Harangszó, 1921
1921-06-12 / 24. szám
188 RARANQSZO. 1*21. június 12. útján. Mindenik előadás után bibliamagyarázat volt. Dr. Kiss Ferenc Példabeszédek 2. í—5., 9*—ío. igéivel arról tett bizonyságot, hogy Isten félelme nélkül a legjobb dolog méreggé válik az életre nézve. Szabó Imre Nikodéinus példáján a bizonyságtevés kényszerét tárja fel; akit megérintett az Úr Jézus, az kénytelen bizonyságot tenni róla. Pauer Irma Efezus 4. is. és János 3.30. ellentétében tárta fel a két egymást kiegészítő folyamatot: növekedésünket Krisztusban s átszállásunkat Ő előtte. Utolsó alkalommal dr. Molnár Gyula törvényszéki biró beszélt Ján. Jel. 21.8. nyomán arról a gyávaságról, mely bővölködvén emberfélelemben, de szűkölködvén az élő Isten félelmében tönkretette hazánkat. Vasárnapi alkalommal újból evangélizáló istentiszteletek voltak a ref. és ev. templomokban. Előbbi helyen Nagy Gyula fülei lelkész aki az evagéliom melegéből kihűlt egyházakat üres csigaházhoz hasonlította Róni. 1 . íe., utóbbin Turóczy Zoltán igehirdető szolgálatával. János 12. í—ii. megpillantotta azt a Jézust, aki sírva közeledik Jeruzsálemhez, de mosolygó arccal megy Bethania felé. S az igék meleg verőfényében meg kellett látni a gyülekezetnek, hogy öröme is van Jézusnak fehérvári látogatásában, mert Máriákat, Mártákat és Lázárokat várhat benne,, kik egészen reápazarolják életüket az 0 szerelmére. A konferenciával kapcsolatban három alkalommal kis biblia-órák és vasárnapi iskolák voltak gyermekekkel, továbbá misz- sziói látogatások betegeknél, családoknál, evangélizáló órák kórházban, rokkanttelepen, fiú-otthonban és a fogházban, hol dr. Molnár Gyula, Szalay Lajos C. E. fogházmissziói munkások, Vargha Gyuláné, Olasz Sándor s más C. E. tagok szóltak. Külön ;rtekezlet volt lelkészek és gyülekezeti ílőljárók részei. Olasz Sándor r Cselek. 2.36. alapján szóit a diadalmas Úr Jézus Krisztusban való üdvbizonyoságból fakadó gyülekezeti szolgálatról. Szabó Imre Szolgálatunk ma c. előadásban két pontra szegezte a figyelmet. Vissza kell állítani a lelkipásztor hitelét és pedig magának a ""'ám ezen az estén az éjjeliszekré- emre készítve. — Magam szedtem a Hüvös- "xlgyben — mondta Lottika. Most is kedves virágom a gyöngyvirág. A mese, a dal, az álmodó hallgatások tették széppé diákéveim utolsóját és röpítették tova pillango-szár- nyakon az időt. Mert hiába mutatott szobámban az óra örökké tizenkettőt, az idő múlt és rohamosan következett el piros-pünkösd ünnepe, melyre haza mentem. A haza alatt a diák csak a szülői házat érti, ahol az egyetlen és igazi otthona van. Lehet bármilyen jó sorsa idegenben, sohasem mondja, ha nem a szülőihez megy, hogy »haza megyek«, hanem csak azt, hogy a »lakásomra megyek«. Én is így voltam. És bár diákkorom, serdülő ifjúságom legszebb emlékei fűződnek a hadnagy-utcai öreg házhoz, a benne lakott nemes, jó emlelkipásztornak saját magával, gyülekezetével és a világgal szemben. A másik pont az, hogy az egységes gyülekezeti megele- venedés titka a prezbitériumok hivatottsá- gában van. A konferencia utolsó estéjén megalakult Székesfehérvárott a C. E. Keresztyén Szövetség. Május 30-án reggel a vendégek búcsúztatása volt „Isten velünk viszontlátásra“ kezdetű ének hangjainál, 31-én este 7 órakor pedig hálaadó isten- tisztelet Mk. 5.17—21. igéivel. Az Úr adjon másutt is ilyen drága alkalmakat, mint a fehérvári „dicső napok.“ Hány biblia kelt el az utolsó két esztendőben. Bpesten a Deáktéri templom tő- szomszédságában van a Brit és ktil- dölfi biblia társulat bibliát terjesztő könyvesboltja. Ebben a könyvesboltban 1919-ben 10,137 teljes biblia fogyott el. 13,898 új testamentum és 5402 szentírási rész. Különösen a kommün alatt vásároltak nagyon sokat. De ebben az évben még a megszállt területekre is ment valami. 1920-ban körülbelül felére apadt a forgalom. 4315 egész bibliát adtak el ebben az évben, 5386 új testamentumot, 4446 evangéliumi részt. A nyelvek szerinti statisztika is nagyon érdekes. 1919-ben 19,000 magyar biblia fogyott el. 1920-ban csak 8868. Héber bibliát 1507-et vásároltak 1919-ben és 2033-at 1920-ban 1919-ben 4056 román biblia fogyott, 1920-ban csak 106. 1919-ben ugyanis még Erdélybe Is lehetett küldeni. Ugyanoda ment akkor 59 bolgár biblia. 1920-ban ilyen egy sem fogyott el. Angolt 396-ot, franciát 268-at, oroszt 60-at, berekhez, a kis Kék Leányhoz, — elutazásom előtt való nap mégis örömmel mondtam Lottikának: — Holnap haza megyek. Feleletképpen úgy nézett reám, mintha sajnálta volna, hogy az ünnepekben nem együtt szedünk gyöngyvirágot a Hűvösvölgyben. Hirtelen el is komolyodtam: nem tudtam örülni, ha ő nem örült. Olyanforma érzésem támadt, mint egyszer a cukrászdában, amikor csak én kaptam jegeskávét, Lottika nem. Azt mondta a felszolgáló kisasszony, hogy már mind elfogyott, csak egy adag van s azt nekem tette. Az elárusító kisasszonyok ugyanis rendszerint a férfiakat részesítik előnyben a nők rovására, míg a férfiak megfordítva csinálják ezt. Elszomorodtam akkor is, hogy én egyem jegeskávét, ő meg ne egyék, mikor úgy szereti, az nem lehet s oda toltam eléje: — Tessék I tótot 156-ot, lengyeU 35-öt és holland nyelvűt kettőt adtak el 1919-ben. 1920-ban pedig 204 angolt, 222 franciát, 289 oroszt, 643 tótot, 42 lengyelt és 9 hollandit adtak el. Ebben az évben elkelt három cigánybiblia is. Cigány nyelvre egy Rohacsek nevű ember fordította le a bibliát, aki állandóan cigányok között végez misz- sziói munkát. Az 1921-dik évben az első három hónap alatt 3332 bibliát adtak el. / Elő Koszorú. — Szathmáry Géza emlékezetének. — Egy gesztus volt a szilaj kezű végzet Megmásithatlan, durva legyintése S az ifjú rózsát komoran letépte A rut halál, mely maga ellen vétett! Hiába vitt el komoran magával S ä könnyeinket hasztalan nevette: Lelked még ott is úrrá lesz felette S az alkonyatban^teidhez szárnyal. Hogy elmentél egy biztató sugárral Gyengébb a fény, mely útamat kísérte, Mint néma falvak bágyadt éji mécse, Mely árván küzd a ráülő homállyal! Hány tervünk s lelkünk mennyi pazar álma Fekszik most itt e koporsóba’ halkan S fájón zokog a bús halotti dalban " A nem jött napok szent szomorúsága. De sírod fölött, mintha már is látnám, Valaki ott áll őrködően, bátran, Mint szótlan silbak borús éjszakában, Virrasztva csendben alvókat a vártán! Az Ifjúság, tűnt napok szent varázsa ; Mosolygó nap, mely nem tér nyugovóra — Az nem lehet, hogy csak én egyem, maga meg ne egyék, mikor szereti — mondta az édes, kicsi lány és megfelezte a jegeskávét... Az édességeinket — akkor még nekem is voltak — megfeleztük, a keserűségeinket — nem markoltak mélyen a lélekbe — megédesítettük. Egymás bús arcát nem tud.uk nézni. Most is, ahogy észrevette szám szögletében a kesernyés vonást, elmosolyodott és elkezdett anyáskodó szavakkal cirógatni: — Legyen jó otthon és... és... — itt elharapta kedvesen a szót, mint a piskótát, mely után édes marad a nedves-piros szájszél. — Gondolok reá sokat, Lottika — mondtam én ki azt, amit ö elhallgatott. ^Mert hát a kicsi lányok, a nagy leányok és a nők általában művészettel tudnak hallgatni, félmondatokban beszélni. A kis fiuk, a vén fiuk és a
