Harangszó, 1921
1921-06-05 / 23. szám
XII. évfolyam. 1921. június 5. 23. szám. E*I*I0* »rerkeut« ét kiadó: SZALAY MIHÁLY. Tiraazarkaaztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovéazpatonára (Veazprémmagya), eldfl- zatéal dijak, reklámidők a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának -^zantgotthárdra (Vnavármegye) küldendők. Elóflzatéat elfogad minden evang. lalkéaz éa tanító. Megjelenik minden vaaár- nap. HARANGSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ hivatalos la Szerkeaztl óa a kiadóiért féléidé: CZ1FOTT GÉZA •ZENTQOTTHÁRD (Vaavármegye.) A „Harangsző" előfizetési óra egész évre: Luther- Szövetségl tagoknak clm- szalagoa küldéssel 88 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szdvetségl tagoknak clmszalagoe küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A ,,Harangazó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldónyo- kát küldünk. PJA. ------A keresztyénség lényege. Mióta Harnack, a berlini tudományegyetem theológiai fakultásának közismert tanára >a keresztyénség lényegéről« szóló tartalmas előadásait megtartotta és önállóan is közreadta (Rácz Lajos sárospataki theol. tanártársunk jeles fordításában magyarul is olvashatók), azóta többen is önállóan foglalkoztak ezzel a nagy kérdéssel, mely egész valónkat érinti s a világháború szerencsétlen befejezését követő szomorú megszállás alatt gyakorlatitag is aktuálissá vált. Azt mondották, bogv a keresztyénség a kiengesztelés és a megváltás vallása, mely, mint ilyen, az emberiség összes vallási törekvéseinek, vágyainak és reményeinek a teljessége, s az emberi szív, érzés, akarat és értelem összes vallási követelményeinek és szükségeinek a kielégítése. Legméltóbb e vallás imádásunk és tiszteletünk legfőbb tárgyához: az Istenhez s 'az ő képét magán viselő lényhez : az emberhez, Hegel mondása szerint: az absolut vallás, tehát a vallás, a vallási fejlődés befejezője. Konkrétebb alakban ezek a meghatározások abban a gyakorlati célban foglalhatók össze, hogy a keresztyénség az istenfiúság és a testvéri Szeretet vallása, — fiúi szeretet Istenünk, mint irgalmas, kegyelmes és bűnbocsátó mennyei atyánk és testvéri szeretet különbséget nem ismerő felebarátaink iránt, amiben egyúttal a keresztyénség vallási és erkölcsi oldalának összefoglalása és magasabb egysége is bentfoglaltatik. Legalább Jézusnak életében és az ő evangéliumában az isten- és emberszeretet, a fiúság- és testvériség a* keresztyénség lényege, amiben épen. az ő istenemberi'messiási személyisége ami utólérhetetlen péidányké- pünk, útunk, igazságunk és életünk most és mindenkoron, ép azért csak ő benne és általa van a mi váltsá- gunk és üdvösségünk egyéni és társas közösségi életünk összes vonatkozásaiban. Ebben rejlik épen az emberiség megváltójának önfeláldozó világ- és vallástörténeti tragikuma, hogy ő aki egyebet nem tett, mint szeretetből szolgált, gyámolított és gyógyított, megrendítő határozottságával, az ige fegyvereivel és ítéleteivel a bűnös világ minden szenvedélyét és gyűlölködését hivta ki maga ellen, hogy aztán a zsidó nép és a vallás állítólagos ellenségeként a gonosztevő halálát halja a golgothai keresztfán. Az istenfönség és ten+réri szereit eme jézíjsi vallása sajnos bennünk, közöttünk és általunk szinte csődöt mondott, mert nem látjuk sehol a szeretetet szerencsétlen hazáikban sem fönt, sem lent, sem államba^, sem társadalomban, de még az anrfök művelésére hivatott egyházainké híveiben sem. Dicséretes kivételek a külföldi, főleg protestáns missziók, /s e tekintetben egy »seregszemle« alkalmával sincs okunk pirulni és szégyenkezni. Rideg önzés és tülekedés ma az élet s élvezőkre és nyomorgókra oszlik fel a mai társadalom. Már pedig Jézus szerint, aki övéi közül a legkisebbel is jól cselekedett, őérte cselekedte azt. S ha ma kapunk is segítséget, tömegesen szinte sablónszerüen gya- korólják azt semmi, vagy kevés tekintettel a vagyoni és családi állapotra. Amit iVernk a maga >Jézus«-ában annyira sürget: die praktische Durchsetzung des Christentums in der Welt, vagyis a keresztyánségnek az életbe való bevivését és megvalósítását, attól. mi ma nagyon távol állunk s a vörös uralom még inkább bomlasz- tólag hatott az állapotokra. Jézus elfordulna ettől a világtól, mely 2 ezer év múlva ilyen katasztrófális időben oly keveset, vagy épen semmit sem valósított meg az ő isten- és emberszereteti evangéliumából, s az ő lelki szabadságából és tiszta erkölcsiségé- böl. Még a templomban való hely- foglalásunkon is meglátszik a mi szakadozott, atomisztikus, tehát felaba- ráti testvéri szeretet nélküli keresz- tyénségünk, amelynek keserveit úgy papi, mint világi körök részéről mi magunk is családunkkal együtt ugyancsak éreztük kiutasításunk alkalmával a vaggonokban és mostani szűk szám- kivetésszerii pesti lakásunkban. Egy ma önmagát tépő, marcangoló és szeretetben, örömben oly szegény, sőt a vallásos, sőt erkölcsi fogalmakban is oly zu . r o; keresztyén világban pillanatnyira ugyan felejteni igyekszem a jelen nyomorúságot, de epaz- ért lelkemben fölidézem elsősorban a magam megnyugtatására képét annak, aki bizonyára túl fogja mindazt élni, sőt afelett máris ítél és megvigasztal mindeneket. Igen, Jézus keresztyénsége az isten- fiuság s a tevékeny testvéri szeretet keresztyénsége, amelyben a szeretet szolgálata a legelőkelőbb cselekedet, s mert az nincs meg mibennünk és miközöttünk, ép azért oly rideg és önző a mai világ és oly könyörtelenül nehéz, sőt elviselhetetlen főleg az intelligens középosztály helyzete. Jézus istenfiuságban és felebaráti szeretetben szolgálatos evangéliuma még át nem hatotta a mai világot, amelynek még nem jött meg az igazi karácsonya s a husvétja. Adná Isten, hogy mielőbb jöjjön el, mert ettől hazánk és egyházunk sorsa is függ. Ez volna aztán az igazi »keresztyén kurzus«, a valódi »regnum christia- num«, amelyet nem bántana a ma már sajnosán tapasztalható »klerikális elhajlás« s a felekezeti érzékenykedés veszedelme sem. Úgy legyen I Dr. Szlávik Mátyás volt eperjesi theol. akad. dékán- tanár,
