Harangszó, 1920
1920-02-29 / 9. szám
XI. évfolyam. 1920. február 29. 9. szám. Felelő» szerkesztő ét kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok Lovószpatonára (Vcszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQ8ZÓ kiadóhivatalának Szentgotthirdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910 ben. Szerkeszti s a kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA 8ZENTOOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetési ára: egész évre közvetlen küldéssel 20 kor., csoportos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 16 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Megjelenik minden vasárnap. Édesanyánk Magyarország. Édesanyánk, Magyarország, Derüljön fel könnyes orcád, Ne emésszen a búbánat: Hajnalodik, uj fény támad. Melyért régtől vágyban égtünk, Főikéi régi dicsőségünk, Kárpátoktól Adriáig, S a világra kivilágit. A magyar faj nem fajult el, A magyar tűz nem aludt el; TövrlarMC r.rézüd !; a Nyit ezerév rózsabokra. Két eszményért ég az oltár, Két eszményért zeng a zsoltár: Isteni Haza! Szent e kettő, Szép erkölcsre s tettre keltő. Pártviszály és harc helyébe Mosolyog ránk csendes béke, A szeretet és igazság Köztünk egymást csókolgatják. Nem lesz itt ur idegen nép, Haragunk elűzi ismét; Kik fényt hintnek e hazára, Legyenek mind szívből áldva I Áldás Horthy fővezérre, S nemzeti hadseregére I Szálló sassal sebes szárnyon Hirök — nevek messze szálljon. Fel a zászlót izmos karral, Í Az Isten van a magyarral, Vezet uj-uj ezredévre, Dicsőségről dicsőségre. ,— Édesanyánk Magyarország, Derüljön fel könnyes orcád, Szenvedésid megenyhülnek, S virrad még rád boldog ünnepi Sántha Károly. Regnum Christianum. Dr. Raffay Sándor ev. püspök beszéde az országház kupolájában tartott istentiszteletkor, a nemzetgyűlés megnyitása alkalmából. Nemzetgyűlési képviselők! Testvéreim az Urban I Miként egykor az Ur követe, Keresztelő János, úgy én is kiáltó szó vagyok e nemzet előtt. Miként egykor Keresztelő János, úgy hirdetem ma én is az öss> etört lelkek világában tépelt szívek és csonkára tiport nép között az Ur üzenetét. És én is azokkal az egyszerű ikkal igazolom magamat, mellyel a keresztelő szólott az ő népéhez: >Én kiáltó szó vagyok a pusztában: egyengessétek meg az Urnák útját.« (Ján. ev. I. 28.) A magyar nemzet azzal a megbízással küldte képviselőit a nemzetgyűlésre, hogy a krisztu i és a nemzeti szellem egymásba fonódó szálaiból szőjjék meg itt a ronggyá tépett nemzeti lét dicsőségének ragyogó köntösét. E szálakból szőtte legelső magyar királyunk is e nemzet számára a tisztesség ama palástját, melyben ezer éven át a közbeésülés utján járt a magyar. Ezt a palástot az ámítva feltolakodott hazaárulás letépte vál- lainkról s országunk keresztvénségét, nemzeti létét, Ó3í tisztességét együtt döntötte a földnek porába, ahol tulajdon fiai rútul megtaposták. Az ezeréves nemzet minden ragyogó alapja és tisztességes tradíciója itt táboroz most e falak között és én hallom, amint karban zúgja felénk a nagy követelést: porba tiport tisztességünk csak a keresztény erkölcs, és a nemzeti öntudal kettős oszlopán emelked- hetik föl ismét és lehet újból dicsővé, ragyogóvá. E szent munkára küldte el a nemzet e falak közé, melyek még nem is olyan régen néma tanúi voltak egy Isten és haza ellen lázadó téboly pusztító viharának, a maga képviselőit. Az Ur üzenetét hozom a nemzetgyűles tisztelt tagjainak és hirdetem a nemzet egészének, belekiáltom a modern Babilon léha utcáiba, a sivító széllel belezúgom a kenyértermő rónák szétszórt tanyaházaiba, bedörgöm a rablott hegységek árnyas völgyeibe, belekönyör- göm az ország leszakadni készülő részének csüggedt seregébe s az újjáépítés szent munkáján verejtékező lelkes táborba: egyengessétek meg az Urnák útját 1 Ne legyen többé e hazában szakadás az egyazonos Megváltó hívei között! Ne legyen többé párfos szertehtizás, ne legyen gyűlölködés és versengés. Forrjon össze végre a magyarság lelke egy közös szent, felséges akaratban, a tépett haza sebeit orvosló, a nyomorba és szégyenbe taszított nemzetet újra felépítő, összeforrasztó, alkotó munkában. Ha igazán komoly bennünk az a meggyőződés, hogy csak a krisztusi lélek és krisztusi erkölcs teremtheti ujiá ezt a nemzetet: akkor ne alacsonyítsuk azt puszta jelszóvá, vagv korteseszközzé. Akkor legyen az a krisztusi lélek igazán világító szö- vétneke ennek a nemzetnek, legyen az a krisztusi erkölcs igazán ereje a nemzet életének. Ennek a reményeiben is csüggedni kezdő népnek rá kell eszmélnie arra a belátásra, hogy kicsinyes önzéssel, porban járd hivalkodással, apró pártérdekek kihegyezésével egy nemzetet fölemelni nem, csak szétzülleszteni lehet. Jelszavas politika aranysujtá- sos szemfedd igen, de emelkedés szárnya soha nem lehet. Félre azért a pártoskodással, az önzéssel és hivalkodással, félre a torzsalkodással : uj, igaz, erős, építő, összeforrasztó, gyökeréig magyar erkölcs, tiszta, törekvésében emelkedett hazaszeretetre van most szüksége
