Harangszó, 1920
1920-12-26 / 52. szám
306 HARANQSZO. 1920. december 26 függ. Szegény magyar hazánk jövendőjét is ez dönti el. Áilamrendünket csak az erkölcsi rend teheti erőssé. Törvényeinkbe, az Isten törvénye visz lelket. A haza gyermekeinek erkölcse, élete, kötelességteljesítése attól függ, hogy mily mértékben Isten gyermekei. Társadalmi életünkben is csak akkor jutunk közelebb a békesség, a szeretet, az egymást megbecsülés boldogságához, ha a Krisztus a szívekben él s az emberek életében megvalósul. Egyházunk jövendője is annak Krisztushoz való viszonyától függ. Életünk csak ő benne lehet. Hivatásunk az ö szolgálata. Dicsőségünk az ő dicsősége. Minden fontos, ami egyházunk életével összefügg, ami az államban való elhelyezkedésünkre, avagy a felekezetközi viszonyra, jogaink biztosítására vonatkozik. De egy pillanatra se feledjük el, hogy az első és legfontosabb az, hogy Krisztus legyen a mi megtartónk s tőle nyerjük hivatásunkat, erőnket, életünket és boldogságunkat. Ez egyházunk örökkévaló munkaprogrammja. Indítsuk hát bünbánatra a gondjainkra bízott lelkek százezreit. Sötétségben mutassunk az örök világosság felé. A bűn és elhagyatottság éjszakájában tárjuk fel a karácsonyi fényben felragyogó mennyboltozatot. Vezessünk mindenkit a Krisztus lábaihoz. Tegyük az evangéliomot templomban, iskolában, palotában, kunyhóban az élet világosságává. Építsük ama belső TÁ BCA. Karácsony. — 1920. — Be szomorú most a magyar karácsony Szemünk vidámnak egy arcot se lásson, Ének, imádság zokogásba fúljon, Köny kicsorduljon 1 Vezet a csillag Jézus bölcsőjéhez, Oh de a lelkünk mily fájdalmat érez 1 Szegény hazánk te, szegezik koporsód Ez Tőn balsorsod! Angyalok ajkán az örömhirü dal Búbánatunkra meghalkulva elhal. Jaj, a mi gyászunk ! Szívek elepednek, Megrepedeznek. Kiknek hazájuk a hazában nincsen, Tekints le rájuk irgalmas nagy Isten I És tartsd meg őket, akik raboskodnak Hu magyaroknak I embert a hit fundamentomán, meggyökerezvén a szeretetbe. Egyházunk az evangéliomot tisztán és igazán hirdeti, nem prédikál hitető emberbölcsességet, hanem egyedül azt a Krisztust, aki megfeszittetett mi érettünk. Egyházunkban van számára hely és csak az ő számára van hely. Higyjük, reméljük tehát, hogy karácsony szent ígérete a mienk lesz: megtartjuk a mi lelkünket I Kegye- lemből 1 A lélekben megszülető Krisztus az Isten gyermekének karácsonyi boldogságával ajándékoz meg mindnyájunkat. A nemzet boldog karácsonya pedig akkor közeledik, ha az emberek lelkén keresztül a nemzet életében is lesz hely az élő, igazi Krisztus számára. Kapi Béla. Még egyszer „Kara“-csong. Irta: Torda Lajos. (Folyt). A kara és csöng szavak nemcsak a karácsony szíjban maradtak fönn nálunk. A kara szó oft van több helynévben, mint: Karád, jász Kara- jenő, Karancs és több családnévben. A karsai tulajdonkép: karaszui, ami szóról-szóra fekete vizet jelent, a karcsay és karacsay fekete folyóvizet (szu = viz, csaj — folyó). A csöng szó ott van az alacsony, sőt a nagyon szóban is. A magyart a török A szívet sírig két érzés hevítse, Mint egybeforrott szent tűz melegítse: Imádd az Istent! Szeresd a hazádat: Szülőanyádat! — Kondulj harangszó bűnbánó imára, Mosd hófehérre a szívet köny árja: A nemzet átka, mely sírját megássa: Pártoskodása. Hit is elhullat virágot és lombot, Termő gyümölcse: az erkölcs elromlott, A szeretetnek gyökere kiszáradt, A bűn eláradt. ma is madjár-naV, vagy madsúr-nak mondja, gy a nagyon szó eredetileg nadcsong volt, ami -igen nagyot je-' lent. A nagy nad volt szülőfalumban: Magasiban A lapos vasat nádoltat- ták — ami az én kis gyerekeszemnek megfoghatatlan volt, hogyan lehessen a vasat nádolni, míg azután láttam, hogy egy darab vasat hozzáforrasztanak, úgy, hogy az a lapos vas nagyobb lett. Mi a nádor ? Nagy ur! Hogy az /t^-ből lett az ny, erre találtam más példát is. Példa erre a keskeny szó. Ez tulaidonkép összetett szó. A kicsi, vagy kis turkesztáni testvégeinknél is kis és kicsik, a keng pedig széles. Kiskeng, vagy amint mi ma kiejtjük keskeny, szóról-szóra tehát azt jelenti: kicsit széles, ami teljesen érthető. A keng szó fönnmaradt aztán sok szavunkban, a kényelmes szóban például; hisz sohase mondjuk kényelmesnek azt, ami szűk, vagy keskeny, csak azt, ami tág, bő, széles. Fönnmaradt a kengy-el szóban; a kengyelvas széles. A kenyér szó is valószínűleg innét ered, alakját nézve, mert széles volt a régi kenyér és lapos, innét a lepény. Száz és száz ősmagyar szó lappang mai nyelvünkben. Értelmük részint eltolódott, részint szükebb térre szorult. így a náhr, vagy nehr szó, ami Turkesztánban magasat jelent, ma már a nyár szóban van meg. Legmagasabb fánkat, a jegenyét nyárfának mondjuk s azt a szakát az évnek, mikor a nap legmagasabban jár, Itt az Időknek teljessége újra, Jövőnket írja most az Isten ujja, Pirkad a hajnal, vak éjbe sugárzó, Már leng a zászló. Tapsolnak a fák, Kárpát ősi fái, Erdély bércei, Alföldünk rózsái, Föltámadásod ezrek riadozzák Nagy Magyarország. Ezt a napot, ezt Uram add megérnem, S engedj békével nyugalomra térnem I Boldog, ki akkor tégedet szent ünnep Örömmel ül meg! Sántha Károly. Térj meg magyar nép a te Istenedhez, Sok nagy bűnödnek, jó Ő, megkegyelmez, S ki megbirkózott már annyi veszéllyel: Nemzet nem vész el. Nem vész el a nép, Árpád ivadéka, Miénk ez a föld, apáink hajléka, Hajlékunk romban, de fölépül, állván A jog szikláján. Szállj le, angyal... Szállj le, angyal, mi hozzánk is, Árassz körül égi fénnyel: Dúlt szívünkön, roncs hazánkon 1 Ijesztően nagy az éjjel. Sötét romok, sötét sebek, Sötét végzet, sötét gond, gyász. . . Ez ma szegény Magyarország. . . Sírok felett siralomház.
