed, hatása tehát egyetemes, érvénye megmásíthatatlan. Amiből kitűnik, hogy lelkiismeretem döntésének meghatározói az isteni és az emberi törvények. A lelkiismeret nevelésének alapfeltétele, hogy az tároaT Bálteremben. Húzza cigány, húzza egyre Csillogó szép bálterembe'. Suhogó ruhák, kipirult arcok . .. S kacagó szemmel járják a párok, Járják szüntelen, — Nem pihen senki sem — Az idegen táncot. Künn egy ország fekszik porba’ Megcsúfolva, széttiporva. Hazátlanok síró jajja (Mintha nem is miénk volna) Gyenge ahhoz, hogy a zenét, A kacagást túlharsogja. A cigány csak húzza, húzza... Rá dobban a láb, ablak remeg, S nem látják a fénylő szemek, Nem látják, mit én látok egyedül, Hogy nekik most a Sátán hegedül Kerecsényi Dezső. említett törvényeket a maguk eredeti tisztaságában megismertessük. Minden nevelőtényezőnek és minden nevelési rendszernek központi gondolata az isten törvényeinek -örömteljes betöltése legyen. Az élet által kell bizonyosságot szolgáltatni arról, hogy a valódi boldogságnak igaz feltétele a törvények hü betöltése. Mindazok a hatások, amelyek a keresztyén esz- ményiség határozott vallására nevelnek egyben lelkiismeretnevelő hatások is. önmegfigyelés utján mindenki tapasztalhatja, hogy elhatározásaink előtt töprengünk. A töprengés latolgató lelkitörténés, mely abban nyilvánul, hogy ellentétes irányú érzelmek, gondolatok és akaratok kerülnek a tudatmérőbe és ott valósággal küzdenek a győzelemért. A győzelem szempontjából nagy fontosságú, hogy mit látunk és mit láttunk közvetlen környezetünk életében. A megszokásnak hihetetlen hatalma van, valóban természetünkké válhatik, amit állandóan cselekszünk és cselekedni látunk. Ha állandóan ^zt tapasztaljuk, hogy az ösztönöket és a szenvedélyt az önérzet, a csalást, hazudozást a becsületesség, a gonoszságot a jóság, a vadságot a szelídség győzi le, akkor a lelkiismeret helyes döntése bizonyosabb. A lelkiismeret nevelésének második fontos föltétele, hogy környezetünk cselekvéseiben az isteni törvények érvényesülését lássuk. Sok emberrel megtörténik, Tiogy külső, vagy belső kényszer miatt Nevető, kacagó... Nevető, kacagó én soha se voltam, De azért az örök búra se hajoltam. Életemnek útján virágot ha leltem: Csendes, boldog derű tölté be a lelkem. Nyugalom, csend, béke, nem vágyódtam Nevetős, kacagós, zajos örömökre, [többre. Ha ért öröm s a bú messze járt is tőlem: Víg, léha újongás nem tört ki belőlem. Arra kérlek téged — te jó — te nagy Isten, Hogy amíg le nem fogy vándor útam itten: Tartsd meg a lelkemnek —*■ ezt a csendességét, Ezt a vidámságát — ezt a szelídségét 1... Tóthné Munkácsy Eleonóra. Apró históriák. Irta: Szabó Gyula. Kevés szó — sok beszéd. Állásban vagyunk... A bakák üldögélnek a sötét kavernában. Mindenki haza gondol. Néha-néha egylelkiismerete ellen cselekszik. Ilyenkor azonnal bántó kedvetlenség, nyugtalanság, bánkódás üli meg a lelkeket. Fájó érzelmekkel telik meg a lélek s minél éberebb valakinek a lelkiismerete, annál mélyebben szántanak a fájdalmak. Sok esetben megbontják a lélek épségét és az őrületbe, vagy kétségbeesésbe kergetnek. Ennek a bonyodalmas lelkifolyamatnak megkapó rajzát találjuk Arany János költészetében. Ágnes asszony szeretőjével megöli férjét. A vér látása rögesz- mésen üldözi és nehéz sóhajokban könyörög az Istenhez, hogy irgalmaz- zon rettenetes bánéért. A lelkiismeret döntései elől menekülni nem lehet, senkit sem ment fel a bánhődés alól, börtönné teszi az egész világot, amelyből sokan életük eldobása árán próbálnak menekülni. A vétséget bün- hödés követi, amitől lelki szenvedések árán, vezekelve, a javulás tartós akarása tudatában lehet enyhülést várni. A megbolygatott lélekben tisztulási folyamatnak kell megindulnia s szenvedéssel kell az új ember megszületését munkálni. A lelkiismeret a körülöttünk zajló szövevényes társadalmi életben is olyan iránymutató lehet, mint az egyes ember belső lelki életében. A politikában, sajtóban, üzleti életben, bírósági tárgyalásokon naponként szóbakerül. Ország-világ előtt nagy figyelmet keltő Tisza-pörben Qadó elnök a vádlottak lelkiismeretére hivatkozva keresi az igazságot. (Pl. >Ha a lelkiismeretességnek csak egy szikrája is él lelkéegy sóhajtás hallatszik. Bejön egy katona: — Itt van infanteriszt Kiss András? (Kérdezett jelentkezik.) — Adjon Isten, komám I . — Aggyék a felséges jó Isten 1 Hát kend hogy vetődik ide? — Hát csak itt vagyok a szomszéd »absnicba« és átjöttem. Mondok, mégis csak jól esik, ha az ember kissé eldiskurálgathat a földijével. — Az mán igaz, koma. Üljön le kend ide, oszt beszélgessünk. Leütnek két borgyura. Lassan, kényelmesen pipára gyújtanak. Tömik, lenyomkodják a dohányt, majd a »benzines masinából« ismételten tüzet csiholnak. Az egyik: Hejl... Haji..-. Másik: Bizony... Bizony... így telik el egy-két órácska. Végre a jövevény föláll: — Na, Isten áldja meg, földi. Megyek, mert mindjárt jön a menázsi.
