Harangszó, 1920
1920-04-04 / 14. szám
110 HETI KRÓNIKA. Nemzetgyűlés. Nagy kavarodást idézett elő a nemzetgyűlésen a közel- mnlt napokban az az interpelláció, melyet Lingauer Albin képviselő a nyugatmagyarországi marhaszállítással kapcsolatos visszásságok tárgyában intézett a kormány három miniszteréhez. A nemzetgyűlés egy parlamenti bizottságnak kiküldését határozta el. mely az egész ügyet vizsgálat tárgyává fogja tenni. Minthogy a pártszövetség belső villongások s egyéb súlyos gyönge- ségek folytán a csőd szélére jutott, a politikai körökben fölmerült az a gondolat, hogy vissza kellene térni az erők koncentrációjára s ezzel segíteni — nem a pártok baján, hanem az országon. Nevezetesen Gaál Oaszton vetette föl a nagy nyilvánosság előtt azt az ötletet, hogy uj kormányt kell alakítani, tekintet nélkül a mai pártokra és a pártok számarányára s a kormány élére Apponyit kell megnyerni miniszter- elnöknek s a miniszteri tárcákat kipróbált szakértőkre kell bízni, tekintet nélkül arra, hogy az illetők milyen párthoz tartoznak. Csernoch hercegprímás a Szent István Társulat rendes évi közgyűlésén megnyitó beszédet mondott. Beszédéből kiemeljük a következőket: Amint a külpolitikában csak hasznunkra lehet a keresztény erkölcs talás ha nem szolgáltunk reá. Most keményen ostoroz bennünket az Ur, de majd ismét kegyelmébe fogad. Volt már a magyarnak ilyen rossz sorsa évszázadokon át. Török, tatár tépte-dulta, gonosz szomszéd sanyargatta, de csak megint talpra állt, és visszaszerezte magának ami az övé. Véres könnyeket sirtunk akkor is, mikor Világosnál le kellett tennünk a fegyvert, sokan inkább a halált választották, mint azt a megaláztatást. De került, fordult egy néhány esztendő és megvirradt újra a magyarnak, becsülethez jutottunk, barátságunkat keresték a hatalmasok. így lesz ez mostan is, mint a jó Istent az égben, oly bizton his7em. Én már nem érem ezt meg, de ha maid ismét boldog, szabad nép leszünk, ha diadalmas magyar zászlókat lenget a szél, jöjjetek ki síromhoz és mondjátok el a szent énket. (Mind fölálinak és a Hymnuszt éneklik.) HARANC1SZÓ követése: a belpolitikában is a boldogulás legnagyobb biztosítéka. A kereszténység nem jelent felekezeti gyűlölséget, hanem szeretetet, igazságosságot, becsületességet, kötelességteljesítést, tekintélytiszteletet, szabadságot és a közösség iránt tartozó áldozatkészséget. Beszédét e felhívással végezte be a hercegprímás: Sohasem volt hálá- sabb a munkatér. A vetés megérett az aratásra. Nelegyen kevesebb a munkás, mint amennyi az aratás. Hirdessétek a teljes, a hamisítatlan evangéliumot. Semmit ne alkudjatok. Hallja meg a világ a teljes igazságot, mert arra van szükség. Ügy van, a teljes, hamisítatlan evangéliumot hirdessük! A magyar béke. A magyar béke kérdésében végleges döntés még semmi tekintetben sem történt. Végleges döntés a sanremoi konferencián várható. Ezt a konferenciát április elejére hívták össze, mivel azonban ez összeesik a húsvéti ünnepekkel, munkához csak a husvét utáni héten fognak s ebben az esetben a delegáció legfeljebb április 10-ike táján fog az ántánt válaszával hazautazhatni. A francia felfogásban nincs változás. Továbbra is elvakultan intranzi- gensek — legalább is a hivatalos politikusok. Az angol részről érkező biztatóbb tünetek az utolsó 8—10 napban elmaradtak. Ennek ellenére a békedelegáció meg van győződve arról, hogy az ott elvetett mag kikel s talán már a közeljövőben éreztetni fogja hatását, annál is inkább, mert Angliában megvan a hajlandóság, hogy Franciaország engesztelhetetlen politikájával szemben emberies és nagylelkű álláspontra helyezkedjenek. Több tünetből következtethetünk arra, hogy az ántántnak nagyon kellemetlen a népszavazásra irányuló kívánságunk. A francia sajtónak az az ellenérve, hogy ez fölösleges és vexáló. Káros ügyünkre, hogy az amerikaiak semmikép sem mozgathatók meg. Fölfogásuk, hogy az európai ügyekbe nem avatkozhatnak be. Az amerikaiak nem sokat törődnek az orosz problémával sem. Hadifoglyaink hazahozatala. A mindnyájunk szívéhez nőtt nagy föladat, Szibériában időtlen idők óta szenvedő hadifoglyaink hazahozatala, kezd a megoldáshoz közeledni. A legrövidebb idő alatt bizottság megy arra a távoli vidékre, ahol szerencsétlen véreink szenvednek, tájékozódni fog a hazaszáilítás módozatairól és meg is fogja szervezni a hazaszállítást. A reményünk tehát erősödhetik, bár a legnagyobb akadály, a hazautaztatás rengeteg költsége, még megvan. A franciák és a japánok már most és a következő hónapban megfelelő számú hajót tudnának rendelkezésünkre bocsátani, de ez idő szerint még minden emberies gondolkodás és érzelmi momentum mellőzésével szigorúan üzleti szempontból közelik az ügyet: ha lesz pénz, hajó is lesz. Ennek a pénznek, a költségnek az előteremtése tehát a legelső és a legsürgősebb föladat. A szociáldemokraták és a pártok. A szociáldemokratáknak a kományzó pártokkal folytatott tárgyalása az eddigi jelenségek szerint eredményesnek Ígérkezik. A szociáldemokraták tudvalévőén kifejezték arra való készségüket, hogy résztvesznek az újjáépítésben, a területi integritás védelmében, sőt hajlandók az osztályharc esetleges felfüggesztésére s a nemzet nagy érdekeinek szolgálatában a kormány támogatására is. Ezzel szemben a hatalomban való részesedés uélkül, csupán a demokratikus szabadságok biztosítását kérik. Amerika és a versaillesi békekötés. Az amerikai szenátus visszautasította a Versaillesben megkötött német béke ratifikálását. Az Unió képviselőháza pedig ugyanakkor határozatban kimondta, hogy Németországgal helyreállt a békeállapot. A két hir közül egyik sem hat szenzáció gyanánt, mert a szenátus elutasító magatartása a német békeszerződéssel szemben rég közismert dolog. A szenátusnak és a képviselőháznak a határozata semmiesetre sem jelenti Wilson politikájának a győzelmét a saját országában, másfelől azonban azt sem jelenti, hogy Amerika nem teszi magáévá a versaillesi szerződést a maga egészében. Arról van szó, hogy Amerika nem köti a maga jövendőbeli európai és Európán kívüli politikáját a többi ántánt-állam politikájának a szekeréhez. A világbéke garanciái ezzel jelentékenyen csökkennek. Amerika különbékét akar Németországgal és ez, azt hisszük, véget fog vetni annak a se nem háborús, se jiem békés, állapotnak, amely az európai ántánt-államok és Németország között még mindig fönnáll. Aligha tévedünk, ha ezzel karöltve, vagy ennek nyomán a versaillesi béke revíziójának elkerülhetetlenül el kell következnie. Amerikai liszt. A nemzetgyűlés sivár vitatkozásai közepette szinte 1920. április 4.
