Harangszó, 1920
1920-03-07 / 10. szám
76. HARANGSZO. 1920. március 7. 1848: XX. t.-c. A protestáns közvélemény is mint minden jéravaló magyar ember érthető bizalommal, éledő reménységgel tekint ezekben a nehéz napokban a dunaparti palotában ülésező nemzetgyűlés elé. Mert a protestáns közvélemény is, közelebbről a protestáns egyházak is ettől a nemzetgyűléstől várják sajgó sebeiknek orvoslását, az 1848. XX. t.-c. egyenes, becsületes, igazságos végrehajtását. A nemzetgyűlés különböző pártállásu evangélikus tagjai közül egyházunkat oly mélyen érintő kérdésben, sajnos eddig egyetlen-egynek az állásfoglalását sem ismerjük. Végtelen örömünkre szolgál azért, hogy református testvéreink közül, első fecske gyanánt, nem kisebb embernek, mint dr. Barla-Szabó József nemzetgyűlési képviselőnek érvelését, állásfoglalását van alkalmunk a »Harangszó« olvasó- közönségével megismertethetni. Dr. Barla Szabó József nemzetgyűlési képviselő az »Egyházi Értesítő« 7. számában »Politikai követeléseink érvényesítése« címen a fent- jelzett kérdéssel kapcsolatban többek között a következőket Írja: Egyházunknak a közelmúltban a liberálismus volt világnézeti felfogása, amely éppúgy ellanyhitotta lüktető egyházi életünket, amint szétporlasz- totta szilárd nacionálizmusunkat. Ne keressünk helyébe ezért új világnézeti alapokat, jelszavakat, hanem a keresztyén és nemzeti eszme politikai győzelmekor követeljük becsületes nyíltsággal mi is gazdasági érvényesülésünket, megerősítésünket. A magyar nemzeti állam kiépítésében egyházunk mindig vezető helyen küzdött, de érte jutalmat szerénységből sohse kért és kapott. Ezért maradtunk szegénynek és ennek következménye, hogy az 1848: XX. t.-c. mindmáig csak írásban és theoriában biztosítja egyházunknak a »tökéletes egyenlőséget és viszonosságot.« Meg kell állapítanunk, hogy e méltánytalan nehéz helyzetben sem csináltak protestáns egyházaink soha keresztyén testvérharcot, csak papságunk viselte csendes elégedetlenséggel egyházunk nehéz gazdasági helyzetéből származó mostoha sorsát. E fajó seb begyógyítására, a szúró tövis kihúzására sohse volt alkalmasabb idő a mostaninál. Nem egyenetlenséget szitunk, hanem ezt a nemzeti erőt gyengítő bajt akarjuk véglegesen meggyógyítani. Hogy ez feltétlenül és elodázatlanul meg is történik, biztosítékot ad erre Székes- fehérvár püspökének: Prohászka Ottokárnak politikai programmbeszéde, melyben a következőket mondja: Ma a keresztyén irányzat a keresztyén felekezetek egységét is jelenti, amelyből anyagi szempontból nem szabad engedni és a legnagyobb engedékenységet kell tanúsítani, hogy az összes válaszfalak leomoljanak.« Vésse jól emlékezetébe egyházunk minden tagja e szavakat, hisz mindnyájunk óhaját, vágyát fejezi ki. Mi is a keresztyén felekezetek erkölcsi és anyagi, tehát gazdasági egységét kívánjuk s az e tekintetben fennálló sérelmes válaszfalak lerombolását akarjuk. Annyival fontosabb az idézett kijelentés, mert a keresztyén nemzeti egyesülés pártjából eddig nem hallottunk az 1848: XX. t.-c. végrehajtására nézve pontosan körülírt véleményt, pedig azt annyival inkább várjuk, mert e párt erősségét az egyoldalú egyházpolitikát folytató néppárt felekezetileg kipróbált régi vezérei adják, kiknekr'multjában nem látunk biztosítékot a keresztyén egyházak tökéletes egyenlőségének és egyenlő segélyezésének keresztülvitelére. Megnyugtatásul megállapítom,hogy az országos kisgazda és földműves pártban a református vezetőségi tagok ajánlatára a pártvezetőség egyhangúlag felvette programmjába az 1848 : XX. t. c. végrehajtásának követelését, a keresztyén felekezetek ön- kormányzatát és az állam által egyenlő támogatását Ezzel szerves ösz- szeköttetésben áll e párt birtokreforin- politikája, mellyel követeli az államnak kisajátítási jogát az összes kötött, így az egyházi biriokokra is. Ennek természetes folyománya, hogy a kisajátított, illetve állami kezelésbe vett egyházi birtokok jövedelme csak egyházi és iskolai célra fordítható a keresztyén felekezetek közt az 1848 : XX. t.-c.-ben megállapított tökéletes egyenlőség alapján. Azt hisszük, hogy Dr. Barla-Szabó József fentebbi érvelése, állásfoglalása teljesen megegyezik a protestáns egyházak rég ismert állásfoglalásával. Hogy a közel jövőben alkalmunk legyen ebben, a ránk nézve annyira fontos kérdésben evangélikus s hozzá keresztyén nemzeti egyesülés pártjához tartozó képviselőnek véleményét is hallhatni tisztelettel felkerestük levélben Scholtz Ödönt, a nagymarton! kerület nemzetgyűlési képviselőjét, aki minden bizonnyal készséggel nyilatkozik a »Harangszó«-nak az 1848. évi XX. te. végrehajtása tárgyában elfoglalt egyéni állásfoglalásáról, esetleg módjában lesz pártjának véleményével is bennünket megismertetni. A kommunizmus és a vallás a 127. zsoltár 1. versének világításában. Irta: dr. Pröhle Károly. Az emberiség történetében a nyugalomnak, a békés fejlődésnek, a csendes, megszokott munkának az időszakait koronként a nagy váltsá- goknak, harcoknak, forradalmaknak az ideje szokta felváltani. Ilyenkor néhány hónap alatt, vagy néhány nap alatt is több esemény torlódik össze, nagyobb változások mennek végbe, mint máskor évtizedek és emberöltők alatt. Ilyenkor úgy érezzük, mintha szemmel látnánk a világtörténelem kerekeinek a forgását. Így vagyunk a világháború kitörése óta szinte állandóan. így különösen azóta is, hogy a háború nyomába járó forradalmi rázkódtatások felbillentették társadalmunk egyensúlyát. Mindezekben a válságokban szinte szemmel látjuk, hogy emberek, társadalmi osztályok, népek mint kapaszkodnak bele a történelem kerekeibe és igyekeznek azokat majd így, majd úgy a saját érdekeik szerint igazítani A történelmi fejlődés óriási gépezete elég finom és elég hajlékony ahhoz, hogy egyes részeit így, vagy amúgy lehessen igazítani, működésükben kisebb nagyobb zavarokat előidézni, — de nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ennek az egész nagy gépezetnek a működését csupán természetes emberi erők irányítják. Bármiként igyekeznek is ezt a gépezetet egyesek vagy tömegek, népek, vagy társadalmi osztályok a saját hatalmukba keríteni, a történelmi fejlődés nagy lendítő kereke fenséges biztossággal forog a saját tengelyén, mely az erkölcsi világrend örök törvényein, az igazi élet megmásíthatatlan igazságain nyugszik és ezt a nagy lendítő kereket soha semmiféle, sem emberi, sem ördögi hatalom ki nem ragadhatja a történelem örök szellemének, a világ Urának, az élő Istennek kezéből. Akik az erkölcsi világrend örök törvényeivel összhangzásban él-
