Harangszó, 1920

1920-01-04 / 1. szám

1920. január 4.

Clémenceau elnöklésével foglalkozott azzal a pénzügyi helyzettel, amely Magyarországon a boly3evista bankjegyek kibocsátása következtében állott elő és tanulmányozta a közös magyar, román és jugoszláv vasútvonalak kérdését.

Diplomáciai viszony Magyarország és Olaszország között. Az olasz kormány a kamarában egy kérdésre felelve kijelentette, hogy a legközelebbi napokban újra megkezdik Magyarországgal a rendes diplomáciai érintkezést.

Károsodás az állami ménesekben. A kisbéri ménesből 103, a bábolnai ménesből 154 d irab különböző életkorú nemes íajta^ lovat, a székesfehérvári méntelepről 124 darab állami mént vittek el az oláhok. A törzsmének és törzskancák legnagyobb részét sikerüli megmenteni. — A mezőhegyes!' ménesbirtok most van a bocsko- rosok megszállása alatt, minélfogva sorsa teljesen bizonytalan. Pótolhatatlan veszteség volna, ha a mezöhegyesi ménesbirtok igen nagvértékü ló-, szarvasmarha- s ner- téstenyészanyagát a kivonuló oláhok magukkal vinnék.

Németországban megtiltották a te- hénvágást a német nemzeti pártnak a porosz országgyűlés elé terjesztett indítványa alapján, mert a gyermekek részére a tejet biztosítani akarják. Így gondol Németország a jövő e-nbernemzedék sorsával.

162.000 magyar Szibériában. Az egyik helsingforsi újság értesülése szerint Szibériában még 162 000 magyar. 120.000 osztrák, 40.000 cseh cs 20.000 német hadi fogoly van

Gyermek-Világ.

11-----------------------------———.—-----1 •

T

isztelni keli az öregeket.

Irta: Csite Károly.

Az öreg Csiza Qerő beállított a városi takarékpénztárba kamat fizetés végett. Vásár volt a városban, ennélfogva a pénzintézeti helyiség is tele volt néppel. Sokan megtakarított pénzüket helyezték el a takarékpénztárban. voltak olyanok is, akik kölcsönt kértek.

Gergő" bácsi ide-oda tipródott a túlzsúfolt helyiségben, hogy hol találna ülőhelyre ? De hasztalan keresgélt, minden széken ült már valaki.

— Ej, ej, harminc év öta iárom ezt a takarékot, de még az nein történt meg velem, hogy le ne ülhettem volna ! — méltatlankodott Gergő bácsi. Nagyon fáradt volt szegény, két órát gyalogolva jött a faluból.

A sok nép közül senki sem akadt, aki felajánlotta volna az öregnek helyét. Sőt inkább mosolyogtak a fáradt öregen.

Gergő bácsi ingadozó lábakkal állt meg egy fiatal, hetyke legény keelőtt, aki lustán terpeszkedett székén.

— No, szép öcsém, jó ülés esik-e azon a széken ?

— Jó biz’a, bár elég kemény a szék, — felelte a csupaszképp le gényke.

— Kelj fel hát róla, alád teszem a tarisznyámat, hogy puhább helyed legyen ! —- biztatta Gergő bácsi.

— Nem kelek én fel, mert hátha kend foglalná el helyemet, — mondta a tiszteletlen gyerkőc.

Gergő bácsi erre odébb baktatott. Majd az ablak elé állott s az utcára tekintve, nagy csodálkozással összecsapta tenyerét:

— Haj, Uramistenem, még sohasem láttam ilyet!

Mindannyian felugrottak erre a helyükből s rohantak az ablakhoz:

— Mi az?!. . Mi volt az?...

— Egy kis kutya kergetett egy nagy kutyát, — mondta Gergő bácsi hamiskás mosollyal s gyorsan hátra- buzódott és elfoglalta a hetyke legényke üresen hagyott helyét.

Az emberek jóízűen nevettek a tréfán, csupán a hely nélkül maradt legényke bosszankodott.

— Ne bűsu'j, öcsém, mindjárt átengedem á helyemet, csak egy kissé kipihenem magamat, vigasztalta Gergő bácsi.

Ámde három percig sem pihentette fáradt testét a széken Öreg, töpörödött anyóka nyitott be az ajtón, fáradtan, lihegve s fürkészőleg tekintett körül a helyiségben, hogy hol találna ülőhelyen?

— Ide. nénémasszoay, ide! - kelt fel Gergő bácsi gyorsan a székről, amint meglátta az öreg anyókát. — Foglaljon helyet, nénémasszony ! Elkel az öregeknek a pihenés.

Köszönöm, galambom, jó ember! — hálálkodott az öreg néni s szabadkozva mondta:

— De hisz kigyelmed sem mai gyerek már, hogyan fogadjam el szíves kínálását!

— Üljön le csak, kedves nénémasszony ! Szívesen engedem át a helyemet. Mert tisztelni kell az öregeket! — mondta Gergő bácsi nyomatékos hangon.

Csend lett erre pár percig a teremben s a jelenvoltak közül többen csendben, szégyenkezve felkeltek ülőhelyükről.

__________HARANGSZÓ. ______

A

dakQzzusk a Harap terjesztésére!

7.

Az álomról.

Irta : Szalay Mihály. 3

Megcsal bennünket az álom abbai: is, hogy hosszabbnak hazudj a magát, mint amilyen.

A legnagyobh álom sem tart tovább egy-két pillanatnál. Nem úgy járjuk végig, liánéin olyanformán jelenik meg, mintha az egész vászonra volna festve és szemünk egyszerre áttekintené. Példát is említhetünk Tudod a történelemből, hogy a francia forradalom ideién tömegesen végezték ki az embereket nyaktilóval. Egyszer egy franciának nyakára álom közben ráesett a niennyezetes ágy egyik léce s erre azt álmodta, hogy hazaárulásért pörbe fogták, törvényszék elé idézték s akárnieny.- nyire védekezett, halálra Ítéltek, nyakúidra vitték; pedig hozzátartozóinak bizonysága szerint abban a pillanatban fölébredt, amint a léc a nyakára esett.

Egy ismerősöm azt álmodta egyszer, hogy apja, aki már régen meghalt s életeben semmiféle hangszerhez sem értett, hegedűn szebbnél szebb nótákat játszott, ő meg gyönyörűséggel hallgatta és kérte, hogy ezt, vagy amazt iátsza el. Pedig dehogy volt ideje a hallgatásra meg a kérésre; fölébredt mindjárt az ébresztő óra csilingelősére, amely álmában hosszú, több nótára terjedő hegedüjátéknak tetszett.

Ez lehet a magyarázata egy érettségi vizsga alkalmával megtörtént esetnek is. A vizsga magaskoru elnökének szemére ebéd után a júniusi melegben rá ránehezedett az álom. Küzdött ellene, de hiába, csak bólintott egyet-egyet. Mikor egyik földim és jóbarátom, bele kapott a felelésbe, még ránézett az elnök. A mondatnak felét sem mondta e!, az ősz fej lefelé biccent s a mondatnak végére sem ért a diák, mikor felpillantva azt mondja: elég! s a kérdező tanár felé fordulva folytatja: nem kell eggyel ilyen soká feleltetni. Alig tudták vele megértetni, hogy a felelés még jóformán el sem kezdődött. Bizonyosan valami hosszút álmodott s azt hitte hogy az időoő! is nagy darab telt el az alatt.

A jó öreg már régen örök álmát alussza a győri temetőben, az akkori diák pedig Sopron megye egyik paró- chiáján közeledik az öregség felé. Ha most ránézné, nem hinné el a tanároknak sem. hogy hosszú idő nem telt el azóta.