Harangszó, 1921
1921-06-26 / 26. szám
XII. évfolyam. 26. szám. 1921. június 26. F«l*ló* és kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társazarkasztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovászpatonóra (Vaszprémmagya). alőflzatésl dijak, raklamáolók a HARAN08ZÓ kiadóhivatalának SzentgotthArdra (Viisvármagya) küldandók. Elóflzatést alfogad minden avang. lelkész ét tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG* HIVATALOS LA Szerkeszti és a kiadásért felelóa; CZIPOTT GÉZA •ZENTQOTTHÁRO (Vasvármegye.) A „Harang.zó" előfizetési ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- szalagos küldesse! 86 K, csoportos küldéssel 80 K. a nem Luther-Szövetségl tagoknak clmszaiagos küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A ,,Harang.zó', terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. PJA. . . ..'3 fl keresztyén élet tartalma. irta: Ballkó Lajos. A kérdés, mely bennünket foglalkoztat, tulajdonképpen úgy hangzik: mi a helyesen felfogott keresztyén élet tartalma? Az élet tartalmát illetőleg többféle megállapítás van forgalomban. Ismeretes az életnek az a megítélése, amely tartalomként a küzdelmet jelöli meg: az élet küzdelem. Nem kevésbbó használatos az a megállapítás, hogy az élet tartalma a munka. Hasonlóképpen gyakran találkozunk azzal a felfogással is, amely azt mondja, hogy az élet célja és rendeltetése s ezzel összefüggésben az élet tulajdonképpeni tartalma is: a velünk született tehetségeknek a kifejtése, vagy más szóval: egyéniségünknek korlátlan és kimerítő érvényesítése. Bizonyos, hogy ezekben a megítélésekben van igazság, de az is kétségtelen, hogy nincsen meg bennük az egész igazság, t. i. a keresztyén vallásból és erkölcsből meríthető igazság. A keresztyénség alapján az élet tartalmának más, a felsoroltaknál tökéletesebb, megítélésére jutunk, azt mondjuk, t. i.: az élet tartalma s egyben igazi értéke is a szolgálatban rejlik az élet, a keresztyén élet, valódi jelentősége szerint nem lehet más, mint szolgálat. Ezt az ismeretet a legilletékesebb forrásból: Krisztus beszédéből és Krisztus életéből merítjük. Csak két kijelentésre emlékeztetek. A samariai asszonnyal való beszélgetés alkalmával a tanítványok kínálására Jézus így felel: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem és az ö dolgát elvégezzem ! (János 4. «4.) Amikor pedig a tanítványok Zebedeus fiának elsőségre való törekvése miatt zúgolódnak, a háborgókat azzal a kijelentéssel csendesíti le: Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok és aki közöttetek első akar lenni, lejyen a ti szolgátok ; valamint az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ö szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. Ezek az igék figyelemreméltók egyrészt azért, mivel belőlük világosan kitűnik, hogy Jézus az életet, elsősorban a maga életét, de ugyanígy híveinek életét is szolgálatnak tekintette,‘másrészt pedig azért is, mivel megjelölik a szolgálatnak tárgyát és irányát. A szolgálat e szerint kétirányú: istenre é3 emberre texint, vagyis az élet mint szolgálat egyrész az Istennek, másrészt pedig az embernek, az egyesnek is, de a nagyobb közösségnek is van szentelve. S Jézus életének történetéből tudjuk, hogy ő a szolgálatot nemcsak hirdette, hanem gyakorolta is. Élete az első fellépéstől kezdve egészen a Qolgothán történt elvérzésig, sőt még azon túl is: a megdicsőült állapot '^ s a jelen való dicsőséges országidig, nem egyéb, mint egy egyetlen nagy szolgálat. Ha ugyanis Jézus Ígéri: Valahol ketten ,ragy hárman összegyülekeznek az én-hevemben, ott vagyok közöttük, és >íire én ti veletek vagyok mind e világ végezetéig«, akkor világos, hogy élete a szolgálat jellegét viseli magán ma is, ő ma is szolgál: nékem is, néked is, a hívőknek, annak az egész nagy közösségnek, mely a föld határainál bizalommal feléje tekint és imádságával könyörülő, védő, áldó és közbenjáró szolgálatát keresi. Szolgálatának indító oka és forrása pedig a szeretet, az a teljes, tükör- tisztaságú, napnál ragyogóbb szeretet, mely a szolgálatot nem tehernek, hanem gyönyörűségnek, életértéknek, életcélnak, élettartalomnak tekinti és vallja. S amint a Mester, az Ür is a fő, az élet hatalmát a szolgálatban látta, úgy követői is minden időben szolgálatnak tudták és szolgálatnak mutatták az életet. Nemcsak az első hívekre, a tanítványokra és az apostolokra illik ez a megállapítás, hanem a keresztyén egyház minden kimagasló egyéniségére. Egy Péter, egy János, egy Pál éppen úgy szolgálatnak fogta fel életét, mint egy Augustinus, egy Luther, egy Kálvin, egy Fiancke, egy Wiehern s a keresztyén egyház annyi más ismert és keyésbbé ismert hőse. Sőt nemcsak az egyház nagyjainál találjuk meg az életnek ilyen fello- gását -<£> nycn gyakorlását, hanem általában mindazoknál, akik az emberiség haladásának és fejlődésének igazi zászlóvivői voltak. Valóban értékes egyéniségek csak azok voltak, akik életüket szolgálatnak fogva fel, erejüket, idejüket, képességeiket, egész valójukat Isten dicsőségére és az embertársak javára szentelték és pedig nem nagyravágyásból, nem hiú dicsőséghajszolásból, nem bérért vagy jutalomért, hanem a Krisztustól tanult igaz szeretet kötelezéséből. A történelem persze ismer és a nagyokhoz számít olyan egyéniségeket is, akiket képességeik a tömeg fölé emeltek, de akik életük fethasználásában az itt rajzolt felfogásból kint állottak. Csakhogy ezek a >nagyok< sohasem építők, hanem mindenkor rombolók, mivel nem a szeretet vezette őket, hanem az önzés, a hiúság, vagy egyéb tisztátalan indulat. Az életnek keresztyén, vagyis krisztusi megítélése az ó-kori világban természetesen ismeretlen volt, amint hogy nem ismerte az a kor az igazi szeretetet sem. Éppen azért volt nyomorult, sivár, vigasz és békesség nélkül való, azért züllött szét és pusztult el végül minden olyan szervezet, mely nélkülözi az éltető lelket. Annak a világnak romjain azonban,
