Harangszó, 1920

1920-02-08 / 6. szám

46.

HARANGSZÓ.

1920. február 8.

megszállás alatt levő vend községek Mikola Sándornak, a vendek budapesti megbízottjának a következő táviratot küldötték: »A szerb megszállás alatt levő vend községek nevében tisztelettel kérjük a békedelegáció előtt nyomatékosan hangoztatni, hogy a vendek a délszláv államhoz való átcsatolásukba belenyugodni soha nem fognak, a magyar hazához hűek maradnak és kérik a főmegbizottakat és a magyar kormányt, hogy a vendek kérelmét Nyu- gatmagyarország sorsával kapcsolja össze és ugyanolyan mértékben karolja föl; ezt annál inkább elvárják, mert a vend nép az összes nemzetiségek közül kiválik 'hazafiságával.« A vend nép mindig együtt érzett a magyarsággal, érzi és tudja, hogy nyelvét és nemzeti jellegét itt e hazában nem fenyegeti semmi veszedelem, míg a délszláv megszállás rövid ideje alatt máris kétségtelenné vált, hogy a délszláv államban a vend nyelv és nemzeti jelleg rövid idő alatt megsemmisülne és hogy a délszláv államhoz való csatolás kulturális és gazdasági sülyedést vonna maga után.

Horthy parancsa. A fővezérség, hogy állásfoglalását úgy az alárendelt csapatok, mint a közönség előtt leszögezze, a következő parancsot adja ki:

A koncentrációs kormány megalakítását annakidején, mint a nemzeti hadsereg fővezére, közvetítettem az antant megbízottjával és írásban vállaltam a felelősséget a jogrend fentartásáért, azon határozott kikötéssel, hogy ezen koncentrációs kormány vezesse az ország ügyeit a tiszta választások lezajlása után összeülő nemzetgyűlés megalakulásáig.

E megállapodást csak úgy értelmezhetem, hogy a nemzetgyűlés megalakulása után egy ideiglenes államfőt választ, ennek kezébe adja át a koncentrációs kormány mandátumát és ez ideiglenes államfőtől nyeri azután megbízatását az uj miniszter- elnök.

Szükségesnek tartom a fővezérség ez álláspontját a parancsnokságoknak és csapatoknak kihirdetni és a közönségnek is tudomására hozni, mert feltett szándékom ez álláspontomnak minden — bárhonnan jövő — az eredeti megállapodással ellenkező törekvéssel szemben érvényt szerezni. Az ország érdekében állónak tartom ugyanis, hogy a kon- centiációs kabinet csak a törvényes formák betartása mellett adja át helyét az újonnan megállapítandó

minisztériumnak, hogy így minden, az ország külpolitikai helyzetét és gazdasági életét veszedelmeztető ráz- kódtatás elkerülhető legyen.

A nemzeti hadsereg és karhatalmak fegyelme és hazaszeretete biztosítékul szolgál nekem arra, hogy feltett szándékomat minden között keresztüíviszem. Horthy s. k.

Kolcsak a bolysevikok fogságában. Az angol külügyi politika vezetőkörei nagy izgalomban vannak, a mióta a moszkvai szovjetkormány mesterkedése felborulással fenyegeti Ázsia nyugati felében a különböző mohamedán országok hatalmi egyensúlyát. Mert Ázsiában eddig az egyensúly két támasztópillére Oroszország és Törökország volt. A törökök akadályozták Oroszország terjeszkedését, viszont az orosz politika siettette Törökország felbomlását. Az orosz kormány féltékenysége nyomta el a pánturán propagandát, viszont a perzsák függetlensége akadályozta meg, hogy az oroszok az Indiai-óceánig, illetve a törökök függetlensége, hogy a Földközi-tengerig jussanak.

Az angol politikának ezt az akillesi sarkát támadta meg a szovjetkormány s mivel a jelek szerint nincsen kizárva egy muzulmán szent háború kitörésének a lehetősége, Lloyd-George a szükséges katonai intézkedések előkészítése végett sürgősen magához kérette Párisba Churchil hadügyminisztert, Long tengerészeti minisztert, Beatty admirálist és Wilson vezérkari főnököt.

Oroszországban ezalatt az ellen- forradalmi akciók utolsó fejezete játszódik le. Kolcsakot minisztertársaival együtt elfogták a bolysevikok s a még szabad területek fölött való hatalmon Szemenov és Horvát tábornokok marakodnak.

Jellemzőek az Oroszország belső átalakulásáról és a rémetek térfoglalásáról érkezett hírek is. A szibériai vörös hadsereget, hitelt érdemlő forrás szerint, Blücher német tábornok vezeti, Omszkot pedig az lsen német tábornok vezetésével működő 28-ik vörös divízió foglalta el. Azonfelül német szakemberek működnek tanácsadóként a moszkvai rendkivüli katonai tanács mellett.

A belső átalakulást illetően a bolysevik munkástanácsok elfogadták azt a tervet, hogy a heti ötnapos munkaidő a hatórás munkabeosztás elvetésével behozzák a tizenkétórai munkaidőt. Egyúttal a szovjelkor- mány, mivel elég erősnek érzi magát,

elhatározta, hogy legközelebb megszünteti a terror rezsimjét, sőt a halálbüntetés eltörlésének gondolatával is foglalkozik.

EGYHÁZI KÖZÉLET.

Hírek, hirdetések és mindennemű befizetések egyenesen a kiadóhivatalhoz küldendők.

A Harangszó Xí-ik évfolyamóinak 1-ső, 2-ik, 3-ik és 4-ik számai elfogytak. Az előfizetési év kezdete az első lappéldány kézhezvételétől számíttatik.

A csoportos megrendeléseknél a gyűjtők és lapkihordók részére készséggel szolgálunk egy-egy tisztelet példánnyal, ha igényt tartanak rája.

Nemzetgyűlési képviselő. Scholtz Ödön ágfalvi lelkészt, esperest a nagymartom kerületben egyhangúlag nemzetgyűlési képviselővé választották.

Vigyázzunk! Keresztyénegyesülésről, felekezeti békességről beszélnek mindenütt. Nagy szükség is van erre a mai nehéz időben. Budapesten egyik nagygyűlésen lelkesedéssel mondták ki, hogy hazaárulónak kell tartani, aki lélekhalászattal és más felekezet megsértésével rombolja a kívánatos békességet. Mi amennyire rajtunk áll, nem is bolygatjuk a békességet, nem foglalkozunk lélekhalászattal nem sértegetünk másokat azzal, hogy csak mi vagyunk keresztyének, csak a mi egyházunk egyedül üdvözítő egyház s nem kívánjuk, hogy más felekezetek rovására legyünk elsők, gazdagok és hatalmasak, hanem csak, amint a törvény mondja, egyenlő keresztyének akarunk lenni másokkal. De a katholikusok közül egyesek most sem tudják megtagadni eddigi szokásukat; ki-kivetik a hálót, hogy a maguk egyedül üdvözítő egyházába mentsék a veszendő eretnek lelkeket. Erről már a múlt évfolyamban is kénytelenek voltunk megemlékezni. Most ismét megtörtént esetet közlünk. Lovászpatonán egyik vegyesházasságból fiúgyermek született. Az apa evangélikus, az anya katholikus Egybekelésük előtt gyermekeik vallására nézve egyezséget nem kötöttek, tehát az újszülött fiú országos törvény szerint az apja vallását követi. Az anya azonban katholikus rokonságával együtt azt kívánta, hogy a gyermeket a katholikus templomban kereszteljék, mert nem akarja, hogy gyermeke ne legyen keresztény. Az evang. lelkész az anya betegségére való tekintette! nem támasztott ebben nehézséget, de tudtára adta a családnak, hogy a gyermek, akárhol keresztelik, törvény szerint evangélikus, ezen változtatni nem lehet és csak evangélikusként anyakönyvezhető el, ezért a keresztelő plébánosnak át kell küldenie az adatokat ő hozzá. A gyermeket megkeresztelték s amint az apa vallomásából kitűnt, a plébános két tanú előtt beleegyezést íratott vele alá, hogy a gyermek katholikus és a kath. hittől semmi el nem szakaszthatja. Az evang. lelkész erre hosszabb várakozás után előbb levél