Harangszó, 1920
1920-03-28 / 13. szám
98. HARANGSZÖ. 1920. március 28. reánk váró feladat korbácsoló sürgetése: »Eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik I« Lehet-e szív, elme és lélek, mely az Úr e szavainak rettenetes komolyságát át ne érezné ? Az egyház munkája Jézus munkájának folytatása. >ó szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.« Ez a Jézus munkája. Hogy ezt a megszabadíió munkát folytathassa, nem kell-e a keresztyénségnek azt kérdezni: milyen mértékben hagyta magát az egyház megfertőzni a nép bűneivel ? s ezáltal milyen mértékben tette magát alkalmatlanná arra, hogy Jézus munkáját folytassa? Az egyháznak, a keresztyénségnek, a vallásnak sok ellensége, sok rosszakaratú bírálója van. De a bírálatokat nem szabad átokkal, vagy lekicsinyléssel, vagy elnémítással elintézni. Meg kell vizsgálni, hogy a bírálat mennyiben jogosult. Rosszakaratú, vagy csak barátságtalan bírálók is azt mondják, hogy az egyházak nem értik meg az idők jelét, nem rátermettek arra a munkára, amelyre hivatva vannak. S egyik igen súlyos érvük az, hogy a különböző keresztyén egyházak féltékenységgel, irigységgel, haraggal néznek egymásra, ahelyett, hogy a Mesterük és Uruk zászlóját egyesült erővel igyekeznéTárca. A nemzeti eszme, s reformok szolgálatában Széchenyi és Kossuth korában. 3 Irta: Ruzsonyi Béla. Garay Ján§snak, a közismert Ob- ritus szerzőjének lantja is a reformok, Széchenyi, Kossuth törekvéseinek szolgálatában állott. Nagyszámú hazafias költeménye van, melyekben Sz. illetve Kossuth elveit hirdeti, terjeszti a költészet erejével. Hymnusában szebb jövendőt esd Árpád nemzetére, egységért, áldásért fohászkodik. Mint Vörösmarty, ő is buzdítja a hölgyeket, hogy legyenek éltetői a magyar hazának, (Hölgyeinkhez) legyenek honleányok, mert úgymond : >Te egy alvó hazának, Lányául születtél, Fölébredő nemzetnek Anyjává lettél.« Neveljék gyermekeiket hazaszeretetre, »hogy légyen, ami nincsen, egység e bús hazán.« Magyar hölgy. Nem egyszer az országgyűléshez intézi szavát. Fáj neki, hogy még nek diadalra segíteni. Ez a vád igaz. De csak részben Mert az is bizonyos, kogy a legjobbakban megvan a vágy az egyesülésre. Csak egy baj van, hogy még nem találtuk meg azt az utat, amelyet járva egyesülnénk a közös munkában. Az egyesülés gyakorlati megvalósításának módját még nem fedeztük fel. Valamit azonban tennünk kell. így nem maradhatunk, mert a mai állapot egy lehetetlen, egy tarthatatlan állapot, amelyben eltespedünk, elrozsdásodunk. A magyarországi protestáns egyházak előtt felvetjük azt a komoly kérdést: gondelják-e, hogy összeegyeztethető ez a két dolog: egyik felől a keresztyénség nemzetépít« és nemzetmentő erejének és hivatásának hangoztatása, a másik felől az a nemtörődömség, amellyel az egyházak egymás iránt viseltetnek? S felvetjük azt a másik komoly kérdést: gendol- ják-e, h«gy Jézus Krisztus ezekben az időkben jóváhagyja a protestáns egyházaknak ezt a magatartását? Jézus így imádkozott érettünk: »Én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettük (a tanítványokért) könyör- gök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd és bennem (minden keresztyénért); hogy mindmindig deákul tárgyalnak. (Programm). Buzdít, hogy egység legyen köztünk lélekben, nyelvben, egy legyen a törvény »mely Ítél fölöttünk, Bárha jobbágy, bárha úr, Volt szülőnk s szülöttünk’« (Orszgy. szózat 1843.) »Kelet népéhez« —szólván ostorozza Árpád népét elkorcsosodása, tétlensége miatt. A föld csak félannyit terem, mint teremhetne, »mert a nép rajt bérigát visel.« Kezeinket sem használjuk ki. »Földön, vizen és a népen, Isten átka fekszik szörnyüké- pen 1« De föl most már, keletnek népe, tettre föl: oldassák meg a föld bilincse, szálljunk tengerre, adjunk földet a jobbágyaknak, a közjóból s te- herből mindenki egyaránt vegyen részt. Garay költeményei is a kor leikéből születtek, a kor eszméinek terjesztői voltak. Kor- és pályatársának Czuczor Gergely paptanár költőnknek versei között is azok a legértékesebbek, melyeket a koreszmék sugalltak. Egyik költeményében (Kifakadás 1844) merészen kifakad, hogy gyűléseink kúfártanyák, hegy a választásokat dorbélozás előzi meg, hogy a tenger nyfájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küld- tél engem.« Ennek az imádságnak minden szava, az utolsó mondata is felel a felvetett két kérdésre. Meghallják-e ezt a feleletet a magyarországi protestánsok? Iparkodnak-e egyesülni ? Meglesz-e bennök a komoly szándék ? »Eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik!« N. K. Templomromok... Irta: Nagy Miklós. Templomot Igazán templommá csak az imádkozó lelkek avathatják, a templom akkor lesz az Úrnak háza, ha az élettelen, hideg kőfalak között, a meny- nyezet alatt, az oszlopok mellett melegen érző szívek dobognak, amelyekben a Lélek, az Isten lakozik 1 Tehát amelyik templomnak hiába nyílnak meg ajtói a vasárnapok reggelén, vagy délutánján a hívek serege előtt, az a templom romokban hever, s ezek a romok még elszomorítóbbak, még fájdalmasabbak, mint azok a temető földjén heverő kövek, amelyekről már azt sem tudjuk, oltárok lépcsőjét tartották-e, vagy a fundamentum albeszéd között csak kis zátonysziget a tett. Másokban a haladás, a reformok ellenségét gúnyolja. »Nemzeti énekében« a magyar nemzetet s a nemzetiségeket inti összetartásra, együttérzésre. Az egyszerű népnek szánt u. n. Paprikás verseiben a köznép hibáit; nemtörődömség, pálinka- ivás, korai házasság stb. gúnyolja javító célzattal. A szabadságharc alatt Riadójával végsőkig menő küzdelemre riasztja a magyart. Ezért a versért nehéz börtönbüntetést is szenvedett. Széchenyi és az ő eszméinek katonái felkeltették a nemzetben a haladás és a nemzeti, meg emberi szabadság vágyát, sokat meg is valósítottak eszméikből, de nagy ellenállással is találkoztak a bécsi udvarnak, az uralkodó körének s a régi jogokat féltő nemességnek részéről. De nem volt már megállás! Az öntudatra ébredt nemzet most már követelt! Széchenyi szerepét most már a 40-es években Kossuth Lajos vette át. ő is a nemzetnek őserőtől duzzadó leikéből pattant elő. (Folyt köv.)
