Harangszó, 1920
1920-02-15 / 7. szám
54. HARANGSZÓ. 1920. ftbruár IS. De nem maradunk így Velünk van az Isten, A széles világon Más támaszunk nincsen .. Leszünk, akik voltunk, Szabad, büszke ember, — Csak kezünkben lenne Ismét az a fegyver!... Nem hallszana akkor Sóhajunk, a kába, Az idegen, sötét, Vészes éjszakába!... ...Jönne Csaba herceg Királyi palástban. S repülne az éjben Harcrakészen, bátran... Zengő, fehér sereg Ragyogva rohanna Szétverné az ellent A holtak rohama... Patkójuk, mint csillag, Ragyogna az éjben... Siess Csaba herceg, Várunk már Rád régen!... ... Gyertek kacagányos Honfoglaló hősök. .. Rólatok regélnek Ismét a regősök... Porladozó ősök Veszélyben a Kárpát, — Amelyet Örökül Hagyott reánk Árpád... Fenyvesink siráma Bánatunkat zengi. .. Ha ti nem segíttek, Nem segíthet senki!. .. .. .így sóhajtoznak a Setét éjszakába,... Add Uram, hogy való legyen Csaba legendája... Piatra. HETI KRÓNIKA. Vasvármegye tiltakozása. Szombathelyen népgyűlés keretében tiltakoztak az embertelen békefeltételek, Magyarország feldarabolása és foképen a nyugatmagyarországi németség, valamint a vend vidék elszakitása ellen. A népgyülés nevében Kupi Béla ev. püspök tiltakozott az elszakadásra nem Ítélt területek lakosságának nevében az ország megcsonkítása ellen. A magyar béke helyett halálos ítéletet adtak Párisban. Evvel a békével darabokra akarják szaggatni országunkat, elszakadásra ítéltek- olyan nemzetiségeket, melyek évszázadok óta testvéri egyetértésben éltek velünk. És ezeket a népeket megkérdezésük nélkül dobálják egyik államból a másikba nemzeti érzéseik és gazdasági érdekeik figyelembevétele nélkül. Hungária hűséges gyermekei azonban látva az anya ezer vérző sebét, egy szívvel, egy lélekkel kiáltják oda: nem, nem, sohal Az ítéletet a történelem ítélőszéke előtt meg kell felebbeznünk. Egy évezredes múltra hivatkozhatunk. Itt állott e nemzet, öntestével védte nyugat kultúráját, száz és ezer sebből vérzett, küzdött, lemondott, nélkülözött, könnye, vére, verejtéke nyugatnak műveltségét növelte naggyá. Volt hivatása e nemzetnek a múltban, de lesz a jövőben is. Van még munka, melyet nekünk kell elvégezni. Megfelebbezzük tehát ezt az ítéletet a történelem ítélőszékén keresztül a magyarok Istenéhez. Tiltakozásunk legyen komoly, méltó a magyar nemzet történelméhez. A vendek nevében külön Mikola Sándor tanár szólalt fel s hangsá- lyozta, hogy ez a nép, mely érzelmeiben mindig magyar volt, sohasem fog az elszakitásba belenyugodni. A népgyülés után a tömeg a vár- megyeháza nagytermébe vonult, ahol megalakították a Területvédő Liga vasmegyei körét. Itt Barabás Samu menekült erdélyi ref. esperes köny- nyeket fakasztó beszédben ismertette az erdélyi magyarság szenvedését és felhívta a hallgatóságot, hogy tanulja megismerni Erdélyt, mely kincse a magyarnak. Gróf Ambrózy felszólalása után megválasztották a tisztikart és pedig a következőképen: elnök gróf Mikes János, társelnökök Kapi Béla ev. püspök és gróf Ambrózy- Migazzi István lettek. A magyar egyházak sorsa Erdélyben. Erdélyben így többek közt Kolozsvárit egy prefektusi rendelet értelmében előzetes bejelentés értelmében csupán a rendes vasárnapi istentiszteletet szabad megtartani. Egyéb alkalmakkor az istentisztelet programm- ját, különösen pedig a prédikációt, előzetesen be kell mutatni cenzúrázás végett. Persze azért vasárnap is ott ül a cenzor a templomban. Az ágostai evangélikusoknak eltil---------Velem történt. A cseh voon át igyekeztem megszállt terü- e jutni a vörösök elől. A kordon- bekisért a cseh parancsnokhoz, íyújtottam neki az igazolványaimat, ik egy pillantást vetett bele, aztán télén a nyakamba borult... osz- rtársam volt. Jól emlékszem reá: egyszer, már- s idusán nagyon megraktuk a fiút, rt nem tűzte ki a nemzeti kokár--------És a többi, jó fiuk ? — Ki ná mindet, hol, merre hordja őket élet forgó szele. Sűrűn olvastam Íves, ismerős neveket a »veszteség stromokban«. . . A világ csatatéréi, olytáborai sokat elnyeltek közülök. — — Hát az a négy-öt elválaszt- atlan jó barát hova lett? Az egyik, — kedves földim és itályosa »szurkolásaimnak« az is- a padjában, — Zalában hirdeti az Űr igéit egyszerű, de jó embereknek. Hívei és faluja az egész világa. Boldog ember. Á mai világ-vihar nem Igen zavarja csendes nyugodalmát. Pap lett a másik is, a harmadik is. Ifjan, tragikusan költözött el közülünk az egyik. Megdöbbenve álltam nemrég a sírjánál és eltűnődtem az emberi élet nagy miért-\%\n, de nem kaptam feleletet. Sok miért- nek nincsen azért-ja 1... Örökébe a harmadik lépett. Igazi pap. Bűnbánóan hallgatják a hívei, úgy tudja ostorozni a bűneiket. A negyediknek csak a menyasszonyával találkoztam. Ötödik éve várja haza orosz fogságból a vőlegényét. Hűséggel, szeretettel egyre várja. .. a liliomos leány. Az ötödik? — A többiről emlékezik. .. A szomorú jelenből a múltba fordul egy kis vigaszért, reményért, — visszaálmodva az iskolát..., a diákszobát..., Sopront... Igen, azt akarják, hogy a részünkre álomsorsra jusson már Sopron is! Akarják... Testünkön felhizott, áruló banditák marcangolják a hazát!... Veszendőben a magyar evangélikusság minden kultargócpont ja, emlékei... Sopron, Pozsony, Eperjes, Késmárk, — a kurue Kassa, a Sátor-hegyek — népe, Erdély székelyei vérbe borult szemmel tekintenek felénk 1 Soproni diákok! Akiket valaha az az ősi, 400 éves Lyceum nevelt fel az Istennek és a Hazának; akiknek ott jártak az apái, a nagyapái, a dédapái és ti Magyarok, Protestánsok és mind-mind, akik éltek széles-e hazában és azon kívül szerte a világban, — Emlékezzetek!!... És neveljétek bele a gyermekeitek leikébe, vérébe az emlékeiteket, — tanítsátok szeretni mindenek felett azt a szerencsétlen
