Harangszó, 1920
1920-12-19 / 51. szám
HAKANQSZO. 1920. december 19. További fejtegetésem már inkább a tudományos, a nyelvészeti térre csap át s inkább a paptársaknak szól. Igaz, hogy a Harangszó néplap, de most szinte az -egyedüli egyházi lapunk. Ebben vagyok tehát kénytelen az én inkább tudományos, mint népi tárgyú közleményemet nyilvánosságra hozni. Nem válik ez ennek a kis lapnak kárára; tanulhat belőle azért a mi értelmes evangélikus népünk. Az incarnatio (testté levés) fogalma ott van János evangélioma első részének 14-ik versében, amely ezt mondja: Az ige testté lett! Most, mivel az incarnatio szó latin szó, hogy hangzik latinul: >az ige testté lett« ? I Beza Tivadar így fordítja: Sermo ille factus est caro. Tehát nem azt mondja: natus est caro, hogy testként született! se azt nem mondja: natus est in carne, azaz testben (tulajdonkép húsban) született, hanem factus est, ami szószerint azt jelenti: tétetett! Más az incarnatio és más a születés, amint ép a buddisták külön is ünnepük meg Búddá incarnatlójá- nak és születésének napját, akár csak a katholikusok, kik külön ünnepük Mária fogantatásának napját március 26-án.. Az incarnatio fogalma ott van a Timotheushoz írt első levél harmadik részének 16-ik versében is ezen szavakban: Isten megjelent testben. Se a görög, se a latin szöveg nem mondja, hogy született testben. Beza így fordítja: deus conspicuus factus est in carne. Tehát megint factus est és nem natus est. Az incarnatio szó afféle újabb képzésű szó, mint a legutóbbi időben gyártott dinamit, fotográfia, telegráf, automobil szavak, mely utóbbi félig görög, félig latin. Szeretném látni ennek a szónak a keresztlevelét. Érdekes volna tudni, ki volt az apja s méginkább azt, hogy mikor született! Anyakönyvezve nincs, más szóval: szótárban nem található. A Páriz Pápai szótár jó latin szótár. Ebben nem található nemcsak a régi latin szavak közt, de még a glossariolum- ban sem, melyben külön soroltatnak föl a közép- és új-korban (1801-ig) az egyházi s állami életben, törvényekben s rendeletekben használt szavak. Most már ha a karácsony név az incarnatióból származnék, más nyelvekbe is át kellett volna vennie, amint a pentekozte átment a németbe is és nemcsak a magyarba. A pünkösd németül Pfingsten. Hisz ép mert latin szó az incarnatió szó, tehát nemzetközi szó (mert a latin nyelv a legújabb időkig Európa tudósainak nyelve volt), nyomot kellett volna a karácsony ünnep nevében másutt is hagynia. Most már nézzük, a karácsony szó származhatik-e az incarnatio szótól, tekintve azt, hogy hogyan ejti ki a magyar a latin szavakat ? A mi evangélikus népünk tisztán ejti ki a reformáció és konfirmáció szavakat és nem mondja, hogy konfirmácsony, se reformácsony, a német csinál csak a ció végzetü szavakból cion-t. S ha már a nép elferdítette volna az incarnatió szót karácsonyra, a tanult 299. osztály, amely 100—150 év előtt latinul beszélt, tisztán őrizte volna azt meg, amint a tanult ember ma sem mondja, hogy karajcár, hanem krajcár, nem mondja: pazanyi, hanem pazarolni. Incarnatio és karácsony ! Mi közös e két szóban ? Ez az egy szótag: kar Hogy a magyar szó: karácsony a latin incarnatióból nem származ- hatik, ennek a fenti nyelvi okok mellett van egy, még szinte fontosabb, lélektani oka, ez az ember érzékisége, amely nemcsak tetteiben, de beszédében is megnyilatkozik s ép a legnagyobb ünnepek neveiben. Nem feltünő-e, hogy legnagyobb ünnepeink neveiben nyoma sincs annak az eszmének, amelyet maga az ünnep kifejezni akar?! S ez más nyelvekben is így van, nemcsak a magyarban. Lám, a németben a karácsony neve szent éjt jelent. Nyoma sincs benne az incarnatió-nak, ennek a tulajdonkép vallásbölcsészeti fogalomnak. A husvét a Krisztus föltámadására ® emlékeztet. Mily magasztos dolog a föltámadás ! S az ünnep neve ugyancsak közönséges dolgot jelent. Ügy látszik, az látszott abban az időben, mikor ennek az ünnepnek nevet adtak, a legfontosabbnak, hogy e napon megszűnt a böjt, s lehetett azután húst venni és enni... Amint a zsidók is a húsvéti bárány (páska) evésével ünnepelték a husvétot, amely tulajdonkép arra a nagy isteni kegyelemre való emlékez- tetésül volt rendelve, amely őket Egyptomból kiszabadította. A pünköst hideget hoz rájuk, a napot meg felhőbe takarja, hogy a borongós, esős időben ne örülhessenek az élet szépségének. Nem úgy van most, mint volt a kikelet illatos, mámoros, napsugaras idején! Csöndes megadással lehajtják fejecskéiket a hervadó virágok, tehetetlenül tűrvén, hogy egyenként szakgassa szirmukat, levelüket a zúgó, pusztító őszi szél. Az pedig barangol és zúg, zúg, vígan dúdolva a halál örök dalát: »Kincs, pompa, fény, — rend,'munka, rang, — köd pára mind, ...fent és alant!« A halált nem kerüli el senki, semmi az élők közül, maga a »természet« sem, hiszen évmilliók múlva nyoma se lesz az életnek a íöldgömbön, a Mindenség e szálló porszemén, hanem hótakarta, csöndes temető lesz ez az egész *világ«-unk, melybe ne* hoz virágot senki sem. Ezt mondja folyton az öreg biblia tetején vigyorgó, sárga koponya. Mellette egy kis pohárban egy szál üde, illatos La-France rózsa mosolyog. Enyhe, meleg, világos rózsaszínű szirmai közül az élet eredetisége, frissesége, minden rejtelme sugárzik felénk. Koponya és rózsa, halál és élet! Mennyi csodát rejt magában csak ez az egy szál rózsa is azokra nézve, akiket nem tesz vakká, süketté, a megszokás! Bizony ha ez nem volna, más lenne az élet! Pythagoras iskolája azt tanította, hogy a sphaerák bűvös zenéjét mi halandók azért nem halljuk, mert állandóan halljuk s így »megszoktuk.« A megszokás miatt »természetes«-nek, magától értetődőnek tartunk körülöttünk mindent: a világot, az életet, a halált, óh pedig mennyi érthetetlen csodát rejt magában csak egy l?u- zaszem, vagy egy szál rózsa »élete« is! Ki* rózsaszál, mondd, hogy van az, hogy az egész világ mindenséget alkotó végtelen parányi anyagrészecskék, az u. n. atómok néhány miriádia úgy bír csoportosulni, hogy abból élő, illatos La-France rózsa lesz, melynek bokra, virága, színe, illata, alakja, magháza, szerkezete évről-évre ugyanolyan marad ? Hogy van az, hogy a niiriád holt, buta atómból a te parányi, élő okos sej- tecskéid lesznek, amelyek célszerűen, a legtudósabb vegyészmérnököt felülmúló okossággal működnek önállóan az egy, közös cél érdekében ? K> oktatja ki az imént alakult élő sejteket, hogy miképen vegyék fel és hasznosítsák a szükséges nedveket, sókat, napsugarat, hiszen olyan jól tudják a dolgukat, olyan fegyelmezetten ""dolgoznak, mintha előzőleg éveken át azt tanulták és gyakorolták volna? Szólj kis virág, ki alkotott téged, élő, illatos rózsát a föld sóiból, nedveiből, a levegő gázaiból, a napsugár erejéből oly csodás szerkezettel ily szépnek, üdének, illatosnak,
