Harangszó, 1920

1920-12-19 / 51. szám

1920. december 19 Jaiurus leánya. (Márk ev. 5. r. 39—42. v.) Elborult az ég is, bús homály terjeng a Gyászba borult házon, Jaiurus leánya kiterítve fekszik A halotti ágyon. Jönnek a rokonok, körülállják búsan, A siratók sírnak, Felzokog az anya: „ily ifjan, ily szépen Adjalak a sírnak“ ?! „Már az én életem soha meg nem szűnő Búra, gyászra váljon? S amiért csak éltem, legszebb reménységem Veled sírba szálljon?" „A sorsnak mondhatlan, iszonyú csapása A szívemre ráhullt, Hogy a te két szemed — az a két szép Örökre lezárult." [csillag — „Oh csak egyszer szólj még, csak egyszer Zengő szavaiddal, [deríts fel Egyszer mondj anyádnak, egyszer ölelj által Liljom karjaiddal." így zokog az anya — kezeit tördelve — Oda borúi rája, S a hideg tetemet megáztatja forró Könnyeinek árja. De nyílik az ajtó, halkan belép rajta Az Úr szava haitik: „Miért sirtok, zokogtok? én mondom ti- — Ez a lány csak alszik." [nélctek S ím csodák-csodája: a halott leánynak Szempillája reszket, Hogy az Úr hozzá lép s kezével érintő A liliom testet. Szól az Úr: „leányom 1 hogy felébresszelek Hozzád azért jöttem"! Megmozdul a leány és a sápadt arcra Halavány pir szökken. „Ébredj hát leányom, ébredj fel"! így az Úr Szavával éleszti. Emelkedik a lány s síró anyja felé Karjait terjeszti. Tóthné Munkácsy Eleonóra. Az evangélikusok egyetemes nagy­gyűlése Budapesten. A magyarhoni egyetemes evangélikus egyház, amint azt már röviden jeleztük, ez évi rendes közgyűlését december 9-én Budapesten tartotta. Az egyetemes egyház közgyűlését megelőző napon elsőben dec. 8-án d. u. 3 órakor az egyetemes gyám­intézet tartotta Scholtz Ödön kér. gyám­intézeti elnök, nemzetgyűlési képviselő és dr. Kéler Zoltán kettős elnöklete alatt ren­des évi közgyűlését. A közgyűlésnek ki­emelő pontja Scholtz Ödön elnök, néhai Bognár Endre egyetemes elnök felett el­mondott emlékbeszéde volt, ki közel egy milliót érő vagyonának általános örökösévé az egyetemes gyámintézetet tette meg. Az elnöki jelentés kapcsán a közgyűlés hálás köszönettel vette tudomásul a németországi Gusztáv Adolf egyesület jóindulatú áldozat­HARANOSZO. készségét anyagi nehézségekkel küzdő gyülekezeteinkkel szemben. A nagy szeretet- adományt Lapújtőnek és Tokajnak ítélte oda a közgyűlés. Előbbi gyülekezet egy nagy kiterjedésű mis3iói központ, az utóbbi pedig a román offenziva alatt nagy kárt szenvedett gyülekezet: a románok templo­mának tornyát rommá lőtték. A gyámintézeti közgyűlés végeztével kezdetét vette az egyetemes gyűlést meg­előző előértekezlet, majd ennek befejeztével az országos evang. lelkészegylet tartotta Paulik János nyíregyházi lelkész elnöklete alatt közgyűlését. Az elnök terjedelmes jelentésében többek között megrázó voná­sokkal mutatott rá a lelkészi nyugdíj elég­telenségére s arra a bekövetkezendő nyo­morra, amelynek egy-egy lelkészcsalád elébe néz, ha mai nehéz megélhetési vi­szonyok közepette egyik-másik lelkész aja- kán elnémul az örökélet szava. A december 9-diki egyetemes gyűlést ünnepi istentisztelet vezette be, amikor is az egyházi szentbeszédet dr. Varsányi Má­tyás budai lelkész mondotta. A közgyűlés a Sütő utcai evang. iskola dísztermében folyt le, ahol is az elnöki széket a román megszállás alatt távol lévő egyetemes felügyelő, báró Solymossy Lajos helyett dr. Zsigmondy Jenő bányakerületi felügyelő foglalta el. Az elnökön kívül az emelvényen foglaltak helyett Geduly Henrik tiszakerületi püspök, mint társelnök, KaJÉ Béla dunántúli, dr. Raffay Sándor bánya­kerületi püspökök, Kiss István dunáninneni püspök-helyettes, számos esperes és fel­ügyelő. Dr. Zsigmondy Jenő elnöki megnyitójá­ban megemlékezett hazánk végzetéről. Be­következett — úgymond — amit lehetetlen­nek tartottunk. Mindenből kifosztva, kény­telenek vagyunk elviselni a legnagyobb igazságtalanságot, de nincs az a hatalom, mely elfojthatná tiltakozásunkat és meg­ölhetné a reményt, hogy újra egyesülünk elszakított honfitársainkkal. Az elnök ezután vázolta az egyházban a békeszerződés következtében előállott helyzetet s mivel a megcsonkítás következ­tében az egyházigazgalás új problémák elé került, kérte a gyűlést, hogy az egyetemes zsinat összehívására adja meg a felhatal­mazást. Utána Szelényi Aladár dr. főjegyző ol­vasta fel jelentését. A jelentés többek kö­zött meleg szavakkal emlékezett meg az ev. és ref. egyház nagy halottairól és in­dítványozta gróf Tisza István emlékének megörökítését. Majd ismertette a központi elnöki értekezlet eddigi működését. Beje­lentette, hogy az elnöki értekezlet tiltako­zott a kath. autonómia külön létesítése ellen. Az egyházpolitikai rendezést csak a pro­testánsokat megillető vagyoni ellátás esetén fogadják el. Végül leszegezte az örvendetes tényt, hogy a magyarországi ev. egyház belekapcsolódott a protestáns világszövet­ségbe, mely arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a protestántizmus érdekében a magyar ev. egyház régi kereteiben fenn­tartandó. A jelentés kapcsán a közgyűlés Kapi Béla dunántúli püspök indítványára ünne­pélyes deklarációt tett, amelynek értelmé­ben Magyarország területi integritásához ragaszkodik, egyházi tekintetben a meg­szállott területeken külön, a magyarhoni ev. egyetemtől független szervezkedést el nem ismeri. Liptai Lajos a felsőmagyarországi pap­ÍXr/'T 30 ÍV ság nevében mond köszönetét, hogy a felső­magyarországi evangélikus testvéreket to­vábbra is magukénak tekintik. A csehek sanyargatta magyar és német egyházak ott sürgős segítségre szorulnak. Geduly Henrik püspök indítványára ki­mondták, hogy az egyetemes gyűlés kívá­natosnak tartja, hogy az ejgyetemes föl­ügyelő, báró Solymossy Lajos, magyar területen tartózkodjék. Addig is teljes ha­táskörében dr. Zsigmondy Jenő'helyettesíti. Földváry Elemér fölszólalásával kapcso­latban kimondta az egyetemes gyűlés, hogy a csehek zsoldjába szegődött árulókat megbélyegzik. A különböző bizottságok kiegészítése után, miután az újonnan megválasztott egy­házi törvényszéki tagok letették az esküt, Sztehló Kornél egyetemes ügyész a béke­szerződésnek Magyarország evangélikus egyházára vonatkozó pontjait ismertette, amelynek beható megtárgyalására és ked­vező elintézésére az egyetemes gyűlés kül­ügyi bizottságot választott. A bizottság tagjai: Zsigmondy Jenő dr., Raffay Sándor püspök, Kapi Béla püspök, Geduly Henrik püspök, lándori Kéler Zoltán, Zergényi Jenő és Kaas Albert báró. A bizottság mandátuma az, hogy a kormány beleegye­zésével tárgyalásokat folytasson a szom­széd államokkal az elszakított részek egy­házi szervezetének és az ott maradt va­gyonának kérdéséről. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá báró Kass Albert indítványát, hogy minden néven nevezendő oltalomért a protestánsok világszövetségéhez fordul­junk. A soproni felső egyházmegye hűség- nyilatkozatát nagy megelégedéssel vette tudomásul az egyetemes gyűlés. Kapi Béla püspök, az evangélikus tábori lelkészek felügyelője tett ezután jelentést, majd tudomásul vette az egyetemes gyűlés az amerikai egyházakkal kötött szerződést. Az ügyeket dr. Raffay Sándor püspök ve­zeti s ö tartja fönn Amerikával az össze­köttetést. Fölmerült az a kérdés, hogy az egyház tisztviselői és alkalmazottai ne lehessenek tagjai titkos társaságoknak, például a sza­badkőművességnek. Kisebb jelentőségű folyó ügyek letár- gyalása után az egyetemes gyűlés Geduly Henrik püspök imájával ért véget. A közgyűlésen megjelent időközben báró Prónay Dezső tb. felügyelő, kit a közgyűlés tagjai megjelenésekor viharos éljenzéssel fogadtak. Vajha a jóságos Istennek gazdag ke­gyelme nyilatkoznék meg ez évben meg­tartott egyetemes közgyűlésünkön és annak határozatain. Miért támogatom és terjesztem a Harangszót? Mert a mai válságos időben ez az egyetlen néplap, amely az evangélikus közönséget tájékoz­tatja, erősíti és a távollevő hitro­konokat közel hozza egymáshoz! Mert ennek támogatása és terjesztése minden egyházát sze­rető embernek érdeke és köte­lessége! Mert ez a mi lapunk s támo­gatását mástól nem várhatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents