Harangszó, 1921
1921-05-29 / 22. szám
HARANQSZO. 171. 1921. májas 29. ajánlólevelében nem resteli mégis a tehetetlen Dobzse Lászlónak mondani: >Te legjobb és legkeresztyénibb király, valamint a trón magaslatán mások fölött álsz, úgy hihetetlen és csaknem mennyei erényekben bővelkedel. Cselekvéseidet és gondolataidat mennyei ihlet sugalmazza. Életem utolsó leheletéig felségednek nemcsak parancsait, hanem gondolatait is teljesítem.« IgV hát nem tudott Luther szineskedni és hízelegni, ó bizony a hazánkba jött és csúfos kudarcot vallott Brandenburgi Joakimról is kimondta, hogy asszonykapitány, aki soha véres kardot sem látott és Vili. Henrikkoro- náját is másként fényesítette. Jellem dolgában tehát nagy volt a közbevetés Luther és Werbőczi között. Werbóczi hazafiias nagy érdemeit hálásan elismerjük, de sajnáljuk, hogy Luthert,' aki mások nemzeti jogait is tisztelte,, védte s a magyarokat is szerette, becsülte, meg nem értette s benne csak a gyűlölt idegen németet s a kiátkozott eretneket látta. A magyar államférfiak közül Luther fellépésének fontosságát Werbőczi ismerte fel legkorábban, amint ezt németországi utjából látjuk. A királyi tanács küldötte ki őt és Balbi Jeromos pozsonyi prépostot Wormsba, hogy segítséget kérjenek a török ellen. Werbőczi február 24-én vett búcsút Esztergomban az öreg Szakmáry és alá szaladva tanulja .Newton tételeit ; vagy még meszebbre: a flörtben úszó, hamis fényben hivalkodó nagy városba, ahol koplalnak az emberek, hogy színházba mehessenek és azért olyan sápadtak, mert keveset alusznak, hogy többet élhessenek... Még nem tudja a kislány, hogy jobb itt, a virágok között, ahol méhek szedegetik a mézet, vadvírágosak, illatosak a rétek s az erős-karú legényeknek barnára sült az arca és kackiás a bajusza: még nem tudja, hogy szépen szól a mezőkről hazatérő gulya mélabus kolompja; azt sem, hogy szép bordó-holdas nyári estéken az aratók ajkáról elhangzó nótaszó és önkénytelen imára hivó, üde, tiszta az esteli harangszó. . A tanítókisasszony tudja már, milyen szépek az aranybóbítás mar- garetták, a pillangószárnyu pipacsok, a kökényszemü búzavirágok; milyen jó a hamisítatlan, friss tej, amivel minden délután szinültig tölti a fe- hérmázos bögrét a szomszédasszony ; és a fehér, puha kenyér, amit komQyörgy primástól. Négy ezüsttálat kért tői! kölcsön, mert Wormsban sem akart csorbát ejteni a magyar vendégszeretet jó hírén. Bizonyára már eddig is hallott, de most távozásakor újabb hírt vett Lutherről, akit zavargó és Ovidius szavai szerint >a bűnéből is dicsőséget csináló« embernek mond, míg mások > Pál apostolnál sem tartják alábbvalónak.« Különösen az lepte meg, hogy Luther sok előkelő embert is megnyert. Kérdezősködni kezdett, hogy nincs-e tudós, aki e »Góliát-fattyu« ellen elég élesen szállott sikra. Ekkor hozott neki valaki egy »egyetlen aranyos« könyvet, mely állítólag Jegala- posabban forgatja fel Luther tanítását. Lanciloto Politi olasz tudós műve volt ez, aki Ambrosius Catharinus néven lépett be a dominikánusok közé. A címe: »Apologia Luther Márton dögvészes dogmái ellen« s a pápaságot, a gyónást és a purgatóriumot védi benne. Werbőczi ezt a könyvet előbb kapta kezébe, mint maga Luther, aki gyorsan, még wormsi útja előtt felelt reá. Tagadja, hogy az egyház a pápaságra volna alapítva, mert az egyház igazi fundamentuma a szellemi és láthatatlan kőszikla, a Jézus Krisztus. Bécsben megállapodva Werbőczi ezt a könyvet a híres Syngrenius műhelyében nyomatta ki, ötven aranyat fizetett érte és ingyen osztogatta lóval, no meg »kakas tejjel« sütöttek. . . Szépnek találja iehérre meszelt szobáját is és nem gyűlöli a gyerekeket, mint a tintásújju postáskisasszony, hanem örül nekik, mikor látja, hogy derengő koponyájukban megfogamzott a tudás palántája. Nem unalmasnak, inkábbb nyugalmasnak mondja a falut, ahol nemcsak ányós- laci-féle kuplékból ismerik a holdvilágot, hanem valóságban is bekukucskál este áz ablakon és halavány pásztákat von szelíd sugaraival a szoba falára; lombsusogásos, misztikus az éjszaka és olyan a hajnal, mint a La-franze-rózsa feslő bimbója. . . Május van... A kúriák táján galambok csókolóznak, gólyák kelepeinek, feslik a bazsarózsa, hull az akácszírom, álmodoznak a lányok és várják a szívük lovagját... A kertben szarkák csörögnek: Vendég jön, mondják reménykedve. . . Talán a várva-várt álomlovag?... Porkoláb István. szét, hogy minél többen megismerjék. De V. Károly és X. Leo kedvét is kereste vele, hogy a kért segítséget annál inkább megkaphassák. Főként pedig Lajos királynak ajánlotta figyelmébe a művet egy hízelgő előszóban, ó maga is, úgymond, átolvasta futtában a könyvet s úgy látja, hogy a szerző elérte célját. Azért nyomatta ki, mivel az egész vidéken csak egy példány volt belőle s mivel a pénzt nem lehet jobban felhasználni, mintha Krisztus és a mi hitünk védelmére fordítjuk. Végül pedig felszólítja a fiatal királyt, hogy a dühöngő pestist (Luther tanát) a szarmatákon túl is szánjüzze. Márc. 24-én érkeztek meg Wormsba Követtársa, Balbi Jeromos pozsonyi prépost, egy nem jó hirü olasz humanista volt, akinek mint nevelőnek Lajos király megrontásában is nagy a része. Rajtuk kívül itt volt még hazánkból Frangepán Bernát a ve- jével, Brandenburgi Györgygyel. Transsylvanus Miksa erdélyi humanista volt az, ki a gyűlésen Luther könyveinek címét felolvasta. Megemlegette ezt később is és Luthertől való búcsuzása nem maradt reá hatás nélkül. Hazánkban is ismerős nevek még a Wormsban szereplők közül Cuspinianus, Schneidpeck, Thun és Feilitsch. Április 2-án, midőn Ferdinánd főherceg, a későbbi magyar király bevonult, nagy tisztesség érte a magyar követeket. Balbi a császár mellett, Werbőczi pedig a császár mögött két bíboros között haladt. A birodalmi gyűlésen ápr. 3-án fogadták őket s a szónoklatot itt Balbi mondta. Ez festette le a veszedelmet, mely Magyar- országot és az egész keresztyénséget is fenyegeti. Április 15-én közvetlen Luther megérkezése előtt Werbőczi sürgette meg újabb beszédben a birodalmi gyűlés válaszát, mert Szent György napján már otthon akartak lenni az országgyűlésen. S így a magyarok ügyét éppen akkor tárgyalták, mikor Luthert is hosszú várakoztatás után 17-én és 18-án, a gyűlés elé bocsátották. Luther hősi hitvallása után a furfangos elméjű Werbőczi, ki előbb kigyót-békát kiáhott Lutherre, most ebédre hívta meg asztalához vengé- gül. így bizony úgy lehet, a magyar prímás ezüsttáláról evett a nagy eretnek Luther is. Werbőczi azt hitte, hogy a fehér asztalnál jobban boldogul vele s a jó magyar konyha s az erős magyar borok is megteszik ha-
