Harangszó, 1921

1921-07-24 / 30. szám

1921. jdliu« 24 RARANQ5ZÖ. Olvassuk a bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Várjuk az Urat t Július 25. Máté 24. n—m. Veszte* há­borúk után rendszerint vallásos ébredés szokott következni. Jelek mutatják, hogy az Úr a mi országunkat is meg akarja láto­gatni s fel akarja ébreszteni. Nem nagy jelek. De hiszen a tavaszt is „csak egy-egy meleg szellő, ttízőbb napsugár, fakadó rügy jelzi először. Emeld fel fejedet Isten népe s várjad az Urat boldog reménységyel! Július 26. Jelenések 22. io. Az Úr nem tolakodó vendég. Hívás nélkül sehová sem megy. Az Úr várja, hogy az ó közeledé­sére feltámadjon ajkunkon a hívó imádság: Jövel Uram Jézus I Hívom, várom az Urat hűséges, kitartó imádsággal! Július 27. Máté 3 . í—«. Készítenem kell az Úrnak útját én hozzám mélységes bűn­bánattal s bűnvallással. Minden lelki éb­redés, mely nem erre a fundamentumra épül, homokra épül. Várom az Urat az én bűneim lajstromával. Július 28. Mikeás 6. #—s. Az Úr meg­várja, hogy mint kedves vendégnek elébe menjünk. Mivel menjek eleibe az Úrnak? Életem megtisztításával. Minden bűnöm a keresztyénség hitelét s az Úrhöz fűzött várakozásokat rontja. Július 29. Lukács 12.45—46. A szeretet urát szeretettel kell várni. Megszüntetem a kersztyének viszálykodását a magam körén belül. Hisz arról ismeri meg a világ, hogy az Isten küldte Jézust, hogy az ő ta­nítványai egyek a szeretet által. Július 30. Zsidókhoz írt levél 12. is—14. Ne csüggesszen el a körülöttem tobzódó sok bűn, a lelki ébredésnek látszólag el­lenmondó sok, lehangoló körülmény. Hiába a tél minden erőlködése, hogy birodalmát meghosszabbítsa, ha eljön a tavasz ideje. Várom az Urat, az én diadalmas királyo­mat szent bátorsággal 1 Július 31. Ézsaiás 40. í—5. Az Úr el­várja, hogy készítsük az ö útját minden lélekhez, amelyik érintkezési körünkbe esik. Az Úr eljövetelének egyik föltétele az is, hogy minden léleknek hirdettessék az evan- géliom. Várom az Urat hűséges munkával. Bizony, jövel Uram Jézujl HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. Windischgraetz után Rupert Rezső, majd Beniczky Ödön interpellációi idéztek elő nagy kavarodást a nemzetgyűlésben. Rupert ,az Igazság* című lap szubvenciójára vonatkozólag vá­dolta meg a kormányt, melyhez Bethlen kijelentése szerint a mostani kormánynak semmi köze sincs, Beniczky Ödön pedig a duna-tiszaközi állítólagos állapotokat tette szóvá. Egyébként interpelláció inter­f >ellációt követ, ami ellen Csukás Endre el is szólalt. Tárgyalták az őrlési és forgalmi adót. Vas miniszter beterjesztette a katonatisztek és köztisztviselők gyerme­keinek nevelőintézetéről, valamint a test neveléséről szóló törvényjavaslatokat, He­gedűs a szesz módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Volt egy szép pillanata is a nemzetgyűlésnek, melyben elfogadta Huszár indítványát a fogságban szenvedő hatvanezer magyar fogoly katona kiszaba­dítása ügyében. Zsombor államtitkár a nyugatma­gyarországi kérdésről. Zsombor Géza államtitkár, aki ez idő szerint Sopronban tartózkodik, egy újságíró előtt így nyilat­kozott a nyugatmagyarországi kérdésről: Nyugtalanságra és aggodalomra semmi ok. Bár az ügy részleteiről, annak kényes volta miatt és külpolitikai okokból nem nyilatkozhatom, általánosságban a legna­gyobb nyomatékkai hangsúlyozhatom, hogy most már semmi esetre sem nyerhet az ügy olyan elintézést és megoldást, amilyen­től félénk természetű emberek itt ok nélkül már két év óta állandóan rettegnek. Értse meg végre-valahára mindenki, akit illet, hogy az intéző körök nagy felelősségük tudatában ez ügyben minden lehetőt elkö­vetnek a sima, békés megoldás érdekében és mondhatom, hogy máris nagyon örven­detes eredmény van. Nincs semmi ok arra, hogy bizonyos túl okos soproni emberek egymást állandóan oly bárgyú híresztelé­sekkel rémitgessék, amelyek két éven ke­resztül — a számtalanszor emlegetett fix- terminusokkal együtt — mindig valótlannak bizonyultak. A francia szenátus ratifikálta a tria­noni békeszerződést. Mint ismeretes: a francia szenátus letárgyalta a trianoni békeszerződést és elfogadta a ratifikálásról szóló javaslatot. Reynald előadó mindenek­előtt kijelentette, hogy a békeszerződést az igazság, az elnyomott népek felszabadí­tása, a kártalanítások és jóvátételek és a biztossági garanciák inspirálták. A továb­biakban megállapítja, hogy a győzők szól­nak a legyőzöttekhez a trianoni békeszer­ződésben is. Azt, hogy Magyarországtól tiszta fajmagyar területeket is el kellett venni, lényegben a szomszédállamok jogo­sult féltékenységével okolja meg a jelentés. A Millerand-féle kísérőlevélre azt jegyzi meg a jelentés, hogy annak nem szabad jelentősegét túlbecsülni. A gazdasági és jóvátételi rendelkezések ismertetése kapcsán nyíltan elismeri egyes jelentések tökéletlenségét. Utal a jelentés Kun Béla zsarnokságára és az idegen megszállás viszontagságaira, amelyeket Magyarországnak végig kellett szenvednie. Végül szól arról a rokonérzés­ről, melyre a francia kultúra Magyarorszá­gon talált, megemlékezik az Anjou-házból való Nagy Lajos királyunkról, aki francia származású volt, majd a békeszerződést, mely Közép-Európa állandó békéjének csi­ráját hordja magában, elfogadásra ajánlja. De Monzie szenátor kifogásolta a béke- szerződés igazságtalanságait. A béke — mondotta — igazságtalan Magyarországgal szemben. Igaz, hogy a legyőződnek kell viselnie a háború költségeit, azonban nem nagyobb mértékben, mint például Bulgáriá­nak. Kijelenti egyébként, hogy meg kell védeni a francia érdekeket és tiltakozni kell különösen az ellen, hogy Magyarország egyes területeit minden ok nélkül átenged­jék Ausztriának. Hivatkozik a Millerand-féle kisérő-levélre, amely megengedi, hogy a népszövetség a szerződés igazságtalansá­gait kijavítsa. Ezt különösen a nyugati vármegyékre vonatkoztatja, mert szerinte a francia kormánynak ebben a kérdésben egyelőre nem szabad végleges állást fog­lalnia. Ezután Briand miniszterelnök szólalt fel. Nem érez bosszúvágyat Magyarország­291. gal szemben, nem feledkeeik meg arról, hogy közte és Franciaország között régente milyen kapcsolatok voltak, de háború volt. ■— Magyarország valóban igen kicsi lett, de az elnyomó húsába bele kellett vágni. Az angol-ir kibékülés. A gyéctea Anglia világhatalma tetőpontján békejobbot nyújt Írországnak. Az angol kormány és De Valera ir köztársasági elnök közt napok óta tárgyalások folynak és a londoni jelen­tések kedvezően szólnak a tárgyalások kilátásairól. Ma megjelent De Valera pro- klamációja az ír néphez, mely tudtul adja, hogy a tárgyalások idejére fegyverszünet jött létre. Az írek százados szabadságharca tehát győzelemmel kecsegtet, holott néhány héttel, hónappal ezelőtt még úgy festett a borzalmakkal teli angol-ir polgárháberú, hogy az angol katonai rémuralom végkép­pen megfojtja az Íreket. Mivel büntetik Amerikában a rövid- szoknyás hölgyeket. Mint mindenütt, Amerikában is lábrakapott a rövidszoknya divatja csak nem akar elmúlni. Az egyik amerikai város, Zion város elöljárósága már a hivatalos beavatkozás szükségét is látja s a város felügyelője, Glen Voliva, az alábbi szigorú hirdetményt tette készé az új divat ellen. A rendőrség, személy válogatás nélkül le fog tartóztatni minden olyan hölgyet, aki félig mezítelenül megy ennek a városnak az utcáin, óvadék ellenében sem főgém önöket szabadon bocsátani és férjeik sem tudják majd kiszabadítani őket. Vagy meg­fizetik büntetésüket, vagy pedig kiküldőm önöket az utcacsinálókhoz és ott fogják ledolgozni a kiszabott büntetést. Ez a szigorú felhívás nemcsak üres szó, amit legjobban mutat az, hogy három hölgyet már figyelmeztetett is a rendőrséf, hogy ha abba nem hagyják a rövidszoknya viselését, megbünteti okét. EGYHÁZI ÉLET. Kéziratokat nem adunk vissza. Az elveszett lappéldányokat kérjük azonnal s ne hetek, hónapok múlva reklamálni s egyidőben az Illetéke* postahivatalnál is. A hátralékos előfizetőket szeretettel kérjük az előfizetési dijak szíves be­küldésére. A kormányzó Veszprémben. Amiat egyízben már megemlítettük — fénye# ün­nepség színhelye volt Veszprém városa folyó évi július 1-én. E napon üdvözölte falai között ezen Szent István idejéből való ősi város, úgyszintén a vármegye közön­sége Horthy Miklós kormányzó őfőméltó- ságát. A vármegyeháza dísztermében egy- begyült tisztelgő küldöttségek során egy­házunk nevében Takács Elek ev. esperes üdvözölte a kormányzót, aki a küldöttsé­geknek adott együttes válaszában meleg szavakkal felelt az üdvözlésekre. Luther-Szövetség Rohoncea. Július 10-én dr. Tirsch Gergely kőszegi lelkész a Luther-Szövetség egyházmegyei megbí­zottja nagy közönség jelenlétében ismer­tette a Dunántúli Luther-Szövetség célját és fontosságát Rohoncon. A miadvégig áhitatos figyelemmel meghallgatott építő beszéd maradandó nyomokat hagyott a gyülekezetben. A vasi felső egyházmegyé­ben a Luther-Szövetség zászlóbontásának szívből örvendünk. Ez alkalomból melegen

Next

/
Thumbnails
Contents