Harangszó, 1921
1921-04-17 / 16. szám
XII. évfolyam. 1921. április 17. 16. szám. r Fel*!«» ezerkesctő ós kiadó: SZALAY MIHÁLY. Tórsszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovószpatonáre (Vdzprémmagy*), előfizetési dijak, reklamációk a HARAN09ZÓ kiadóhlva tatának Szentgotthárdra (Vusvármegye) küldendők Előfizetést elfogad minden avang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasár nap. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. Szerkeszti és a kiadásért felelős: CZIPOTT OÉZA SZENT QOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó" előRzetásI ára egész évre: Luther- Szövetségi tagoknak cím- szalagos küldéssel 86 K, csoportos küldéssel 80 K, a nem Luther-Szövatságl tagoknak clmszalagoe küldéssel 94 K, csoportos küldéssel 88 K. A „Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldánye- kát küldünk. A „DUNÁNTÚLI LUTHER-SZÖVETSÉG“ HIVATALOS LAPJA. Worms. A háború negyedik esztendejében ültük meg október 31-ikének 400 éves jubileumát. A háború nyolcadik évében ünnepeljük a nevezetes wormsi birodalmi gyűlés 400 ik évfordulóját. S az a három és fél év, amely eltelt 1917. október 31-ike és 1921. április 18-ika között, egy világot rombolt le körülöttünk és bennünk. Ha csak tíz évet tekintünk is vissza, úgy érezzük, hogy más plánétán járunk. Van-e még meggyötört és elfáradt lelkűnknek annyi rugalmassága, amennyivel négy hosszú évszázadot átfoghatnánk? Történhetett-e annyi idővel ezelőtt valami, ami bennünket, a világháború gyászába öltözött, kereszthordozó bús magyarokat érinthetne és érdekelhetne. Woimsl Egy idegen városnév. Mennyi nevet hallottunk mi már: Szerajevótól Trianonig, Antwerpentől Nikolajewskig, Archangelsktől Dober- dóig 1 Mintha inkább a felejtést keresnénk, mint az emlékezést! De nem is a Rajna-menti német táros az, amiről emlékezni akarunk. Nem egy földrajzi helyhez, nem egy történelmi évhez zarándokolunk. Mi a wormsi birodalmi gyűlés évfordulóján egy emberre nézünk. Egy emberre, aki a világ hatalmasságaival szembekerült, szembeszállott, s megállta a helyét; aki az intézmények várfalait megostromolta a kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő lelkiismeret erejével s győzött; aki ma- gárahagyatottságában és gyengeségében Istenre hagyatkozott s nem csalatkozott. Luther Wormsban. A bányászfiu a birodalom császárja és rendjei előtt. A szerzetes a p#pa nunciusa, érsekei és püspökei előtt. Egy ember a történelmi nagyhatalmak előtt. A zsoltár szavai jutnak eszünkbe: »Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá ?< A wormsi jelenet az ember méltóságát, az emberi lélek szuverénitását hirdeti minden talmi méltóság és szuverénitás felett. Sem a- számító józanság, sem a politikai Mérlegelés, sem a teljes elszigeteltség nem tartja vissza Luthert attól, hogy azt mondja és azt cselekedje, amit Isten igéjéberü fogva tartott lelkiismerete diktál. Luther wormsi szereplésétől' még pártfogói és hívei sem voltak elragadtatva. Az ügy érdekében helyesebbnek tartották volna, ha a reformátor egy kis engedékenységet mutat. De Luther nem volt hajlandó alkudozni ott, ahol a teljes igazság védelmét kellett vállalnia. A legnagyobb és legszentebb példát követte: Istenben rendületlen bizva kész volt inkább minden szenvedésre, mintsem hogy egy részét is megtagadja annak, amit igaznak Nmert meg.' Isten országának ügye ma is csak így haladhat előre az emberek világában, ha az az ügy annyira átmegy az egyének vérébe és szívébe, hogy teljes elszántsággal és bátorsággal, még ha mindent kockáztatni kell is, kitartanak, mert máskép nem cselekedhetnek. Az igazságot és a haladást nem intézmények, hanem emberek biztosítják. Az intézmények rendeltetése, hogy az embert szolgálják; mert az ember mindennek ura, csak az Istennek tartozik hűséggel és engedelmességgel. Ezt hirdeti nekünk Luther Wormsban, s ezt megszívlelnünk mai helyzetünkben nem időszerűtlen s nem is szükségtelen. Vannak, akik ma az emberektől félnek, s az intézményektől remélnek üdvöt. Luther megtanít bennünket az emberektől nemfélni, az intézményektől nem sok jót várni, hanem teljesen Istenre hagyatkozni. S megtanít arra is, hogy óriási erő van nemcsak a cselekvésben, de a nemcselekvésben is. »Másként nem tehetek.« Emberek kellenek, akikben van egy határozott »igen« és egy elszánt »nem«. A wormsi birodalmi gyűlés négyszázadik évfordulóján egy emberre nézünk, aki példaképül szolgálhat nekünk a meg nem alkuvásban, az elszántságban, a bátorságban. Akinek fellépéséből azt látjuk, hogy azok, akik önmagukat semminek tartják ott ahol az igaz ügyért kell harcolni, s a tiszta lelkiismeretet nagyobbra tartják mindennél, amit a világ adhat, amivel a világ kecsegtet, — azok erősítik az igazságot, békességet és életörömöt. A négy évszázadot feledteti velünk wormsi fellépésének örök érvénye, s nem csupán a kegyelet téteti le velünk a koszorút a keresztyén hit egy nagy hősének lábaihoz, hanem egyúttal egy sereg tekint vezérére, mint tündöklő példájára a lelki nagyságnak és emelkedettségnek. Luther élő hite éljen egyházunkban 1 Németh Károly. Képek a négyszázeszten- dös múltból. A császár. A trónon, V. Károly »római—német császár« néven, a spanyol királyi háznak egy ifjú sarja ül. Igénytelen, beteges külsejű, zárkózott jellemű, úgyszólván gyerek-ember, de már is ravasz diplomata. Később a hideg számítás nagy mestere. Típusa a középkori értelemben vett egyházi, világi hatalmat magában egyesítő, világuralomra törekvő császárnak. Egy mindhalálig hajthatatlan lélek, ki nem
