Harangszó, 1921
1921-04-17 / 16. szám
Mi. tud, nem akar tudomást venni az Isten irgalmát szomjazd, az Istent keresd lelkek megmozdulásáról. Mint »római császár« és »spanyol király« képtelen a felismerésére annak, hogy a wittenbergi kalapácsütések nyomán megindult lelki zajlások: a kor lelktiletének érett gyümölcsei. Egy átokbullával véli azért ő is eüntézett- nek a »barát ügyét«. Holott annyira világos, hogy itt nem >a barát ügyéről«, hanem sokkal inkább a »Krisztus ügyéről« esik szó. A birodalmi város. A hesseni tartományban, a Rajna balpartján elterülő Worms, Németország legrégibb városai közül való. Mint birodalmi város, gyakran volt birodalmi gyűléseknek székhelye. Itt kötötték meg 1122-ben a wormsi konkordátumot. Itt tárgyalt I. Miksa 1495-ben az örök béke felől. Ide hívja egybe V. Károly császár is 1520. nov. 20-án kelt elhatározásával 1521. január 6-ára a birodalmi gyűlést. Az egykorú feljegyzések szerint, nem kevesebb: 80 fejedelem hatalmas udvartartással, 130 gróf, 15 idegen állambeli nagykövet és egy végnélküli sora a lovagoknak, nemeseknek, apródoknak, kereskedőknek és egyéb érdeklődőknek érkezik meg ez alkalommal Wormsba, a nagy múltú város falai közé. „Az élet“ Wormsban a birodalmi gyűlés tartama alatt. Eszem-iszom, dinom-dánom, ki- mondhatlan fényűzés, feslett élet, le:=: TÁRCA. = Luther Wormsban. Készül Luther Wormsba, csak a napot várja, Kérve marasztalja minden jó barátja, Borús sejtelemmel aggódnak miatta, Van, ki lelkében már előre siratja. Ne készülj, ne indulj, keserűn megbánod 1 Mért lenne ily korán kegyetlen halálod? Mi lesz a megkezdett tiszta, igaz üggyel, Ha elveszt az ellen rút, hamis ürüggyel ? Nyugodtan hallgatja baráti szavokat; Ne rémítsétek el — így szól — magatokat. Kiadta a császár pecsétes íráson, Itt vanrindulhatok, nem lesz bántódásom. S ha egyszer kiadta, hiszem, meg is állja, Számíthatok írott császári szavára. Hódoló hűséggel reá hagyatkozom, Bizalmatlanságra se okom, se jogom. De azok csak féltik, könyörögve kérik: Ne menjen vesztébe; biztos: elítélik, Mert a császár nem mer azok ellen tenni, Kiknek a cél minden, az adott szó semmi. Húsz Jánosnak is volt császári írása, Azzal ment zsinatra Konstanz városába; HARANQSZO. dér világ amerre csak a szem ellát... Ez Worms a birodalmi gyűlés tartama alatt. Február 24-ét a császár születése napját (Szül. 1500.) római fénnyel és pompával ünnepük mindenfelé a városban. Ez alkalommal külön bűnbocsánatot is hirdetnek, de nem sok értelme, nem nagy keletje van. Mert akiknek a búcsú szól, azok közül itt mindenki »Márton érzelmű.« Se szeri, se száma az ünnepi társas lakomáknak, ahol aztán eszeveszetten ürítik a habzó, gyöngyöző borral telített serlegeket. Egy lakoma alkalmával 72-en egy éjszakán 1200 (francia mérték szerint) liter bort fogyasztanak el. Sokan a szó szoros értelemben halálra isszák magukat. Aztán meg erősen járja már akkor is a kártya. Egy főpap, egy ülőhelyben 3400 forintot veszít el kártyán, egy világi pedig ugyancsak egyetlen éjjel 60,000 forintot kártyázik el. Az egykorú író megjegyzi, hogy mindezek a dolgok böjti időszakban mennek végbe. A személy- és vagyonbiztonság Wormsban a birodalmi gyűlés tartalma alatt legkevésbé mondható biztosnak. Alig múlik el éjszaka, amikor is legalább 3—4 embert meg nem gyilkolnak. Római módra megy a gyilkolás, a lopás és >a szép asszonyok« akárcsak a lepkék lepik el az utcákat. Aleander. A pápa képviseletében Aleander Jeromos bibornok vesz részt a biroArra is rátették a császár pecsétjét, Mégis tűzre szánták: máglyára Ítélték. A többinek is mind, ki szót mert emelni S megpróbálta Krisztust hűséggel követni, Amint igéjében maga elénk szabta: Üldözés, gyalázat, halál lett jutalma. Wald Pétert elűzik messze hazájából; Wikleft meggyalázni kiássák sírjából; Vasra kerül s máglyán ég Savonarola; Vasát, tűzét soha nem sajnálta Róma!... — Tudom ... és ha Wormsban akkora tűz égne, Hogy haragos lánggal felcsapna az égre S annyi ördög várna és robogna elém, Mint ahány zsindely van a házak tetején: Akkor is elmennék! El kellene mennem, Mert Krisztusról kell ott bizonyságot tennem, Krisztusomért pedig életem se drága, Érte élek, vagy kell, megyek a halálba! Amerre megy utján, város, falu népe Tömegestül tódul, özönlik elébe: Ki az a tudós és bátor lelkű férfi, Aki Róma ellen fel tud és mer lépni? Jól ismerik nevét hírből, hallomásból, Utcákon hirdetett császári írásból, Mit ő maga is lát sok helyen kitűzve: Luther minden műve vettessék a tűzbe 1 1921. április 17 dalmi gyűlésen. Kiváló hittudós, nyelvész, zenész és mathematikus. Mondják, hogy ő fogalmazta a Luther ellen kiadott birodalmi átkot. A birodalmi gyűlésről, általában a helyzetről Rómába küldőit jelentései — mindent meglát, hall, észrevesz, — különösen figyelemre méltóak és a reformáció történetére nézve elsőrangú, értékes forrásmüvek. Nem túlzók egyáltalán, csak a puszta tényeket szegezem le — jelenti Aleander Rómának — a klérust megfertőzte, a népet vakká tette; a nemesség isteníti. Ott van a szász választó-fejedelem, a császár távollétében Rajnántúü rész kormányzója ; majd itt a melancholikus és hülye pfalzi gróf, Nyugatnémetország kormányzója. Egész évben nem lehet tíz szót kivenni belőle, most meg folyton ordít Róma ellen, akár tíz bika. Azt üzenem a mi poétáinknak és rethoráinknak Rómába, akiknek minden tevékenységük abban áll, hogy pár verset hónapokon keresztül csiszolnak s egy nyomorult szónak a kedvéért egymást csak rágalmazni tudják, szenvedjék el immár egymást, béküljenek ki egymással s így egyesült erővel védelmezzék meg hitünket. Most van itt az alkalmatos idő s helyén való dolog: az ellenséget salát fegyverével legyőzni. Vajha azért a pápa néhány kiváló talentumot, akár jutalom és kedvezés ellenében is a szent írás szorgalmas tanulmányozására és hitünknek írásbeli vé- delmezésére buzdítaná. Foly a gyűlés ezerötszázhuszonegyben Tágasra épített, csillogó teremben. Tizenhetedikén április havának Itt is, ott is mozgás és sugdosás támad. Ekkorra idézték Luthert számadásra, Komoly színvallásra, itéletmondásra. De sokan jöttét is bűnül rójják néki: Könnyebb, simább volna amúgy elitéin*Sok más szív megáldja, győzelmét kívánja; Egy híres tábornok ekkép szól hozzája: Kemény harcba indulsz, szegény, jámbor barát, Hogy bemutasd s megvédd a magad igazát. Nehezebb csatába mi is ritkán fogunk, Kiknek ez kenyerünk, mindennapi dolgunk. De ha igazad van, légy erős e hitben: Jó ügyet, jó embert nem hágy el az Isten! Belép a terembe; meg is meglepődik, Amint a csillogás szemébe verődik. Fény az épületen, fény az embereken, Fény a mindenünnen rátapadt szemeken. Ott a magas császár, fejedelmek, hercegek, Érsekek, püspökök, főrangú követek. Kirí a szerzetes egyszerű ruhája, Ki Krisztus alacsony, szegényes szolgája. Bocsánalkéréssel kezdi a beszédjét: Félre ne ismerjék és meg ne ítéljék,
