Harangszó, 1921

1921-01-09 / 2. szám

1921. január 9

HARANCJSZÖ.

13.

A betlehemi gyermek.

— A Krisztus-legendákból. —

Lagerlöf Z. után: Kiss Samu. 2

A kis gyermek napról-napra eljött és künn a réten játszadozott; a katona nem tudta megállni, hogy rajta és játékán ne csodálkozzék.

— Igazán különös, — gondolta, hogy már teljes három év óta állok órt ennél a kapunál s még nem akadt semmi, ami a gondolataimat foglalkoztatta volna ezen a gyermeken kívül.

De a katona egyáltalában nem lelte örömét a gyermekben. Ellenkezőleg egy öreg zsidó látnok félelmes jóslatára emlékeztette, aki azt jövendölte, hogy egykor a béke ideje száll majd le a földre. S ezer éven át nem fog vér folyni, nem lesz háború, hanem az emberek testvérekként fogják egymást szeretni. Ha a katona arra gondolt, hogy valaha ilyen rettenetes idő is jöhet, borzalom járta át a testét s keményen markolta meg a lándzsáját, mintha abba keresne támaszt.

S minél tovább nézte a kis gyermeket és játékát, annál gyakrabban kellett az ezeréves béke uralmára gondolnia. Attól ugyan nem félt, hogy már most bekövetkezhetik az, de nem szerette, hogy ilyen szörnyűségre még csak gondolnia is kellett.

Egy napon, midőn a kicsike a réten a virágok között játszott, heves záporeső kerekedett. Mikor a gyermek látta a nagy kövér esőcseppeket, melyek a törékeny liliomokat verdes- ték, aggodalom fogta el kedves virágai miatt. Oda sietett közülük a legszebbhez és legnagyobbhoz, lehajtotta merev szárát a földre,, úgyhogy az esőcseppek csak a kehely alsó oldalát érték. Amint így az egyikkel végzett, sietett a másikhoz s hasonlóan meghajtotta annak is a szárát, úgyhogy a virág kelyhe a föld felé konyult. Azután a harmadikhoz, negyedikhez; míg csak a mezőnek minden virága védve nem volt a heves zápor ellen.

A katonának mosolyognia kellett, midőn a gyermek munkáját nézte.

— Attól tartok, — mondá — hogy a liliomok nem köszönik ezt meg neki. Természetesen letörött valamennyinek a szára. Mert hiszen nem lehet ezeket a merev növényeket ilyen módon meghajlítani.

Mikor aztán a zápor végre elállt, látta, hogy a kis fiúcska a liliomokhoz siet. S leírhatatlan bámulatára a legcsekélyebb fáradság nélkül egyenesítette ki a merev szárakat. Úgy látszott, hogy egyetlenegy sem tört el, vagy sérült meg. Virágról virágra járt s a megmentett liliomok csakhamar újra teljes pompájukban tündököltek a réten.

Amint ezt a katona látta, különös harag fogta el.

— No lám, micsoda egy gyermek ! — gondolta. Hinni is alig lehet, hogy ilyen balgaságot végezhessen. Milyen ember lesz ebből, ha még azt sem tudja elviselni, hogy egyetlen liliomot letörve lásson ? Hogy futna el, ha az ilyennek háborúba kellene menni ? Mit tenne, ha azt a parancsot kapná, hogy gyújtson föl egy házat, mely tele van asszonyokkal és gyermekekkel, vagy fúrjon fenékbe egy csapat- szállító hajót.

Megint a régi jóslatra kellett gondolnia s félni kezdett, hogy csakugyan eljöhet az idő, amikor az teljesedésbe megy. Ha ilyen gyermek is születhetett, mint ez, akkor talán már közel is van az a borzasztó idő. Lám már most is béke uralkodik az egész világon s bizonyosan nem is jön fel többé a háború napja. Mostantól fogva ilyen lesz az emberek lelkülete, mint azé a gyermeké. Tartózkodni fognak egymásnak kárt okozni, sőt még azt sem veszik majd a szívükre, hogy csak egy méhet, vagy egy szál virágot elpusztítsanak. Nem fognak véghez vinni semmi hőstettet. Nem vívnak nagyszerű csatákat s nem lesz dicső, győzelmes hadvezér, aki a Kapitóliumra vonuljon. Nem lesz semmi, ami egy vitéz férfi becsvágyát fölkelthetné.

És a katona, aki még mindig remélte, hogy új háborúkat ér s hőstettei által gazdaságra és hatalomra küzdheti fel magát, annyira felbőszült a hároméves kis gyermek ellen, hogy lándzsáját fenyegetően nyújtotta feléje, amint az legközelebb elszaladt mellette. (Folyt, köv.)

Kérelem a „Luther-Naptár“ olvasóihoz és terjesztőihez.

Oly sok helyről jött jelentés eladatlan „Luther-Naptár“-aV.r6\, hogy a nevezett Naptár szerkesztősége az egyházunkra annyira fontos ügy érdekében ez úton intéz kérelmet a „Luther-Naptár“ olvasóihoz és terjesztőihez.

Egyetlen tiszta evangélikus magyar Naptárunknak kivétel nélkül el kellene jutni minden magyarul tudó evangélikus család hajlékába. Szeretettel és bizalommal felkérjük tehát

a „Luther-Naptár“ igen tisztelt olvasóit, híveit, legyenek egyúttal terjesztői a >Luther-Naptár«-nak. Ajánlják azoknak, akik még nem ismerik, egyházias buzgósággal törekedjenek arra, hogy egyházközségükben ne legyen evangélikus ház »Luther-Naptár« nélkül. Terjesszék ki figyelmüket a lehetőség szerint a környékre és a szórvány helyekre is. Címeknek beküldését a >Luther-Naptár«-ra való figyelem felébresztése céljából hálás köszönettel fogad a kiadóhivatal.

Azokat az igen tisztelt lelkész és tanító urakat, akiknél még eladatlan Luther Naptárak vannak, bizalommal felkérjük, hogy felszólítás nélkül ne küldjék vissza a Naptárakat, hanem igyekezzenek lelkes agitációval azoknak elhelyezéséről gondoskodni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol lelkes kézbe kerül a »Luther-Naptár« terjesztése, ott a küldött példányszám is kevésnek bizonyul.

Minden egyházközségben akadna bizonyára vállalkozó, aki kellő honorálás mellett a »Luther-Naptár«-aknak házakhoz hordozóval gondoskodnék azoknak elhelyezéséről. Ha a küldött összes példányok elkelnek, az elárú- sítónak 20% jutalékot, azaz minden példány után 5 kor. biztosítunk.

A »Luther-Naptár« kiadása nem üzleti vállalkozás, hanem kockázatos viszonyok között egyházunknak buzgó szolgálata. Siker esetén a szerkesztőségnek a Luther-Naptár további fejlesztése érdekében pályázatok kiírása utján nagy tervei vannak s egyházi jótékony intézményeket is szeretnénk a tiszta jövödelemből támogatni.

Ezek mellett a »Luther-Naptár« építő hatását is tekintetbe véve, nyilvánvaló, hogy ennek a Naptárnak terjesztése és felkarolása úgy a hivatalosok, mint hivek részéről egyenesen kötelesség.

Azon helyekre vonatkozóan, ahol még nem keltek el a Luther-Naptárak, a végleges elszámolást január hó második felére halasztja a, kiadóhivatal.

Testvéries üdvözlettel: a Luther- Naptár szerkesztősége és kiadóhivatala Sopron, Paprét 2.

Kedves halottunk emlékét méltóképen megörökíthetjük, ha van jó fényképünk róla. Fényképe után megrendelhetjük művészi olajfestésü élet- hű arcképét. A címet és feltételeket lapunk kiadóhivatala közli.